Üzlet

A néhány fokos melegedés és a csapadéktalanság máris érezteti kedvező hatását az üzleti életben.

Benépesült szépen a Battyhány tér. Nem a kis pultos árusok érdekesek itten, azok vannak mindenütt, hanem a kolduspiac, a legeslegkisebb kereskedelem, ami ki bír alakulni ilyenkor, aztán meg sem szűnik az első hóig.

A város minden részéről jönnek ide a szakadtabb alakok, és hoznak mindenféle kacatot, amiről úgy gondolják, pénzzé tehető.

Nem guberálók ők. A guberálás rendszeres, szakértelmet igénylő munka, jó pénzt is hozhat, láttunk már lomtalanítás körül settenkedő kétszázas mercit.

Itt így-úgy talált tárgyakról van szó, az árusok pedig alkalmi gyűjtögetők, nagyon-nagyon megcsúszott, már a guberálók kasztjából is kiszorult figurák, pénznemük a deci Kocsis Irma.

És úgy tűnik, hogy a környékbeli lakosság részéről mutatkozik vásárlási hajlandóság, igény a hároméves Nők Lapjákra, rozsdás dugóhúzókra, tizenöt éve üzemképtelen endékás hajszárítókra, kezetlen húszfilléres műanyag katonákra, foghíjas fésűkre, törött fogasokra, csődarabokra, nembúgó csigákra, végzetesen rozsdás kombináltfogókra, gyári hibás biciklicsengőkre, kerékmentes mecsbokszokra, zsírpecsétes hetvenhatos kártyanaptárakra, hiányos autóskártyára.

Tehát igény van, mert a piac igenis virágzik, napról napra bővül, csak időnként veti vissza forgalmat egy-egy bátortalan közterületes akció.

A bevétel uszkve kilencven százaléka valószínűleg a szemközti borozóba vándorol, az is szépen megy, mondom, itten minden feltétel adott, teljes vertikumban vagyunk.

Húszasnál nagyobb címlet ritkán forog errefelé, az árak tökéletes összhangban vannak az áruk minőségével.

Használható dolgot én még nem láttam, de nem is ez a lényeg. Hanem, hogy olcsó legyen.

Uj Péter