Vasas, Fradi, templom

Azért ez szép, hogy megint győzött a Vasas, akár örülhetnék is, hogy a nagy múltú munkáscsapat ilyen szépen, de nem örülök, mert olyan gusztustalan az egész, és igazából nem is tudom, miért érdekel, nem a Vasas, hanem a futball, a magyar, mindig azt veszem észre, hogy mégis érdekel, legalább egy kicsit, pedig az ilyen Vasas-esetek is mutatják, hogy mennyit ér az egész, hogy ezt a csapatot Illovszky Rudi bácsi tanította meg labdát rúgni egy hónap alatt, vagy ha nem, akkor itt megint valami nagy sunyizás került sorra, hogy mi, az viszont már tényleg nem érdekel, annyi elég, hogy sunyizás, az viszont érdekelne, hogy ki gondolta ki, hogy a magyarságnak mégis Fradi-templomra van szüksége, Krisztus a keresztlécen, hallottam Pécsett, Fradi és templom kissé nehezen jön össze nekem, pedig mindig fradista voltam, fradistának születtem, mert annak csak születni lehet, mondják, és jártam meccsre hétről hétre, petárdáztam, szalagot dobáltam, kiabáltam, üvöltöztem, már nem járok, de még mindig vagyok valamilyen viszonyban a baloghsimontelekszűcshrutkakellersatöbbivel, nem szeretem, azt már nem, de érdekel, valami megmagyarázhatatlan okból, ugye, drukkolgatok, gólösszefoglaló, tévémeccsek legfeljebb, szóval hajrá Fradi, és a baj pedig az, hogy lassan nekem, a fradistának is csak sűrű balhék jutnak eszembe a fradista szóról, szombaton két zöld-fehér részeg állat rugdosott szét egy telefonfülkét meg néhány embert a Bertalan Lajos utcában, féltek tőlük, féltem én is, ők meg ezt akarták, az állatok, és ha kitévedek meccsre, valamiért mindig skinheadeket látok, kötözködő barmokat, erőszakvariációkat, ne nézzél, ezt csak azért mondom, hogy Fradi és templom, nem mintha más csapat passzentosabb lenne, azaz jobban passzolna a hithez, egyáltalán a magyar foci és az erkölcs bonyolult viszonyáról is lehetne szólni, illetve arról pont nem lehet szólni, meg arról az agyatlanságról, erőszakosságról, sumákságról és erkölcstelenségről, amivel az ember találkozni szokott a futball környékén, és amit többnyire tudomásul vesz, mert itt már ez a futball, meg egyébként sem lóg ki a nagy kelet-közép-európai túrósból, ahol társadalmi párbeszéd van, humánportfólió meg bizalmi tőke, mért pont ez lógna ki, igen, minden olyan, mint a futball, a futball olyan, mint minden, olyanok vagyunk, mint a focisták, focisták vagyunk mindannyian, még akkor is, ha kikérjük magunknak, ha akarják végigközhelyezhetjük, először is, ugye, erőnléti problémáink vannak, a tizenhatos vonalánál megáll a tudományunk, tehetséges játékosaink vannak, mondogatjuk, de bizonyítani már nem tudunk, védelmünk zavarodott, csatársorunk impotens, labdáink pontatlanok, átadásaink nem ölelnek tért, felfutásaink ritkák, kifutásaink bizonytalanok, többnyire árnyékra mozdulunk, de az azért mégiscsak szép, hogy megint győzött a Vasas, akár örülhetnék is, hogy a nagy múltú munkáscsapat ilyen szépen, és Illovszky Rudi bácsi milyen jól meg tudta tanítani focizni ezeket a fiúkat egy hónap alatt.

Uj Péter