Mészöly, utoljára

Jobbágyflash, azaz reggeli agyeldobás, mit reggeli!, dél is van az, sőt délután, amire az ember vért pumpál az agyába, az orrban masszív, kirobbanthatatlan takony, légzési nehézségek, bal szem alól halálos fejfájás indul.

És akkor a porcelánöltönyös öblít egy alaposat, a feje halványpiroska, mint fehér marmonkannában a kékfrankos, bajusz, kilencven kiló, egészséges, majd kicsattan, ki is fog, agyvérzés, naná, még egy-két velős pacal, azt énekli, hogy nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja, öblít, tévémaci, az ismert költő konferál.

Legalább műmuskátlik, műszökőkutak, műhattyúk nincsenek, mint a német adókon, műkocsmák mint olyanok.

Műkocsma. A szó is rossz.

Most záródik az egyik legigazibb budapesti, a Mészöly.

Na jó, úgyis elsiratunk minden ócska presszót, mielőtt McDonald’s-é avatják.

A sör évtizedekig a legrosszabb, ami létezik. Régi, dögös kőbányai. Az alján érdekes maradványok, tetején Ultra-szerű hab. Termelés: nyolc-tíz korsó; eredmény: fejfájás, halálos, mint fent, masszív gumitakony az orrban, szem majd kiesik.

Járunk gimnazista korunk óta, jelentős adóbevételhez juttatva a gondoskodó államot. Mélyvíz, mindig van valaki, általában a csöves-rocker alapbanda meg a mieink, fradisták szerencsére, én is az vagyok, egyébként nyugis hely, ritkán van bunyó, a lengyel vendégmunkások csendesen hánynak az asztalra.

Kungfu-filmek videón, hangalámondással: meghalol, nyomorút!, Rambo, szétivott fejű hajléktalanok, Sanyi, a százkilós törzsroma, nője dettó, jó kedély; Tesókám, okleveles elmebeteg és betanított bűnöző, feketeöves, Markos-Nádas egy személyben és live; aztán Petőfi, az exbányász kultúrcsöves és még valami félnótás gyerek, aki kappanhangon üvöltözve szaladgál a Bartók Bélán kocsmáról kocsmára, valami BNV-ről összeszedett ingyenes prospektusokat árul, illetve lejmol négy-hatvanat, kólát akarok inni, mondja, és ezért az összegért hajlandó elénekelni a Zsuzsi, Zsuzsi, mutasd a … kezdetű világslágert, megkapja a lóvét, és már megy is, a francba a kólával!, kisfröccsért.

Aztán flipper; Géza a király, igazi művezetőarc, rossz öltönyök, a gép lábához támasztott aktatáska, fekete címkés cseresznye, és simán gyaláz bárkit flipperben negyvenöt éves létére.

Már öt éve is van, hogy kikoptunk a Mészölyből. Elskinheadesedett a hely. Johnny még egyszer félholtra ver egy kopaszt, mert belekötött meg lezsidózta vagy mi. A járdán üti a gyerek fejét öt percig, úgy kell leállítani, tiszta ideg, remegve mondja utána: gyűlölöm a fasisztákat.

Aztán már csak messziről van Mészöly. De van. Olyan, mint a körtéri hamburgeres: mozdíthatatlan.

Illetve.

Most vegyük elő a múlt időt.

Mészöly volt.

És most a jövőt: a helyén Nevada Western Pub nyílik. Lesznek falra festett kaktuszok, lesz ötletes dizájn, mondjuk, cowboybábu a berúgós ajtónál, stilizált Charles Bronson a falvédőn és colttal szerelt pincérek. Meg konzervchili. Sőt angol sörök is, zicher, de az jó.

Csak arcok nem lesznek.

Uj Péter