Népszabadság, 1992. június 27.
KŐSZEG FERENC
Az esztétika és a történetfilozófia úgy tartja, hogy az események először drámai formában zajlanak le, majd paródiaként ismétlődnek meg. A valóságban a paródia sokszor megelőzi a drámát. Kérdés, hogy ilyenkor a dráma nem a paródia paródiája-e?
Tavaly az ózdi önkormányzat egyik képviselője feljelentette az ózdi önkormányzat másik képviselőjét hivatalos személy megsértése miatt. Az egyik képviselő (hivatalos személy!) olyasmit mondott mellesleg az önkormányzati képviselő-testület zárt ülésén ami alkalmas a másik képviselő (ugyancsak hivatalos személy!) működése iránti bizalom megingatására (lásd: Beszélő, 1991. december 7.).
Most a miniszterelnök és két miniszter tett feljelentést ugyanezen bűncselekmény gyanúja alapján két képviselő, Eörsi Mátyás és Torgyán József ellen. Keddi ülésén az Országgyűlés mindkettőjük mentelmi jogát felfüggesztette. A feljelentés és az Országgyűlés határozata új fejezetet nyit a szabadon választott parlament mentelmi ügyeinek történetében.
A képviselők jogállásáról szóló törvény értelmében a képviselőt leadott szavazata vagy megbízatásának gyakorlása során általa közölt tény vagy vélemény miatt bíróság vagy más hatóság előtt nem lehet felelősségre vonni. A képviselői szólásszabadság azonban, amelyet eszerint a szólásszabadság általános garanciáin kívül még a mentelmi jog is véd, nem sértheti mások személyiségi jogait: nem vonatkozik tehát becsületsértésre és rágalmazásra. Az eljárás ezekben az ügyekben magánindítványra kezdődik meg, a képviselő pedig egyenrangú állampolgárként áll szemben azzal, aki úgy véli, megsértették. Ebben az értelemben a törvénynek megfelelően járt el Annus Antal tábornok, aki becsületsértésért jelentette fel Balás István képviselőt, holott az mint a Honvédelmi Minisztérium államtitkárát bírálta őt „kemény szavakkal”.
Nem így a miniszterelnök és Boross, meg Für miniszterek. Ők, akár ózdi előfutáruk, hivatalos személy megsértése miatt tettek feljelentést, s Torgyán esetében még rémhírterjesztés miatt is. Ez nem magánvádas eljárás, s a védett tárgy sem egy magánember személyisége, hanem a hivatal, a közrend, végső soron maga a politikai rendszer.
Tegyük zárójelbe, hogy mindkét bűncselekmény leírása a büntető törvénykönyvben pártállami maradvány, s éppúgy nem egyeztethető össze a szólásszabadság alkotmányos jogával, mint a közösség elleni izgatásnak az uszítást nem tartalmazó változata, amelyet az Alkotmánybíróság egy hónapja törölt a Btk.-ból. Tegyük zárójelbe, hogy a valóság bizonyítását — holott ez a lényeg! — a törvény csak kivételes esetben engedi meg. Tegyük zárójelbe azt is, hogy hivatalos személy megsértését képviselő csak nagy nyilvánosság előtt követheti el, s a vétségnek ez a minősített esete csak szabadságvesztéssel büntethető. Nos, ha mindettől eltekintünk, akkor ott marad a csupasz kérdés: vajon mire való még a mentelmi jog? Nem arra-e, hogy megvédje a képviselőt? Hiszen neki az a munkája — a törvényhozás mellett —, hogy ellenőrizze, sarkallja, sőt ostorozza a végrehajtó hatalmat.
Igaza van Antall Józsefnek, tisztázni kell a dolgokat, tisztázni kell, mit mondott és mit tett Horváth Balázs belügyminiszter a taxisblokád idején, s mi lehetett volna a következménye, ha az akarata korlátozás nélkül érvényesül. Ahogy tisztázni kellene azt is, mi történt június 11-én a kisgazdák székházában. Csakhogy a tényállás tisztázása politikai kijelentések ügyében nem a büntetőbíróság feladata, hanem egy parlamenti vizsgálóbizottságé. Amely feladatából következően csak paritásos lehet.
Eörsi Mátyás kiadatását a szabad demokraták a lovagiasság szabályai szerint kénytelenek voltak megszavazni, pedig ez a döntés precedenst teremt. A folyamat Torgyán József mentelmi jogának felfüggesztésével máris megkezdődött. Ez a harmadik kísérlet Torgyán megsemmisítésére. A III/III-as história nem jött be: a kisgazdaelnök hívei azt sem bánták, ha bálványuk netán tényleg ügynök volt. A Belgrád rakparti vezércselt az alvezérek elügyetlenkedték: ha Torgyán kissé visszafogottabb, akár ő diadalmaskodhatott volna. Most azonban a büntetőügy megindításával a bukó politikust komolyan fenyegeti a börtön. Hisz állításait, még ha igazak volnának is, aligha tudja bizonyítani.
Volt már rá példa, hogy harmadrangú demagógok mártírként és népvezérként hagyták el tömlöcüket. Ennél reálisabb veszély azonban, ha némelyek rákapnak, hogy a bíróságot és a börtönt afféle ultima ratiónak tekintsék a politikai életben.
Ceterum censeo: Torgyán Józsefet persze helyes lenne kiszorítani a politikai életből. Ezt azonban csak azok tehetik meg, akik bejuttatták oda: a magyar választók.
Kőszeg Ferenc