Lakáskultúra

Tizenéves hordák minden jelentősebb csomópontnál. Blaha, Felszab, Nyugati, Kálvin, a Moszkvás, persze, alapvetően, aztán kijjebb is, lakótelepek környékén, játszótereken, hinta, este nyolctól már melegítés, első, laza körök, gimnasztika, előkerülnek a külvárosban az Éva vermutok, Hubik esetleg, beljebb inkább az Unicum, Budán konyak.

Irány a fedett hely, valami jó nagy kéró, pusztítható burzsoá belső, gangos pronyó hátsó vagy negyven négyzetméter panel, esetleg gardenírozott házacska a hegyecskén.

Az első igazi bulihétvége volt meg.

Még jó meleg, de már iskola.

Kipróbált osztályközösségek, társasági jófejekkel és előtáncosokkal megerősítve. Plusz nótafa és virágfelelős.

Direkt bulicsapatok, hivatásos portyázók, rámenős arcok, gázsprék és pillangókések a másik oldalon.

Az érdekek egymásnak feszülnek.

Várakozó álláspont, helyben szambázás, seggek kifigyelése előre, tájékozódás. Kevéske gyomorideg, drukk.

Aztán sietség. Az idegesebbek, csajozásban ügyetlenebbek már az elején berúgnak.

Ugorjunk.

Kislányom, ez neked Coca-Cola?

Hát igen, összedartozódott az óriásposzter.

A vitrines családi tizenkét éves bourbon is elszivárgott.

(Ki lóg itten a mesék tején?) Megivódott a fater tartalék söre.

Bumm.

Az ágyon, hm, az a nagy, szépséges folt: vörösbor, bizony, mégpedig gyomrot megjárt vörösbor (sárgarépa-főzelékkel kombinálva).

Valaki tojást robbantott a mikrohullámúban.

Arra nem mernék megesküdni, hogy az ezüst hiánytalan.

Hogy a CD-gyűjtemény nem az, az tuti.

A zárlatos hifitoronyban hallhatóan lötyög valami. Fúzionált az akváriummal. Haltetemek úsznak a vodkaszagú vízben.

Utóvédharcos horkol egy ágyneműtartóban. Na most már takarodjál, de gyorsan!

Bele van hamuzva a Révai lexikonba.

Csirkecsont csomagolva a Larousse lapjába.

Hitler-bajusza lett mindenkinek a Louvre-albumban.

Igen tartalmas koton üldögél egy magányos fotelben.

A szőnyeg színe. Bele van dolgozva egy egész ember.

A falon filccel felgrafittizett ügyes ábrák, nemi szervek, többnyire azon kívül kevés vér és vizelet.

Szép, mint egy telehányt bézbólsapka és egy halálra itatott papagáj találkozása a leszakadt radiátoron.

A perzsa macska szőre mintha megperzselődött volna.

A sütőben egy ropogós Nike cipő.

A fürdőszoba csempéjén az összes borotvahab. A füsttől még most is be lehet állni — két négyzetméter Amszterdam.

Tányérok, poharak, törésvonalak.

A klozettláncot valaki magával vitte a nyakán.

A spánielt valaki magáévá tette.

A mosogatóban Himalája.

A csikkektől eldugult a lefolyó.

A függönyök nikotinsárgák.

És a szag kézzel fogható. El nem űzhető, ki nem szellőztethető.

Rendrakás, takarítás csak buldózerrel.

A rendőrség megnyugtatja a szülőket: a fertődi kastély képét nem nyomtatják LSD-re. Alighanem rendes, postai bélyegekről van szó.

Uj Péter