Felületes elemzés

Az első számú sajtókritikai orgánummá előlépett Élet és Irodalom legutóbbi számában személyesen Pető Iván Szadesz-elnök tart némi eligazítást a politikai újságíróknak. Hasznos dolog ez, jó pap holtig tanul.

Pető Iván a mai politikai újságírást felszínesnek és rossznak tartja.

No. A pártelnök, akit a felszínesség vádja aligha érhet, bővebben nem indokol, nem mondja konkrétan, kire, kikre, mely szerkesztőségekre, rádióállomásokra, tévécsatornákra, szellemi műhelyekre, klikkekre, bandákra, gengekre gondol, de hát nem is szokás ilyesmi mélyenszántó sajtókritikákban, hanem könnyed galoppal szökken tovább, elsorolja a rendszerváltással kapcsolatos vonatkozó közhelyeket, elmeséli, milyen a jó elemzés (a felszíni jelenségek rögzítése és összekutyulása a magánvéleménnyel — a pártelnök véleménye szerint — nem az), és hogyan kellene kérdezni egy interjúban. (Korábban szó esik arról is, hogy ő nem azért szokik Fenyő Jánoshoz járni, hogy a Vico jobb pozíciókhoz jusson a médiaprivatizációs körbedugásban, de ez már nem tartozik szorosan a tárgyhoz. Nem is követi a választ rámenős továbbkérdezés.)

Nekem ez a Lezsák-Pető tengely viszonylag új, nem baj, megbirkózom vele, megszokom ezt is. (Az embernek néha tényleg az az érzése, hogy a magyar politikai életben az egyetlen stabil és megbízható szereplő Torgyán doktor, aki a körülményektől teljesen függetlenül, a tényállásoktól nem zavartatva, többé-kevésbé egyenletes hangerővel, épphogy lélegzetvételnyi szüneteket tartva nyomatja ugyanazt az ökörséget. És a megbízhatóság, lám, meghozza gyümölcsét.)

Az SZDSZ elnöke az idézett interjúban nem tér ki arra, hogy ugyan mitől olyan rossz, olyan felületes a politikai újságírás, ezért most kénytelen leszek én rávilágítani néhány tényre.

Először is: Magyarországon a becsületes, jó szándékú, elmélyült liberális újságírókat üldözik. A tévét, a rádiót és a nagy napilapokat egy keresztény-népi maffia tartja kezében, kegyetlenül elnyomva a tisztességes zsurnalisztikát. A vatikáni és etelközi központból irányított — jórészt faji alapon szerveződő — média-bűnszövetkezet tagjainak nemcsak elemzései felületesek, hanem interjúkérdései is csapnivalók, túl azon, hogy szándékosan megtörik az ország életerejét. Pedig ideje lenne már, hogy a magyarul szépen beszélő vidéki fiatalok helyére raccsoló értelmiségiek kerüljenek!

Körülbelül így írható le a szitu, hitelesen és elmélyülten, és még véletlenül sem az a probléma, hogy ez a politikai kvízleráj nem megy valami fényesen, és a rondábbnál rondább bordélylakók folyton bútorcserét követelnek.

Uj Péter