HVG, 2025/9., 2025. február 27.
TÓTA W. ÁRPÁD
Egy hónap telt el Donald Trump elnöki beiktatása óta. Győzelmét csodálói eposzi sikerként ünnepelték, korszakváltásként, az aranykor kezdeteként. Ahogy a Brexitet a jámbor britek, amíg a számla meg nem jött hozzá. Mármint az, amit nem a ruszkik fizettek. Az ünneplés nálunk még javában tart, jól is esik. Idehaza nem nagyon van minek örülni.
Trump országlásának kudarcai részben kiolvashatók voltak a kampányából. Akkor is világos volt, hogy a deportálásra ítélt bevándorlók nélkül nincs mezőgazdaság és építőipar. Ahogy az is, hogy az infláció megállításának a vámháború nem a legalkalmasabb módszere, hiszen a vámoktól a dolgok nem olcsóbbak lesznek, hanem drágábbak. De ezek részletkérdések az elszabadult önkény rombolásához képest.
Aminek jelentős részét nem is maga Trump végzi el, hanem a látványosan zakkant Elon Musk. Amerika és a világ szájtátva figyeli, ahogy egy nap alatt kirúgja a nukleáris biztonságért felelős szakembereket, majd kétségbeesetten próbálja elérni őket, hogy jöjjenek vissza, mert ráébredt, hogy mégis kellenek. Ahogy e-mailben kéri be a titkosszolgálatok munkatársaitól, mit végeztek a múlt héten. És nemcsak az a vérfagyasztó, amit művel, hanem hogy senki sem érti, tulajdonképpen mi az istent keres az Ovális Irodában, mi a pontos felhatalmazása, és hogy kerül oda szerencsétlen gyerekével, akinek nem is adott nevet, csak betűkódot. Ez már a normalitás?
És ez például olyasmi, ami nem történhetett volna meg Joe Biden vagy Kamala Harris alatt. Ahogy az sem, hogy az orosz hódítás szövegkönyvét olvassa fel az elnök, egyetértően bólogatva.
Trump mandátuma az, hogy tegye újra naggyá Amerikát, és hogy Amerika érdekei az elsők. Ezzel máris megbukott. Amerika afelé tart, hogy a világ bohóca legyen, és alvégi diktátorok töröljék belé a csizmájukat. Ukrajnát alázza, amely három éve harcol hősiesen az oroszok ellen – de Amerika akkor volt nagy, amikor a szuperhatalom Szovjetuniót alázta meg fegyverkezési versennyel, gazdasággal, okosan adagolt fegyverszállítmányokkal Afganisztánban és ahol kellett. Kultúrával. Szabadsággal. Most egy tönkrebombázott kis ország körül kaffog segédhiénaként, és hajbókolva engedné előre a ruszkit.
Ronald Reagan dislikes this.
Amerika attól volt nagy, hogy volt saját története a szabadságról, és azt elvitte a világ minden tájára. Attól, hogy a világ rab népei úgy akartak élni, mint az amerikaiak, elnököt gyalázva és cserélve, ezerféle sokszínűségben, szabadon. És azért is nagy volt, mert megengedhette magának, hogy a szabadság hangjait támogassa az egész bolygón. Ázsiai, afrikai, kelet-európai népek bátor ellenállóinak vetett pár ezer dollárokkal ért el felbecsülhetetlen jelenlétet. És tartotta fenn és kötötte magához a kincset érő igazságot: hogy a monolit, egyszokású állam hazugságra épül, hogy a szabadság mindig jobb, mint a diktatúra. Például azért, mert ahol az emberek szabadok, ott dühöngő őrültek nem uralkodhatnak a végtelenségig.
Amerika most ezt az évszázados történetét látszik feladni. Azt, amivel legyőzte a Szovjetuniót. Az erkölcsi előnyt, ami megkülönböztette a diktatúrák nyers hatalmi terjeszkedésétől. Trump Amerikája nem akar már jobb és szimpatikusabb lenni, mint Oroszország vagy Kína.
Évtizedek építkezése került veszélybe. Ezt el lehetne fogadni, ha látszana a nyereség, amit ezzel a rombolással elérhet. De nem látszik. Ahonnan Amerika kivonul, ott más hatalmak jelennek meg a vákuumban. A legszerencsésebb helyszíneken ez az Európai Unió lesz – ha képes egy éven belül egyáltalán összeszedni magát, felismerni, hogy neki kell a USAID, sőt a CIA és az FBI helyébe lépni. Máshol Kína és az oroszok nyomulnak be, és viszik, amit érnek. Hogy ettől hogyan lesz Amerika naggyá, azt maga Trump sem tudja. Hajtja a bosszúvágy, a szimpla tagadás: minden rossz, amit előtte csináltak – bár azt nemcsak demokraták csinálták, hanem egymást váltó kormányok harminc vagy hatvan éven át.
Új világrendnek nevezni ezt az őrjöngést tévedés. Ebben nincs stratégia, semmilyen új terv, amiből Amerika profitálhat. Totális amatörizmus, hozzá nem értés, intézmények szétrúgása folyik, alternatíva nélkül. Ellenségfelmutatás, a cselekvés látszata, totyogva ügetés az ígéretek után – egy alkalmatlan elnöki garnitúra csapkodása, pillanatnyi távlattal. Trump és Musk minden nappal rombolják az amerikai államot, és ennek hatásait már most érzik a választók.
Jövő novemberben a republikánus képviselőknek erről kell majd számot adniuk. Egész biztos, hogy már most aggódva számolgatják az esélyeiket. Ha ez így megy tovább, el fognak bukni – és akkor a kongresszus és a szenátus nélkül nincs tovább Trumpnak sem. Nincs nyereség, amiből osztalékot kaphatnának. Érik a palotaforradalom.
Ez nem új világrend, mert az őrültségben nincs rendszer. Ez rendszerhiba. A kijavításában elsőként a republikánus párt illetékes, de ha az nem teszi meg, a választók lépnek helyette. És nem Ukrajna vagy a magyar sajtó támogatása miatt fogják megtenni, hanem mert Amerika így nem lesz naggyá. És a tojás nem lesz olcsóbb.