Élet és Irodalom,
LXIX. évfolyam, 9. szám, 2025. február 28.
KOVÁCS ZOLTÁN
Pedig lehetett volna akár nagy politikus is. Korszakos, ahogy annak idején, a nyolcvanas évek végén szerette volna. Kinyitni az országot egy új világ felé, esélyt adni mindenkinek, aki versenybe akart szállni, egyenlő esélyeket. Tiszta, átlátható helyzeteket, ellenőrzött hatalmat, korszerű egészségügyet, színvonalas, mindenki számára használható oktatást. A leszakadt részeket fölzárkóztatni, munkát adni azoknak, akik dolgozni akarnak. Ilyen akart lenni, de nem ilyen lett. Most, vagy harmincöt évvel később áll a szószéken, és jópofákat mond. Papírjai között bogarász, előre megírt poénjait sütögeti, addig még hagyján, amíg „teli rüszttel” elűzendőkről beszél, de aztán rátér az Ukrajna nevű területre, ahol momentán egy nép vív harcot az orosz agresszorral, a tét élet és halál. Erről úgy beszél, hogy a Blahán most tízért adják a fréziát, érdemes sietni. Nemcsak pökhendi és nagyképű, de embertelen is.
Valóban, lehetett volna nagy politikus is, aztán lett, ami lett. Mellébeszél, ígérget. Ma bezárnak egy szülészetet, holnap valahol megszűnik a rákkezelés, holnapután egy sürgősségi osztály. Egy olyan felvetésre, hogy az előző évhez képest nőttek a kórházi várólisták, a kormányfő politikai igazgatója kifejti, „továbbra is azon dolgozunk, hogy minden várólistát végleg felszámoljunk”. A Telex felvetésére, miszerint 2022 és 2024 között tizennyolcszor volt időszakos vagy végleges leállás az ország különböző szülészetein, ugyanő elmondja, hogy „ha egy szülészeten időszakosan felfüggesztik az ellátást, és más ellátóhelyet jelölnek ki, azt kizárólag a biztonságos betegellátás érdekében teszik”. Egy egész kormányapparátus beszél jólétről és boldog jövőről. Az urak hazudnak, a nép pedig azt mondja: rendben. Most egy kicsit más a helyzet, a kormányfő is érzi.
Tizenöt éve, amikor kormányra kerültek, azt mondták: ki kell javítani az elmúlt nyolc év hibáit. Közben annyi történt a kormányzati ciklusokban, hogy felkészültek az újabb választásokra. Aztán amikor megint nyertek, megint készültek a következő választásra, a negyedszerre is győztes Orbán elégedetten nézett körbe hívein: négyszer választást nyerni kétharmadokkal, azért nem semmi. Biztosan így van, de közben az ország csúszik lefelé – korrupció, infláció, miegyebek –, mindeközben a szuverenitásra oly büszke Orbán parázsló szájjal mondja, milyen jó lóra tettük föl az országot tétként: „Az amerikai választási győzelem hűsítő árnyékából visszatekintve persze mindent megszépít az emlékezet – mondja a szuverenitás magyar bajnoka. – Nagy tétek voltak az asztalon. Szép feladat éveken át három lapra piros ultit játszani, kell hozzá idegrendszer.”
Ezt mondja Orbán Viktor, miközben a széksorokban ellenfeleket és árulókat kajtat, valamint mások zsebében kotorász. Legújabb mániája, hogy kormánymegbízottat küld az Egyesült Államokba, és begyűjteti az összes Magyarországra vonatkozó adatot és bizonyítékot. „Azután sürgősen megteremtjük az alkotmányos és jogi feltételeit annak, hogy ne kelljen tétlenül néznünk, amint álcivil közéleti szervezetek a szemünk láttára szolgálják ki a külföldi érdekeket, és szerveznek politikai akciókat.” Így beszél egy jogvégzett ember. Először odavág, aztán megteremti a jogi feltételeket. Kormánymegbízottak Amerikába! „Ilyen messzire azért nem mennék” – idézi Esterházy Péter Samuel Beckettet, amikor annak környezetében valaki megjegyezte, ma szép idő van. De nem így a miniszterelnök: a Covid idején is aktív és energikus volt, akkor is előszeretettel emlegette, hogy fürkészeket és portyázókat küld ki lélegeztetőgépek kedvező árfekvésű beszerzésére. Abból is majdnem baj lett. A világ ámulva nézte, hogy minek egy kilenc és fél milliós országnak tizenhatezer lélegeztetőgép, főleg a beszerzési árnál jóval többért, de a világ nem tudta, hogy itt minden megeshet. Megjegyzendő, hogy erről az ügyletről mind a mai napig hivatalos tájékoztatás nem jelent meg. A Transparency International által kiperelt iratokkal kapcsolatban Szijjártó Péter egy tévéinterjúban tett ígéretet, hogy utánajár az ügynek. Slussz. Ilyen sumák ügyletekre ment az energia, nem a korszakos politizálásra.