Őrzünk, védünk

Indokolatlan felháborodás kísérte azt a múlt heti esetet, mikor is néhány őrző-védő ember pépesre vert egy vállalkozót, mert hamisnak vélt őrző-védő igazolványokat talált nála. És ha már egyszer úgyis pépesre lett verve szegény vállalkozó, hát összekötődött a kellemes a hasznossal, és egyszersmind kizsarolódott tőle valami kétmillió forint, áfa nélkül.

Az ügyben főszereplő őrző-védő kft. alig néhány hónapja hasonlóan dicsőséges szerepet játszott az emlékezetes Zichy galériás esetben: emberei egy szerencsétlen portást tartottak rettegésben és fogságban másfél napig, meg úgy spontán lefoglalták a több százmilliós értékű raktárkészletet.

Emlékezetem szerint nem lett különösebb bajuk az esetből, sőt csak csodálkozni lehet, hogy a kft. vezetője március 15. táján elkerülte az állami kitüntetéseket osztogató bizottságok figyelmét.

Ha még valaki nem vette volna észre, szólok gyorsan: így működik az ország, kedves hazánk, Hungary: aki megfelelően nagy bicepsszel, megfelelően széles háttal, megfelelően rövid hajjal, lőfegyverrel, baseballütővel és szamurájkarddal rendelkezik, az igazoltathat, kérhet egy-kétmilliós váltságdíjat, bezárhat a klozetba másfél napra, pofán vághat, ha gyalogosan túl közel merészkedünk a kocsijához, halomra lőheti a rivális társaságot, ha nem engedik be valamelyik rockklubba.

Itt lenne az ideje, hogy a parlament ezeket az évek óta létező és működő íratlan szabályokat végre törvénybe foglalja, hiszen a jogalkotásnak követnie kell a releváns társadalmi folyamatokat, figyelembe kell vennie a mind határozottabban megfogalmazódó igényeket.

Vagy talán nem szép az, amikor egy városszéli benzinkútnál kiszáll Mercedeséből az őrző-védő, matt fekete egyenruhában — egy szentimentálisabb SS-tisztnek könnybe lábadna a szeme, ha látná —, peckesen lépdel a kassza felé, térdét verdesi dorongnak is beillő őrző-védő zseblámpája, bakancsa visszaveri a neonok fényét, az esti szél belekap három milliméteres hajába, fekete dzsekijén pedig megcsillan a Szolgálat jelvénye?

Háttérben, a benzinkút parkolójában pedig hasonló kinézetű, nyílt tekintetű, magas homlokú huszonéves fiúk beszélgetnek, hanyagul kocsijaiknak dőlve, Red Bullozgatva. Kisportolt irodalomtörténeszeknek nézné őket az ember, évekig keményen spórolhattak, hogy megvehessék ezeket a tizen-harmincmilliós ötszázas Merciket, hetes BMW-ket, Cherokee dzsipeket. Ilyenkor, esténként, mikor tehát néhány Red Bull mellett összegyűlnek a városszéli benzinkút parkolójában, többnyire Goethéről beszélgetnek, a költőfejedelem utolsó korszakáról, a Költészet és valóságról, szó esik olykor az angol romantikusok első nemzedékéről is, és ha vita támad azon, hogy Samuel Taylor Coleridge Kubla Kánjának mely sorai származhatnak Wordsworth-től, akkor a rövid hajú, nyílt tekintetű, izmos fiúk egy kis kiabálás után kocsiba pattannak és a sötétített üvegű Mercedesek, BMW-k megindulnak a Piccolo sörbár felé…

Uj Péter