Európa szíve

Kétségtelen, hogy az ilyen plakátozgatásban nem mindig bír megnyilvánulni a magyar géniusz, sőt…

Még talán valami expóból visszamaradt píáros vagy ilyesmi tanálhatta ki, hogy plakátozzuk (sőt: plagátozzuk) már ki magunknak az 1100. évfordulót, nehogy kimenjen a fejünkből.

Jó ötlet, eszünkbe jutnak néha ilyenek. Hogy valami fiatalosat kellene csinálni az 1100. évfordulóra, rendhagyót, nehogy már megint csak Opera legyen meg koszorúzások, hanem valami igazán jópofa, Illés-koncert, mondjuk, esetleg rendezhetne valamit a Koltay, teljesen rendszerfüggetlenül, de legjobb mégis valami, szép, megnyugtató plakát, hogy a reggelente melóba buszozók a didergés, krákogás, mellkasi szúrások mellé nézhessék, és gondolhassák, milyen szép kis helyes országban élnek, benne Európa szívében.

És készen lett a plakát, kinn van, szaknyelven szólva, és látható, hogy mink országpropagandában, dizájnilag képtelenek vagyunk elszakadni a gyönyörűségesnek nehezen nevezhető hetvenes évektől.

De ebből most ne vonjunk le messzemenő következtetéseket.

Maradjunk a plakátnál, amelyen egy gyönyörűséges leányzó mosolyog, hazánk kitűnő minőségű állampolgára, príma áru, ezzel nem volna gond, hanem a szalmakalap és a virágok, hm-hm, de ösmerős, igen, ez a hetvenes évek totó-lottós, csébes, bíróicás, későszocialista szalonhippi képvilága.

Sőt: kísértetiesen hasonló modorban készült az MDF-kormányzat egyik utolsó próbálkozása, a Magyarok: 4 év erőfeszítés, Magyarország: 4 év haladás című képes, színes-szagos kiadvány, amelyben az ötvenes évek óta a legjelentősebb kohász- és esztergályosábrázolásokkal sikerült kirukkolni, nyugdíjas- és kisgyermekképeire pedig a biztosítók reklámügynökségei irigykednek.

Persze érdekes kérdés volna, hogy miért telik minekünk mindig ilyen sajátfejünkbeverős, sajátfejünkfölemelős attrakciókra, dizájnerekre és B1-es meg A0-ás ezergrammos műnyomópapírokra, Macintosh-varázslókra és nyugati nyomdákra, de hagyjuk, vesztegessünk még néhány szót plakátunk (inkább: plagátunk) szövegére.

Fölül: Nyitottan a világnak, nyitottan a világra.

Szép jelszó, értelmesnek ugyan nem mondható. A második fele még oké, de az első? A lényeg, hogy korszerű, fiatalos.

Alul: 1100 éve Európa szívében.

Ez igen! Itt végre előbukik a mindenféle kormánypropagandák, országajánlók kulcsszava: Európa. És földrajzi helymeghatározásnak álcázva bukik elő a mély, vértől pirosló, kisfröccstől hevült érzelem: a szívében vagyunk mi Európának, mi másában lennénk? (V. ö.: Isten kalapja, bokréta rajta.)

Pedig Európának, miként a világnak, nincsen is szíve (Gothár–Esterházy: Tiszta Amerika). Ezt mindenki értse úgy, ahogy akarja.

Uj Péter