Akácpajzstetű

Scott, mondta az amerikai légierő parancsnoka, a négycsillagos, O’Grady századosnak, csak így per Scott, egyenesben a CNN-en, adták, hogy visszatért az USA- ba Scott, a hős. Scott gépét lelőtték Bosznia felett, egy hétig lapult Bihac környékén, amíg kimentették, helikopteres akció, repülőgép-anyahajóról, ellenséges rakétatűz, minden, költséget nem kíméltek, Amerikának minden állampolgár élete drága, minden katona kincs, semmit sem tanultak Sztálintól, mondom, benne volt a buli legalább három bankos végkielégítésben, sikerült, aztán jött a felhajtás, mert a sikert el is kell adni, lássák, hallják mindenütt, kimentettek egy igazi amerikait. A többi néhány százezer bosnyák, szerb, horvát ugyan még maradt egy kicsit, de ne legyen az ember telhetetlen, ez is figyelemre méltó eredmény, főszerepben Sylvester Stallone.

Tehát díszes fogadtatás, O’Grady leszállt a gépről, megölelt mindenkit, sírva fakadt, valamit üvöltözött is, láthatóan nem volt ura az idegeinek, nem csoda, pont úgy nézett ki, mint egy filmbeli vietnami veterán, aki majd egy darabig próbál kapálgatni a kertben, de végül mégis ámokfutó lesz. Aztán a mikrofonhoz lépett Scott, mert mikrofon is volt, megköszönte az országnak, az Istennek, kezet fogott a légierő parancsnokával, szevasz, Scott. És nem volt rajta sapka. A honvédségnél nem úszta volna meg ezt a felháborító hanyagságot.

Igaz, nem is maradt volna életben.

Tegnap volt negyvenhárom éve, hogy meghalt Kiss Ferenc, a szegedi erdők atyja, az Alföld-fásítás úttörője, aki felhívta a figyelmet az akácpajzstetű kártékonyságára. Én most a csótányra hívnám föl a figyelmet, mert annyi van már, mint a nyű, csak úgy korzóznak a lépcsőházban.

A szamárköhögés felfedezője, Bordet professzor 125 éves lett volna tegnap, nem lett, nyilván. Immunitásügyben Nobel-díjat kapott 1919-ben, de előtte még pont tizenhat éves születésnapját ünnepelte, amikor világra jött Forgács Rózsi színésznő, aki később a Tháliánál, a Magyar Színháznál és a Modern Színpadnál futott be szép karriert átélt játékával, póztalan kifejezőeszközeivel és tragikai erejével.

Tizenkét éve hagyta el a Naprendszert a Pioneer10 űrszonda, az emberiség legtávolabbra eljutott műve, amelyet még 1972-ben indítottak az amerikaiak. Az űrszondában van egy aranylemez, nem, nem a Horváth Charlie-é, hanem egy üzeneteket tartalmazó lapka, amire egy tudós bizottság javaslatai alapján fölvéstek mindenféléket, amikből egy közepes értelmi képességgel bíró ET-nek meg kellene értenie a földi civilizáció leglényegét.

Úgyhogy az ET szemszögéből azon a lemezkén rajta van az egész Föld, minden és mindenki, még Horváth Charlie is, meg persze Scott is, akit kimentettek és nem volt rajta sapka; aztán Slayton, a göröngyös pályájú űrhajós; a legnagyobb finn, Paavo Nurmi; Forgács Rózsi tragikai ereje; a köhögős Bordet professzor; és persze a szegedi erdők atyja, Kiss Ferenc, amint épp az akácpajzstetű kártékonyságára figyelmeztet.

Uj Péter