Valentin

Pont elkaptam, mekkora mázli, ezt a napot, a szerelmesekét, mer’ én aztán tényleg szerelmes vagyok az ilyen napokba, mint görénylány a tacskófiúba.

Eszembe nem jutott volna, ha nem plakátozza ki a posta, bár általában nem jutnak eszembe a Napok, még a sajátjaim se nagyon (esküszöm, huszonhat év alatt nem bírtam megjegyezni, mikor van Péter-nap), a karácsony azért fix, augusztus 20., november 7., márc. 15., október 23., kábé ezeket tudom fejből, aztán május 20-át, akkor jár le a balatoni tilalom és persze a gyerek születésnapját, ami hat nappal van a tilalomoldás után.

Valentin-nap pedig, mint olyan, nincsen is, Bálint van, akkor meg nem szokás küldözni semmit, de még a Balassi-kötetek forgalma se nagyon lendül fölfele.

Nem akarok csurkáskodni, de azért aztat be kell látni, hogy a Velentájn-nap olyan mélyen, olyan kitéphetetlen gyökerekkel kapaszkodik a magyar hagyományba, mint mondjuk a Szketmen Dzson és a Stallone együtt.

Nyilvánvaló, hogy a Valentin-napot (mellesleg: lassan egy hónapja folyik ez a Valentin-napi hisztéria, de még egyszer sem láttam helyesen leírva, kötőjellel) a kereskedelmi rádiók, a női hetilapok, a délelőtti tévés magazinműsorok és hasonló kultúrmissziós központok lopták be szívós munkával a köztudatba, valószínűleg a viráglobbi, a heppiszívlufi-gyártók és a posta hathatós támogatásával.

Posta! Komolyan, már régen láttam olyan nagyvonalú, dekoratív és informatív óriásplakátot, mint amilyennel a Magyar Posta propagálja a Velentájndéjt, letapétázva a város jelentős hányadát.

A Posta arculatot vált mostanában, elég volt a hollóból, meg a szakadt öreg kutyabosszantó postásból, éljen a zöld militariviselet és a korszerű komputergrafika!

Az arculat tervezése nem egyszerű feladat, komoly, felkészült szakemberekből álló csapat kell oda, mit csapat!, egyenesen team.

Szinte látom a Macintosh-képernyők vibráló fényében a fáradt arcokat, az ernyedt, egéren matató kezeket, és a kopaszodó, sötét öltönyös főnököt, a dizájntím vezetőjét, ahogy veszetten rádiótelefonál, idegesen nyomkodja villanybrifkóját újabb telefonszámok végett.

És megszületik a mű, a zöld, kúp alakú absztrakt kislány és henger alakú, zöld kisfiú és rájuk lesz írva a modern, dizájnos tipográfiával, hogy Magyar Posta, meg jó naggyal, hogy Valentin nap, kötőjel nélkül, és szivek postája, rövid „i”-vel (a postát, becsületükre legyen mondva, nem írták hosszú „ó”-val) és akkor adtunk a dizájnnak, az imidzsnek, a népi kultúrának, a hagyománynak, a nyelvtannak meg mindennek.

Csak szegény Balassinak nem adtunk semmit se nem.

Uj Péter