Hungary-hungry

A magyar lét elviselhetetlenségének újabb kegyetlen példáját szeretném itt hozni, kedves olvasó, bizonyítván, hogy balsorsú nemzetünk megaláztatásai még most, az információs társadalom küszöbén sem értek véget.

Úgy kezdődött, hogy az MTV Europe nevű páneurópai zeneipari konglomerátum klipfesztivált hirdetett, magyarul Grand Prix-t, eldöntendő, a kontinens mely államában bírják csinálni a legjobb videoklipet.

Nekünk Mohács kell! gondolták a magyar válogatók, és a popzene nemzeti szellemétől áthatva nevezték Hevesi Tamás Ezt egy életen át kell játszani című bankreklámját, aztán a Hip-Hop-Boyst, a nekikeseredett, gettóba szorított magyar feketék sorsát megéneklő East 17-utánzatot, amitől nyilván padlót fogott minden felvilágosultabb popzenehallgató, harmadikként pedig a KimNowak zenekar klipjét, ami már nyert egy hazai fesztiválon.

A döntő szombaton volt, élőben adták, live show, minden országból egy klip, minden országban egy zsűri, összesítés telefonon. A Radio Bridge-sek belekértek a magyar zsűribe, így aztán a budapesti Bahnhofban ingyensörök mellett bámultam a projektort, hallgattam a felettébb szellemes műsorvezetőnőt (Davina), aki csak négyszer sütötte el a Hungary-hungry (Magyarország = éhes) szóviccet, és minden egyes részt vevő országot végigtelefonált, hogy milyen ott a buli. (Gondolhatják, mindenütt tuti volt.)

Jöttek a klipek, a zenék, mindegyik a divatos MTV-stílusok szerint: vagy jó kis technodizsi, vagy grunge-os punkos pörgetés vagy hatvanas évek típusú beatzene kicsit modernizálva. És mindegyik angolul. A franciák egy-két strófát meghagytak anyanyelven, ők mindig ilyen különcök, igaz, hogy echte amerikai funkyt hip-hopot játszottak Sugar Hill Gangből meg Snoop Doggy Dogból kiollózva, ennyi lett odavágva a nemzeti identitásnak, még helyesebben: identitástudatnak.

Azért az volt a legszörnyűbb, amikor az izraeli zenekar is valami Nirvana-szerűséget játszott.

Sehol egy ötlet, sehol egy eredeti kép, két eredeti hang.

Jöttek a norvégok a fekete, abszolút mértékben originális rapperükkel, az olaszok valami nyávogós modellszerűséggel.

A brit és német profi volt, persze, bár egyik sem túl eredeti. A német techno, a brit beat. Képileg rendben, sztenderd MTV.

És előnnyel is indultak, mert ezt a két klipet már egyébként is nyomják rendszeresen. A briteket a Beatles óta nem lehet megverni ebben a műfajban, a német meg a legnagyobb zenei piac Európában, úgyhogy nem nagyon volt kétséges, ki nyeri az első két díjat.

De nem is ez a lényeg.

Hanem a mi nyomorunk. A KimNowak fesztiváldíjas klipje értékelhetetlen, majdnem láthatatlan volt, képminőségben, egyszerűen, mintha valami ezeréves, ezerszer átmásolt, NSZK pornófimektől leharcolt VHS-kazettát adtunk volna, ami hangilag kábé úgy szólt, mint egy Sokol rádió a lezárt Wartburgban.

Amikor a DJ a vége előtt néhány perccel lekeverte az adást tudniillik a Bahnhof türelmetlen közönsége MTV helyett már rendes gépzenére vágyott, hogy táncolhasson az aktuális MTV-slágerekre az Offspringtől a Cranberriesig , az utolsó előtti pontozásnál még mindig az utolsó helyen álltunk, Izrael is megelőzött minket.

Hogy legyen min rágódnia Csurkának.

Uj Péter