Zsiráf

Japán vállalatok vonakodnak valamit a globális felmelegedés körül, köszi a hírt, mink a globális lehűlés körül vonakodunk, nevezetesen nem vagyunk hajlandók megint nagykabátot venni, marad a pulóver, ha beledöglünk is, nekünk ne legyen tavaszból tél megint, hófúvások Borsodban, miegyéb, az angoloknál, ha beköszönt a tavasz naptárilag, akkor téli cucc vissza a szekrénybe, tavaszi könnyű elő, kiskosztümök és egyszál zakók, lehet mínusz is akár április elején, az angolnál tavasz van, slussz, legföljebb fázik; az időjárás megőrülhet, lehet abnormális, az angol soha.

De amire újság lesz ebből a cikkből, megint húsz fok lesz és félmeztelen csajok fetrengenek majd a Margitsziget aljában, és a város homlokába tolja hamisított légyszem-Oakley-ját, védendő a hajhagymákat az úvésugárzás ellen. (Istenem, melyik lehet az a sampon, amelyik nem szünteti meg a korpásodást? Melyik az a mosópor, amelyik nem távolítja el a makacs szennyeződéseket?)

Az angolokkal ellentétben mi majdnem időjárás-függetlenek vagyunk. Egy kis napsütés nem bírja elterelni figyelmünket az igazi problémákról és pláne nem a mellkastáji szúrásokról; szapora pulzusról, lapockakörnyéki nyilallásokról.

Ahogy állni bírunk a talajmenti kedvetlenségben, éppen lekommunistázva, mondjuk, és úgy érezve, hogy már megint a hülyeség, ami tombol összevissza, fajra, nemre, pártállásra és életkorra való tekintet nélkül, kizárólag a földrajzi határokat tartva szem előtt, a zongora meg nem cipeli önmagát, ezeknek?

Tiszta mázli, hogy Csepelen Népjóléti Szilárd az időközi önkormányzatin csak hatodik lett, de már otthon, a számítógépen is rossz helyesírású antiszemita üzenetek, a BME közlekkaráról küldi valaki, visszafasisztázás csípőből, akció?, bombázzuk le? Nem. Minek? Továbbállunk a listáról. Csak annyi, hogy ez a dolog is elveszett; ez a közösség, egy kis duma a dróton. Keresünk újat, ha majd lesz időnk. Nem lesz, persze.

A rendőrség becsapottakat keres, három zsiráfunk meg Frankfurtban rekedt.

Uj Péter