Népszabadság, 1996. február 7.
Szerda
UJ PÉTER
És akkor az úgy kezdődik, hogy beül a csávó a moziba, kipengeti a három kilót, aztán elheveredik, zörgeti a mogyoróit.
És akkor jön a Nyikoláj, az orosz, mer’ egy orosznak lennie kell egy amcsi filmben, de akkor még nem tudjuk, hogy ő Nyikoláj meg orosz, semmit se nem tudunk, csak azt, hogy nagyon le van lőve.
És akkor aztán jön a Stallone, őtet megismerjük arról a buta arcáról, és öltönyben van meg gumicsizmában, és kivégezni visz valakit, és akkor egy szempillantás alatt kiderül róla, hogy ő bérgyilkos, de nem ám olyan bunkó kis öldökölőgép, hanem kedves és intelligencs, egy lávli fickó, aki csak rosszakat öl, maffiavezéreket, meg nyilván olyanokat, akik heroint osztanak kilós csomagban iskolák előtt, ekképpen tevékenységének társadalmi haszna kétségbe sem vonható, szóval roppant szimpi bérgyilkos és kurvára profi, mer’ a Stallone az mindig kurvára profi.
És akkor jön egy rossz bérgyilkos is, a Banderas, az antitézis, aki csak úgy bérgyilkol, bele a vak világba, ráadásul gizda, nem is annyira profi, viszont törtető, aránylag jó képű, de nem annyira őszinte az orcája, mint a Stallonénak.
És akkor persze, hogy össze lesz tűzve.
És akkor az is kiderül, hogy roppantul okos ám a Stallone, fölveszi a szemüvegét és akkor hússzal fölugrik az íkúja, mert úgy már nincsen annyira ostoba arcberendezése, mint egyébként. És akkor annyira vág az agyában a velő, hogy le sem száll a komputeréről, mer’ ez már hájtekes film, 1996 van, legalább egyszer ki köll írni, hogy acces code, szóval a Stallone is úgy bűvészkedik a laptoppal, mint valami végzős progmatos, egy selfmade Bill Gates, sakkban meg simán leverné a Polgár Jucót, félkézzel, bicepszből, és annyira profi, de tényleg, hogy ha már profibb lenne, akkor ő lenne a Havas Henrik vagy a Frei Tamás.
És akkor kiderül, hogy egy szimpi kis csajt kéne éppen kivégeznie, dehát tudható, hogy love lesz, a kiscsaj egyébként hájtek tózse, valami három és feles floppyt kellene tőle elgyilkolnia a Stallonénak, mer’ azon van a kurva fontos infó, százezer megabájt.
És akkor kezdődik a hajsza, meg a lépre csalás, az autós üldözés, mer’ a kiscsajt megvédi ám a Stallone, aki magányos és már szexuális kapcsolatot szeretne kezdeményezni, látszik azon a buta orcáján. De a Stallone roppant kemény csípőn fölül.
És akkor kinyírnak egy csomó embert, de a Stallone egyet sem, csak a rossz bérgyilkos ölöget, a Stallone már unja, hiába nécsöröl born killer, elég volt neki, érzései vannak, amit finom arcjátékával tudat, és ennek szellemében nem lövi keresztül minden járókelő búráját, csak azoknak az agyvelejét szereti falra hímezni, akik csúnyák és megvetett ellenségei az amerikai népnek.
És akkor a végén mindenki hangtompít, lövi a másikat, szállnak a golyók, mint júniusban a kérész, előkerül a Stallone halott haverja, az orosz Nyikoláj, akiről kiderül, hogy nem is halt meg, és hogy nem is haverja, meg hogy orosz, és hogy a piszok kommunistája tervelte ki az egészet, Stallone erkölcsileg rekamié, és akkor a szitává lőtt ellenség még egyszer feltámad, barátilag lelődözi Nyikolájt, a Stallone meg őtet lövi szarrá napszemüvegből, és akkor a csajjal összeborul, stáblista, minimum egy magyar névvel.
És akkor tulajdonképpen valami kulturálisabb programra is fordítódhatott volna az a három kiló, mondjuk hat percre valami jobb pipsóban.
Uj Péter