Romlunk

Ebből már nem fogunk kigyógyulni, az fix. Az amúgy is nehezen kezelhető sebet választás előtti években újságíró, politikus, korra, nemre tekintet nélkül, különös kéjjel tépi föl, amikor elmondja, hogy aki nem rá vagy az általa favorizált pártra szavaz, az egészen pontosan micsoda. Korábban egy kolléga mondta, az ellenzék éppen mostanában magyarpéterezi el maradék becsületét. Mindez nem volna fontos, csak nem tudni, honnan fakad az az erkölcsi többlet, ami őt jó magasra helyezi, ahonnét a kolléga a továbbiakban lebecstelenezheti azokat, akik történetesen majd a Tisza Pártra szavaznak. Vajon ők miért vesztik el a becsületüket? Mert másként látják a világot, vagy akár csak az aktuális belpolitikai helyzetet, mint ő. A Kádár-rendszerben akadt olyan lap, amelyikben nem volt elégséges a szerkesztés balos és rendszerhű alapállása, külön rovatot szerveztek, amelyik azt bizonygatta napról napra, hogy értelmes, gondolkodó és világosan látó ember aligha szavazhat másra, mint a Szocialista Munkáspártra. Ilyen volt például a Népszabadság Pártélet nevű rovata. Nem volt az életnek olyan mozzanata a gépkocsimosástól a rántott hús elkészítéséig, amivel kapcsolatban a szekció munkatársai ne arról győzködték volna a népet, milyen jó világban élünk, és bizony, van mit megvédenünk. De már ott sem mondták azt, hogy aki nincs velünk, az ellenünk van, mert – legalábbis a vége felé, amikor a rendszer már térdre ereszkedett – már ők is megérezték, mennyire taszító ez a szimpla osztályozós szöveg.

Most azonban megint tör föl, mint a buzgár. Amikor a föntebb említett szaktárs kamerába mondta ezt a zagyvaságot, még csak készült hétvégi beszédére a Tisza Párt elnöke, aki sok jó és értelmes gondolat mellett eljutott addig, hogy ma tisztességes ember a Tiszára szavaz. Ebben az országban élek, tehát nem ért váratlanul a gondolat, de azért mégis. Ami engem illet például – bár ilyenről az ember ritkán beszél –, könnyen lehet, hogy a Tiszára szavazok. Meg az is lehet, hogy nem. Az is előfordulhat, hogy – amint azt szakírók írják – a fülke magányában, az utolsó pillanatban döntök, amint, gondolom, ebben az országban több százezren majd. Vajon ezen múlik a tisztesség és becsület kérdése? De akkor ne legyünk smucigok, mondjuk ki bátran, az ország jelentős része a választás napján veszti el – ki a becsületét, ki tisztességét, ki emberi méltóságát, így tántorogva ki a fülkéből. Az ép erkölcsiségű ember belép a fülkébe, majd néhány perc múlva megjelenik mint szutykos, mocskos kártyalap. Ha ezt a handabandát – mondja bárki is – komolyan vennénk, az ország választóképes lakossága egyugyanazon napon válna becstelenné, tisztességtelenné, attól függően, hova szavazott. Ha a Tiszára, becstelenné, ha pedig nem a Fideszre, akkor hazaáruló, Soros-bérenc, ahogy a kormánypárt kiművelt koponyái ezt már sokszor kifejtették. Ép elmével minek ilyeneket beszélni? Nem vagyok Amerika-szakértő, de az érzékelhető volt, hogy a kampánybeszédekben a két jelölt többnyire egymást szapulta, olykor valóban durván, de nem a szavazókat. A szavazók ugyanis az Egyesült Államok polgárai, és bárki nyer, az összes amerikai állampolgárnak lesz az elnöke. Ezzel szemben a magyar becsmérlési szokások szerint attól függően, ki nyer, olyan országot vezet majd, amelyikben a népesség fele vagy becstelen, vagy tisztességtelen. Esetleg hazaáruló, az se jobb az előző kettőnél.

A Fidesz-kormánynak másfél évtized nem volt elegendő arra, hogy az egészségügyet és az oktatást rendbe tegye, de még csak programja sincs rá. Nyilván voltak helyes kormányzati döntései, de ma már látható, hogy az ország lakosságának jelentős része rosszul él, nagy a korrupció, eszelős az infláció.

Idézet következik, nem betűhív: a kormány elfordult az emberektől, elrugaszkodott a valóságtól, a hatalmon lévők úgy gondolják, bármit megtehetnek, hiszen náluk a hatalom. Nem hagyhatunk örökül a következő nemzedékeknek olyan országot, ahol a törvény nem vonatkozik a hatalmon lévőkre, ahol a hatalmasoknak nem kell felelniük semmiért. A gazdaságot nem lehet oligarchikus módszerekkel kormányozni.

Ezt Orbán mondta 2010-ben, a választások előtt. Tartalmilag ezt mondta Magyar Péter is 2025-ben, egy hete. Utóbbi helyzeti előnye abból fakad, hogy amit Orbán tizenöt éve ígért, azt végül is nem teljesítette, és ez adja Magyar Péter esélyét. Miért lenne becstelen, aki rá szavaz?