Hidegfront

Jégkaparót kell venni.

Akkut tölteni, lejtős utcán parkolni; a Skoda nem bírja a hideget. (A meleget se, mindegy.) A buszok fagyállóval feltöltve. Apropó: forralt bor. Rumos tea.

Köhécs, harák, köpés, nehezen járhatók a felsőlégutak, jobb esetben Torok Gyula.

Sült gesztenye nincs már.

A közterület-fenntartó, tudjuk, felkészült.

Lassan melegszik belülről a város.

Egyre nehezebb ködök, egyre mocskosabb ködök szállnak le, büdös ködök, fojtó ködök. Szmogról szó sincs, á, cáfolat illetékes helyről, egy kis füst a szalonnának is jót tesz. Márpedig a magyar kövér, mint a disznó.

Mind gyakrabban romlanak el a légszennyezettség-mérő berendezések. Véletlen egybeesés. Hogy mindig novemberben meg februárban. Augusztusban gyönyörűen mutatják, hogy a nitro-dioxid-szint milyen megnyugtatóan alacsony.

G. barátjának születésnapjára ötven liter fűtőolajat vett. Kutas: becsomagoljam?

A tél által leginkább veszélyeztettet társadalmi csoportok: hajléktalanok, kurvák.

Előbbiek esete egyértelmű, utóbbiaké már egyáltalán nem. Lehet, hogy téli maxicsomagolásban könnyebb eladni a gyengébb minőséget.

És ahogy állnak, egyáltalán nem látszik rajtuk a hideg, a fázás. Állni nagyon tudnak. Ilyenkor meg pláne. Hivatástudattal, komolyan. Dolgoznak, keményen. És nem is sajnálatra méltóak, nem tűnnek kiszolgáltatottnak, ilyesmi, nincsen az az édeskés keser-sanyar-szomorka sem körülöttük, csak a munka komolysága. Kis unottság és undor az arcon; pont annyira utálnak dolgozni, mint bárki más.

Az ember mégiscsak nyári állat, vackába húzódik, agyilag vegetál, távkapcsol, tévél, minden mindegy, akar a Csellengők című penetráció rémdrámaszerű műsorvezetéssel, akar a magyar anyák unalmas, takonyszerű szombat délutánjait bearanyozó David Hasselhoff (körülötte meg a magyar apák unalmas szombat délutánjait bearanyozó atomseggű nők), akar Walt Disney Kisvárosa, a Zorró (jaj, aZ orróm!), akar a Toptévén félálomban ropizó-csokizó Pannika, végső esetben pedig a Szívtipró gimi ausztrál szocioromantika és kotonreklám a XXI. század polgárairól.

— Ha a kultúra fölösleges ballaszttá válik, a társadalom fölfalja saját gyermekeit — mondja Yola tanárnő a Szivigimiben, csak úgy lazán, mintha Sztálint idézne.

Da, mondja erre magában a fázós ember.

Ropi!

Uj Péter