Szégyen

Nem illik zsidózni a magyar parlamentben. Cigányozni sem. Ezt, úgy hiszem, jó vagy rossz lélekkel, mindenki tudomásul vette. Románozni ellenben büntetlenül lehet.

Orbán Viktor — hallhatta az ország — kétszer is hazugnak nevezte a kormányt. Állítását tartalmilag senki sem vitatta, nem is vitathatta, hiszen a hazugságok — bocsánat: a tudatosan valótlan állítások — az egész ország színe előtt lepleződtek le. Annál nagyobb felháborodást keltett a megfogalmazás brutalitása. A hazugságot ugyanis hamarabb megbocsátják nálunk, mint a szókimondást. (Egyébként a konzervativizmus nemcsak nálunk tekinti legfőbb erénynek a jó modort. Néhány évvel ezelőtt Joshka Fischer, a zöldek képviselője még vadabb vihart támasztott a bonni parlamentben ezzel a mondatával: „Herr President, mit Verlaub, Sie sind ein Arschloch” — vagyis: „Elnök úr, engedelmével, ön seggfej”. A konzervatív képviselőket ott sem a kijelentés vitathatatlan igazságtartalma, hanem a szóhasználat dühítette fel, holott a mondat íve igenis előzékeny volt.)

De vissza hazánkba. Orbán Viktor említett kifejezése ellen tiltakozva az egyik kereszténydemokrata képviselő — a nevét elfelejtettem és nem is akarom megjegyezni — azt a jó modorú állítást engedte meg magának, hogy a „hazug” szónak és az efféle közönséges fordulatoknak a használata nem a magyar, hanem a bukaresti parlamentbe való. Ennek a pimasz kijelentésnek a tartalmát nem taglalom. Jogi és morális érveket sem hozok fel annak bizonyítására, hogy más népek lefitymálása: bűncselekmény, az oly gyakran hangoztatott „keresztény értékekkel” is összeegyeztethetetlen. Csak azt említem meg, amit legfőbb gyakorlati-politikai érdekünknek tartok: hogy legalább mi ne tegyünk semmit, ami megterheli amúgy is bonyolult viszonyunkat a szomszédos országokkal. Ez a külföldön élő magyarságnak is elsőrendű érdeke. Az ilyen „románozás” többet árt a romániai magyarságnak, mint amennyit száz udvarias diplomáciai körmondat használni tud.

Hadd fejezzem ki megdöbbenésemet és szégyenemet, amiért a magyar parlamentben egyetlen képviselő sem akadt — sajnos az én pártomnak, az SZDSZ-nek a soraiban sem —, aki ezt a „hazug” szónál mérhetetlenül otrombább mocskolódást visszautasította volna.

Eörsi István