Irány a sziget!

Megállítanak időnként a kollégák, te, a gyerekem azt kérdezi, egy napon lesz-e a Tankcsapda a Moby Dickkel, aztán mikor lesz a Kispál, máskor meg azt kérdezik, kiengedhetik-e a lányukat egy hétre „csövezni” a szigetre.

Ki, mondom ilyenkor, mert a sziget biztonságos hely, mármint minden nyáron egy hétig biztonságos, egyébként nem mernék sokáig kószálni arrafelé éjszaka, de holnaptól, a Sziget ’95 fesztivál kezdetétől egészen biztonságos hely lesz. Ebben biztos vagyok.

Ez a szigetdolog hihetetlen képződmény nekem. Annyira normális, mintha nem is itt, Magyarországon lenne.

Pár fős csapat szervezi össze, filléres fizetésért egy leszakadt bérlakásban nyüzsögve; amatőrök, mondanám, mert tényleg azok, ha a pénzügyi dolgokat tekintjük, de hát azt, aki megcsinál egy ilyen fesztivált, nyugodtan nevezhetjük profinak.

Van egy fantasztikus fesztiválunk, és nem nagyon akarunk róla tudomást venni.

A sajtóvisszhang minimális, állami támogatás nulla. Az állam csak ostoba tévéműsorokat és garantáltan közönségmentes produkciókat hajlandó támogatni. Ez nem új.

Próbálom számba venni, mit is köszönhetek én az eddigi szigeteknek. Nehéz ügy. Tavaly ott láttam először a szőke, cigánybandájával brillírozó szabadkai prímást, Lajkó Félixet. Ott fedeztem föl a Nyers zenekart. Ott hallgattam reggelig Bada Dadát. Ott láttam először és utoljára a legjobb reggaezenekart életemben: a Baobabot. Ott ittam meg életemben a legtöbb Guinnesst. Ott láttam élőben Kemény Henrik palacsintasütős Vitéz Lászlóját. Lugossy Laca őrült performance-ait.

Ott köszönt rám valami nagy kalap alól Wahorn András. Ott nézegettem ef Zámbó nagy mellű szobrait.

De persze mindez nem érdekes, valami más az érdekes, az, ahogy voltam ott, ahogy léteztem egy-egy hétig ’93-ban és ’94-ben, ahogy mászkáltam fel és alá, és nem foglalkoztam mással, csak az emberekkel körülöttem, zenével, színházzal, ilyesmikkel.

Arról ne is beszéljünk, hogy milyen fontos ez a fesztivál úgy globalice a magyar rockzenének, mert itt megmutatkozhat teljes pompájában, illetve szakadtságában, kivéve egy-két megöregedett anyagias szupersztárt.

Holnaptól harmadszorra rendezik meg a nagy fesztivált a Hajógyári-szigeten. Ha minden oké, nagyon sokan lesznek ott.

Mert ennyi kell csak. Hogy nagyon sokan legyenek. A többit elintézzük mi magunk.

Irány a Sziget!

Uj Péter