Népszabadság, 1996. április 24.
Szerda
UJ PÉTER
Nézek, mint félig kiérlelt koncepcióban a hatásmechanizmus. Ki került itten a látókörömbe? Az erőteljes inflációs várakozás? Böngészőprogram? Reorganizációs? Hulladékbetétes folyamatos öntés? Nyugdíjrendszerre való átmenet?
Elképedésemnek adok hangot. Sőt: tamáskodom. Magyarország földrajzi helyzete különösen kedvez. Kergemarhakórt sosem látott. „Raktáraink tele tankkal, drótunk rengeteg villannyal, mezeink marhával, nótáink hejehujával.”
Az inflációt mint üveggolyót kézben tarthatod. Határidőre kézhez kapod a reformtervezet (egyszerűbben: államháztartási reformkoncepció) vitaanyagát. Jobbközép összefogást sürgetel, adóbevételt eredményezel Alpok- avagy Adria-vonalon, kedvező kifutással. A méhcsaládok száma csökken. A társadalmi csoportok megítélése kedvező. Szélesebb hatókörre lenne szükség. A végrehajtás folyamatában, természetesen. Elég, ha a többletbevételek felhasználásának példáját hozom. Vagy a visszaszorítás teendőiét. Kefetedazgaság, zürke szóna és hogjézag. Az illetékes döntéshozóhoz közel áll a forrás. Megbízható. Nem erősít, nem cáfol. És a nemzetgyalázkodók? Szarkofág. Ezt most Katona Tamásra értsük, ne másra. Csernobil Clinton. Hová tűntek a botos kölönték? Kit érdekel a lápi póc sorsa? Sorskérdése, hamár. A suicid hajlamú levelibékáké? A sarjerdőé? Morotváinknak állapota? A vaskos csabak mindenkori közérzete? Wetlandjeinken a fű kövér. De erről nem kívánok többet szólni. Kerítsünk sort. Kiemelt jelentőségű bűneset tettesét üldözik a zsandárok. Kerítésátmászás módszerével behatolt, eltulajdonította, azt követően a helyszínről távozott. Az egyetemes fejlődésről is essék szó valami vonatkozásában. Ott vannak az ellenkultúrák megnyilvánulásai és a rendhagyó szexuális irányultság, nem beszélve a kábítószeres bűncselekményekről.
A statisztika szomorú.
Értékközpontúság és életigenlés. Kádár Béla hivatalos programjában részt vett a péntek esti Chumbawamba-koncerten, és eksztatikus táncmozdulatok kíséretében elénekelte a Homofóbia című szerzeményt, az együttes egyik jelentős slágerét. Persze mi lett volna, ha Lisztes nem hibáz büntetőt? Nyicsenko nem durrant fölé? Kuntics él a kínálkozó lehetőséggel? Nem téveszt célt a löveg? Ha a játékvezető sípja nem marad néma? Egy a biztos: Jordan huszonhat ponttal terhelte meg az ellenfél hálóját (kivette a részét), Rodman tizenegy lepattanót szorgoskodott össze, Pippen pedig a legdrágább nekem a világon. És még ott a Kukoc is.
Piedesztálra emelném magam, de már késő.
Uj Péter