parameter.sk, 2025. március 1.
SZÉKY JÁNOS
Nézem a száz leggazdagabb lengyel listáját a Forbes.pl oldalon, sehol egy falusi gázszerelő, akiről negyvennégy éves korában derült ki az üzleti zsenialitása, különös tekintettel a közbeszerzésekre (adófizetői pénzek átcsatornázására), sehol egy miniszterelnöki vő, sehol egy Tusk-kegyenc.
A tipikus lengyel dollármilliárdos az „őrült kilencvenes évek” privatizációs hullámában jutott vagyonához, de aztán jellemzően állami együttműködés vagy koncessziók nélkül gyarapította. És évről évre felkerülnek üzletemberek az új nemzedékből, akiknek semmi közük sem a közpénzekhez, sem a leosztott állami vagyontárgyakhoz.
Lengyelország GDP-növekedése 2024. negyedik negyedévében 3,2 százalék volt az előző év utolsó negyedévéhez képest, Magyarországé 0,2 százalék. (Szezonálisan stb. kiigazított adatok szerint.) Pedig ők aztán igazán „háborúpártiak”, azaz nem akarnak ukrán kapitulációt a világ legnagyobb rablógyilkosával szemben, rohamtempóban fegyverkeznek és lelkesen támogatják Ukrajnát.
De hagyjuk a bohóckodást. A lengyelek sokkal mélyebbről indulva már rég behoztak és elhagytak minket, és a különbség egyre nő. Gyorsan nő a fogyasztás, a beruházások üteme gyorsul, ahogy az idén a gazdasági növekedés is gyorsulni fog. Náluk nem lehetne közröhej tárgya a repülőrajt. Magyarországon példátlan mértékben zuhan a beruházási kedv. Ebből nem lesz növekedés, sem repülőrajt, sem semmilyen rajt.
Hogyan függ össze a százas lista összetétele a nemzetgazdaság teljesítőképességével? Nem egyszerűen úgy, hogy a magyar gazdagok „ellopják” a pénzt, lerabolják az országot. Hanem úgy is, hogy a politikai hatalomból részesülve vagy azt közvetlenül birtokolva nem hagynak mást meggazdagodni.
Teljesen fölösleges képesség Magyarországon az üzleti érzék, ha sikert csak az érhet el, akit Orbán Viktor vagy valamelyik vezető kliense arra kijelöl. A hatalom monopolbirtokosa s a hatalom áldásaiból részesülők számára itt szerencsésen ötvöződik a fejlődő világban nem ritka rendszerszerű, államilag megtámogatott korrupció – Mobutu tábornagy, elnök állítólag már az 1980-as években dollármilliárdos lett a koldusszegény Zaire-ban – a posztszovjet országok oligarcharendszerével.
A Moldova és Ukrajna közé ékelődő, nemzetközileg el nem ismert Transznyisztria – „Dnyeszterentúl” – akkora, mint egy kisebb magyar megye, GDP-je a magyarnak mondjuk egyháromszázada. Természeti erőforrásai nincsenek. Leggazdagabb polgára, egy Viktor Gusan nevű felkapaszkodott KGB-tisztecske viszont a kétmilliárd dollárjával második helyezett lenne a magyar Forbes-listán a Mészáros Lőrinc nevű cégtulajdonos mögött, de megelőzve Csányi Sándort. A többi dnyesztermellékinek nemcsak a sötétség okából nem jut eszébe tiltakozni, hanem mert Gusané szó szerint a fél ország (éspedig a nagyobbik fele), a focibajnokság örök győztesével bezárólag.
Ehhez nem kell üzleti érzék, ötlet, innováció, technikai tudás, még csak piaci szerencse sem. Elég tudni, hogy mit érdemes elvenni másoktól – vagy mások elől – legyen az tőke, föld, az adófizetők pénze, piaci monopólium, és birtokában lenni az eszközöknek – a hatósági erőszaktól a jogalkotáson át a tenderek elcsalásáig –, amikkel ez a rablás végrehajtható.
A gazdaság szekere így is megyen, eldöcög valahogy az első nagyobb katasztrófáig, amivel persze a rablók nem számolnak, mivelhogy nem szoktak hozzá a piac forgandóságához. A kisebb katasztrófácskákat még ki tudják magyarázni, mivel övék a tömegfogyasztásra szánt média zöme.
A népesség üzleti, pénzügyi, makrogazdasági sötétségben tartásához pedig, hogy belenyugodjon a saját tönkretételébe, rendelkezésre áll két holtbiztos butító eszközcsomag. Az egyik az etnonacionalizmus (hol a nyugati multik ellen uszítanak, amennyiben nem ők maguk üzletelnek velük, hol a háborúért okolt ukránok ellen, és számottevő bevándorlási probléma híján – ki a fene akar tömegesen Magyarországra bevándorolni? – kereszténység- és magyarságféltésnek álcázott rasszizmus is megteszi), a másik a primitív antikapitalizmus, aminek harmincöt éves szoktatás után a lakosság minden rétegében nagy keletje van. Ha valaki borzadni akar, dugja bele lábujját a közösségi médiába.
Orbán szerint ez lesz az áttörés éve. Mióta az eszemet tudom, időről időre áttörünk. De hová lehet még áttörni?