Reggeli torna

Mint arra a közelmúltban rámutatott egy fölkészült kereszténydemokrata képviselő, a szociálliberális maffia, miután nyomorba taszajtotta az országot, a még így-úgy egészséges magyar ifjúságot vette célba. Keleti György honvédelmi miniszter rendelettel törölte el a katonaság reggeli torna nevű intézményét, amely évtizedek óta a magyar fiatalok egészséges testi (és persze lelki) fejlődését biztosítani volt hivatott.

Kell-e bizonyítani, hogy itt a katonaifjúság ellen elkövetett szándékos merényletről van szó?

Nem, nem kell.

A reggeli torna megvonása miatt satnyává, csökötté váló katona nem is lehet egészséges lelkületű. Gyenge szervezete könnyedén áldozatává válik különféle betegségeknek, a dekadens nyugati kultúra ragályos kórjainak, a mekdoneldsznek, a kokakólának, a bítzenének és a kábítószereknek.

Magam vagyok a tanú, hogy az elmúlt, egyébként roppant hazafias és egészséges, a nyugati fekélyektől igen kevéssé fertezett rendszerben a reggeli torna milyen centrális pozíciót foglalt el a honvédség életében, szinte esszenciális manifesztációja volt — ha szabad ilyent mondani — a magyar néphadseregnek.

A reggeli torna, ugye, az ügyeletes tiszt helyettesének (ütihá) bejelentésével vette kezdetét: „Reggeli torna öltözete: hetvenes mintájú csapatgázálarc, rövidnadrág, papucs, piros zokni, vegyvédelmi köpeny!” E felszólításra a század egy része az ágyak alatt, illetve a szekrényekben keresett menedéket, a nagyon rutinos öreg csocsik nemes egyszerűséggel horkoltak tovább, a kopasz gyíkok egy részhalmaza pedig morogva, valami melegítőfélében, cigivel a szájban leballagott az épület elé, laza tempóban elkocogott (hideg volt, ugye) a dandárfürdő mögé, és ott békésen cigarettázgatva várta meg, hogy elteljék a reggeli tornára rendelt idő. Addig a hangszórókból vidám zene szólt, egy hang pedig pattogva vezényelt a tök üres alakulótérnek.

Na már most énnekem volt szerencsém Lentiben, a honvédelmi képzés emez igen jelentős fellegvárában elmúlatni az időt. Lentit a néphadsereg legkatonásabb laktanyái között tartották számon (értsd: elképesztő méretben tenyészett az ostobaság és a primitívség), tehát fölteszem, másutt azért nem voltak ennyire kemény tornaviszonyok.

Egy-egy ambiciózusabb vagy túlontúl másnapos üti, illetve ütihá (vagy felsőbb ellenőrzés) tudta elérni, hogy a dandár kinn bohóckodjon reggelente az alakulótéren.

Persze ekkor is bőséges lehetőség nyílott a lógásra, Lentiben ugyanis baromi nagy köd tudott lenni, úgyhogy meg lehetett oldani, hogy csak az elöl-középen álló mintegy harminc-negyven ember ugrándozzon (kopasz gyíkok), a többi nyolcszáz meg nyugodtan cigarettázhatott, mint a feljebb vázolt esetben.

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy az egész katonaság, mint olyan, milyen jelentős szerepet játszott az egészségnevelésben. Talán még jelentősebbet, mint Müller Kati, Bérczy Pista és a Makray-gyerekek.

Ma is dohányzó ismerőseim uszkve hatvan százaléka a katonaságnál szokott rá a cigarettára, és akkor még nem beszéltünk az elképesztő kávé- és sportszelet-fogyasztásról, jómagam például az alagsori KISZ-büfében képes voltam hat kávét meginni egy ültő helyemben, és persze hat sportszeletet is begyűrtem az arcomba. Dohányzási rekordomat is Lentiben értem el: egy huszonnégy órás őrség alkalmával sikerült elszívnom öt szál híján három doboz Symphoniát.

Ezek megfontolása után javaslom a miniszter úrnak a reggeli torna visszaállítását, sőt a civil lakosságra való kiterjesztését. Müller Katit a kormányba!

(P. S.: Annak bizonyítására, hogy az egészséges szellem mégsem tűnt el nyom nélkül a honvédségből, hallottam egy jó történetet katonai joggal foglalkozó ismerősömtől. Egy katonai főiskolán az ügyeletes tiszt fölfedezte, hogy egy hallgató tiltott időben zuhanyozik. Megparancsolta, hogy azonnal fejezze be, és vonuljon a körletébe. A hallgató lemosta magáról a szappant, megtörülközött, és teljesítette a parancsot. Mire a drága üti parancsmegtagadás miatt hadbírósági eljárást akart indíttatni az illető ellen, mert az „azonnal” vezényszó szappanosan volt értendő. Úgyhogy, kedves kereszténydemokraták, nincs még minden veszve.)

Uj Péter