Népszabadság, 1995. május 24.
Szerda
UJ PÉTER
Belemenekültem szombat este a Psychóba a Duna TV-n, a királyin valami legújabb táncdalfesztivál huszonéves Németh Leheljei kínozták a magyarok millióit, tehát a Psycho az érdekes, a világ legszörnyűségesebb filmje, tudjuk, és azt is tudjuk, mikkel készít ki idegileg Hitchcock papa, hogy mik a profi félelemkeltő eszközök, hogy az éles hangokkal hogyan operál, ví-ví-ví, hogyan bánik a képekkel, hogy többet ér egy letépett fürdőszobafüggöny egy kaszával átszúrt zombinál, hogy a zuhanyrózsánál nincsen félelmetesebb tárgy, szóval ismerjük a trükköket, a film mégis megszokhatatlan, mégis szörnyű, századszorra is, na ennyivel ügyesebb Hitchcock papa a híradószerkesztőknél, ennyivel hatásosabbak a félelemkeltés laboratóriumi módszerei, a valódi, hiperrealista metódusoknál, mert naponta úgy száz halottat simán meg lehet szokni, még akkor is, ha a száz halott a szomszédban termelődik, ha leszámítunk egy-két elborzadást, amit néhány csonkolt gyerekes, hasba lőtt asszonyos kép okoz, még jó, hogy időnként akad valami afrikai vírus, amivel igazán meg lehet ijeszteni a kulturált fehér embert, de aztán megnyugszik a fehér ember, elvégre igazán csak a feketék vannak veszélyben, de akkor jöhet a rejtélyes életű félvak japán kváziőrült, aki meg akarta mérgezni Tokiót, és pillanatok alatt fölforgatta a világ legpatentebb társadalmát, és Dudajevről sem kell eldöntenünk, hogy kaukázusi Rákóczi vagy sima rablóvezér, a lényeg, hogy megint lőhetnek az oroszok, akár tévésekre, ha úgy tartja kedvük, de ez már afféle népszokás ottan, mint Algériában a tinédzserlányok és a riporterek öldösése, jut eszembe, az Al- Dzsihád nevű haladó szellemű egyiptomi szervezet le akarja rombolni a Kairó Tornyot, mert az fallikus szimbólum, és izgatja az egyiptomi nőket, fölöslegesen, micsoda fantáziájuk van ezeknek a fundiknak, méghogy egy torony izgat!, óriási!, Woody Allennek eladhatnák a geget, mindannyian jól járnánk, persze óvatosan bánik az ember az ilyen bírálattal, mert szól valaki két rossz szót, mondjuk a Koránról, és a haladó szellemű erők menten elvágják a torkát, ne nevess korán, véres-társas, viszont úgy néz ki, Salman Rusdie megússza, nagy vívmánya ez a haladó szellemnek, kár, hogy ezek a vívmányok lassabban érnek el a nagyon szegény országokba, például s zegény Bangladesbe, vehetnénk néhány kettős gyilkosságot a hazai mezőnyből vagy valami aktuális rasszista balhét, amire olyan jó vicceket lehet gyártani, cigánybűnüldözés, meg a négerek idejönnek, mert otthon, hol is?, nem jut az eszembe, ott mindig háborúznak, Ruanda vagy ilyesmi, ölik egymást ezresével, legalább megússzák az Ebolát, de hol van az tőlünk, felvilágosultaktól, nekünk csak egy drága jó anyánk van, lenn a pincében, igaz, már tíz éve halott, de kipreparáltuk, legjobb tudásunk szerint, és időnként fölvesszük a ruháit, nem vagyunk egészen magunknál, persze én vagyok én, te vagy te, bonyolult ez, a francba is, ki az orvlövész? ki a hutu? ki a fundi? vagy Rushdie? kár kavarni, kerítünk egy jó nagy konyhakést valahonnan, ví-ví-ví, és a zuhanyrózsa a világ legfélelmetesebb tárgya, a fürdőszobafüggöny leszakad, a lefolyóba meg kavarog lefelé a véres víz, galaxis, szép piros spirálkarokkal.
Uj Péter