Hideg-meleg

Az embernek kedve lenne egy Karda Beáta-lemezt föltenni ilyenkor. Már úgyis mindegy. Mondhatni: semmi sem számít.

Csak a konvektor, az a pár fok plusz, meg a gyenge fény, ami a meleg. Visszamegy az ember ilyenkor pár millió évet, visszamegy Samuba, fölfedezi a tüzet, és Nobel-díjat ad magának.

Kuporgásnak is nevezhetnénk eztet, nem didergésnek, hiszen végül meleg van, a láb is fölenged, a lábujj konkrétan, mert hogy picit lyukas a cipő, istenem, az ember hiába középréteg, az a pici lyuk belefér. Tehát nem didergés, ez lelki állapot inkább, valami érzékenység, fagypont alatt nemcsak a fizikai tulajdonságok változnak meg. Jobb lesz az ember, szolidárisabb, elsősorban saját magával, és azon át jön a többi.

Mivel az ember középréteg, alapértelmezésben nem sajátja az a baromi nagy szociális érzékenység, a saját dolgával törődik, nyomul, mint az állat. Na de ilyenkor, ebben a hidegben, amely, mint láttuk, különös spirituális töltést visz a levegőbe (látszik a lélek, ugye, füst alakban jön kifele), szóval ilyenkor, a konvektornál, az ember csak a fázásra bír gondolni. Ő éppen nem fázik. De fázhatna is.

Hogy az milyen borzasztó. Amikor mindent megesz a hideg. A fémeket először, aztán szépen, lassan mindent, a falakat, a házat, egyenletesen kitölti a teret, aztán már a gyerek is hideg, meg az asszony is, sugárzik mindenhonnan, de legfőképpen a kályhából, az olajkályhából, mert olajra nincsen pénz, annyiba kerül, mint a benzin, hát a francnak van pénze Zaporozseccel fűteni, legfeljebb hét végéken, de az tökmindegy, mert a hideg már beleette magát mindenbe, onnan egy-két nap alatt ki nem zavarható.

Az ember, a középréteg, a fázásra gondoló intoleráns lesz, szélsőséges, demagóg. Hogy tényleg takarodjon az, aki így akarja megoldani ezt nyomorult olajügyet, aki így vág oda a maffiának vagy mi az égnek, hogy volna határa mindennek, még ha nincsen is, és…

Az ember, a középréteg, abbahagyja itten. Egészen kimelegedett.

Uj Péter