Az Árja Hadsereg bukása

Miért csinálják ezt velünk?

Miután az UEFA rendesen elmeszelte a Ferencvárost szurkolóinak viselkedése miatt — rasszista bekiabálások, neonáci transzparensek —, az Ajax még egy nyilatkozatot is közzétett sok-sok futballnagyság aláírásával; egy olyan nyilatkozatot, amely kvázi kiátkozza a Fradit a Bajnokok Ligájából, kifele az európai futballból.

Jöhetne a könnyű válasz, szánkra áll: már megint egy kis csapattal keménykednek. A Fradinál egy petárda már sokezer frankos vétség, Milánóban fölgyújthatják a stadiont — semmi. Tehát szánkra áll: megint a szerencsétlen kicsi kelet-európaival van kiszúrva.

Pedig nem menthetjük fel magunkat, és pláne nem menthetjük fel a struccpolitizáló klubvezetőséget és az MLSZ-t.

Mert nem arról van szó, hogy itt velünk direkte akarnának kicseszni. Hanem arról, hogy ez, amit a mi fradistáink (UTE-, Kispest-, Debrecen-drukkereink satöbbi) egy része művel, az Európában ma már nem szalonképes. Sőt, büntetendő.

A hollandok meg különösen érzékenyek erre a dologra. Talán abba a társadalomba ivódott bele legmélyebben az antirasszizmus, a multikulti, ilyesmi. Nem azért csinálják a balhét, mert utálnak minket, hanem azért, mert ezt nem veszi be a gyomruk.

Mint ahogy a svájciaké is nehezen veszi be. Már a Grasshoppers-meccs tévéközvetítésénél feltűnő volt, hogy mennyire rászállt a Fradi-táborra az operatőr.

Folyton a fradistákat mutatta, meg azt a transzparenst, amire jó nagy betűkkel rá volt írva White Power neonáci, rasszista jelszó (szervezet), melléje szép kis halálfej rajzolva, meg az is olvasható volt, hogy Árja Hadsereg, és aki jól megfigyelte a transzparenst, az észrevehetett rajta egy háromágú horogkeresztet is.

Százszor mutatták. Százszor szégyelltem magam miatta.

De a Fradi vezetése nem szégyellte magát, sem az MLSZ, sőt a tévés kommentátor sem, egyszer sem tette szóvá a dolgot.

Akárhányszor tettek föl kérdést figyelmesebb újságírók a ferencvárosi vezetőknek, azok azt mondták, nem tudnak ilyesmiről. Játékosok tózse.

Persze lehet, hogy az Üllői úton senki sem tud angolul.

1991 óta nem járok rendszeresen Fradi-meccsre. Elsősorban persze azért, mert elegem lett a magyar focinak nevezett, a labdarúgásra egyre kevésbé hasonlító játékból. Másodsorban pedig azért, mert nem érzem jól magam skinheadek között. 1991 táján már akármerre néztem, kopasz fejeket láttam magam körül a régi helyemen az Üllői úti K-szektorban. És zsidóztak MTK-meccsen és cigányoztak Pisontra meg másokra.

És elterjedt a karlendítéses Fradi-köszönés, amelyet nagyon sokan átvettek, olyanok is, akiknek semmi közük a neonácikhoz, rasszistákhoz, és amelyet ezren magyaráztak, hogy nem náci, persze, nem, de sok minden másra nem lehet gondolni, amikor sok százan lengetik a jobb kezüket.

Szóval ez már sok volt nekem.

De nem volt sok sem az MLSZ-nek, sem a Fradi-vezetőségnek.

Persze nem csak az FTC szurkolóiról volt/van szó. A legutóbbi UTE-Kispest meccsen mindkét tábor kifeszítette kedves kis neonáci jelszavait, a tévé adta egyenesben, a riporter egy szót sem szólt. Aztán Debrecenben, Békéscsabán, szinte minden NB I-es csapatnál előfordul ilyesmi.

A szövetség sosem tett semmit. A klubok pedig legjobb esetben is arra hivatkoztak, hogy nem vállalhatnak felelősséget minden szurkolójukért.

Pedig igen. Klub nélkül nincsen szurkoló, szurkoló nélkül nincsen klub, tehát igen szoros kapcsolatban van a két csoport, kár mentegetőzni. Az a klub, amelyik nem lép föl a rasszista, neonáci szurkolók ellen, önkéntelenül is azonosul velük.

És esetleg csodálkozik, amikor a hőn szeretett Európában nem fogadják kitörő örömmel, sőt kiközösítik, megbüntetik, kiátkozzák.

És hivatkozhat arra, hogy néhány éve még Nyugat-Európában is elég gyakori volt ez a jelenség — a lemaradás nem ad felmentést.

A nyugat-európai stadionokból a Heysel-tragédia, a futballbotrányok, majd a kilencvenes évek elejének neonáci megmozdulásai után kiirtották a neonáci transzparenseket, a rasszista jelszavakat.

Aki nem tudja kiirtani, azt nem veszik be maguk közé. Ilyen egyszerű tanulsága van a történetnek.

És ez a tanulság nemcsak futballklubok figyelmébe ajánlható.

Uj Péter