Liget

A sétány nem nehéz belátni sétálásra való. Pláne, hogy a sétány a Városligetet, a város ligetét szeli ketté, a belváros egyetlen nagyobb, egybefüggő zöld területét, az egyetlen helyet, ahová kisgyereket lehet vinni játszani, kutyát sétáltatni, meg ahol ligetezni lehet, csak úgy, néhány méterrel kijjebb kerülni a körút típusú, Blaha-mintájú erőlködésből, levenni a tempóból.

Most jön a vicc: a mi sétányunk borzasztóan forgalmas út, országút, kvázi autópálya. Így alakult ki történelmileg. Hiába, erre a városra nagyon sok mindent lehet mondani, csak azt nem, hogy átgondolt, tervezett-szervezett volna.

A sétány zebráin jobb napokon képtelenség átkelni, egybefüggő autófolyam száguld az M3-as autópálya felé, illetve felől. Az ember reménytelenül dekkol a zebra előtt, és vár. Aztán egyszer az egyik sávban az egyik autó még beengedné, de a másikból a másik jön, mint az állat, mintha sose hallott volna KRESZ-ről.

Szóval ez a sétány: idegbaj.

Néhány épeszű, aki gyereket, kutyát sétáltatni szeretne, egyáltalán élni, normálisabban élni a városban, azt gondolta, nincsen ez jól, nem oké, hogy az autók csak keresztül parkon, ligeten, város ligetén. Tiltakoztak. Semmi. Tiltakoztak. Semmi. Lezártak. Dugó. Aztán semmi.

Évek alatt sikerült kiharcolni, hogy legalább hétvégékre kitiltsák onnan a forgalmat.

Itt lehetett volna a történet hepiendje, de nem lett, mert váratlanul színre léptek a ligeti vállalkozók, és tiltakozni kezdtek, mondván, a közúti forgalommal együtt visszaesett az ő forgalmuk is, és ha nem száguldhatnak ismét kocsik ezerrel át a ligeten, akkor nekik végük.

Vajon van-e olyan hely a világon, ahol tüntetnek azért, hogy autópálya vágja ketté a legnagyobb parkot?

Összegyűltek tehát tüntetni a vállalkozók, ráerőltették a kék szalagot a denevérujjú bőrdzsekire (nem könnyű), fölvették az ünneplő dzsoggingot, és bementek a Városházára. Petíciót adtak át: „…követeljük a mondvacsinált látszatintézkedés gyakorlatának felfüggesztését!” Szóvivőjük még azt is megmondja, hogy itt szó sincs környezetvédelmi érdekről, csak valaki nyilván a nemzetközi karvalytőke, a szabadkőművesek, a világbank, a kommunisták vagy valamelyik izgága kisebbség a Felvonulási téren táborozó holland vurstliba tereli a tömeget.

Ilyet állítani, hm, nem túl okos dolog. És akkor még nagyon finom voltam.

Mert, kérem, látom, hogy ligetezők vannak most is szép számmal, gyerekek rohangálnak vidáman a kutyaszaros tisztásokon, pitbullok, dobbermanok és felnyírt hajú gazdáik között; ha jó a program a cirkuszban (most jó, a moszkvaiak vendégszerepelnek), akkor ott is telik a ház.

A ligetező közönség feltehetően azért nem rohan fellendíteni vállalkozóink kornyadozó vállalkozásait, mert azokat nem tartja érdemesnek erre. Egyáltalán: nem fellendíteni jön, hanem szórakozni. Lehet, hogy nem szereti a lepusztult bódékat. Lehet, hogy már tizenöt évvel is röhejesnek és idejétmúltnak találta a Vidám Parkot, lehet, hogy nem szeret kétpálcás kacsingatós pénztárcákra céllőni.

És megy a hollandokhoz, ahol jók, szépek, újak a játékok, drágák, de az egész működik, őrült körhinták forognak, jó az elvarázsolt kastély, dübörög a zene, nagy plüssállatokat lehet nyerni. Azért a kétszáz forintért kicentrifugázzák az ember lelkét.

És a holland vurstli tele van. Még a fegyőrök is odajárnak lövöldözni.

A dolog ilyen egyszerű. Nincsenek itten hátsó szándékok, álkörnyezetvédelmi álérdekek.

Az viszont nagy kérdés, hogy hová lett a pénz a ligetből? Miért ez a nagy lepusztultság? Az a Vidám Park, amely évtizedeken át kaszált, miért nem fejlesztett a sok pénzből? Miért nincsenek korszerű, jó játékai, mint a hollandoknak?

A vállalkozók erről nyilván nem tehetnek, ebben igazuk van. Ennél nagyobb üzlet a világon nincs, nálunk meg gazdátlan az egész, pusztul minden.

Egy normális, használható Városligetért igenis érdemes volna tüntetni. Egy olyanért, ahol eljátszhatnak nyugodtan a gyerekek, ahol lehet bringázni, focizni, a kutyáknak is van helyük, ahol gyanús pavilonok (motoros kóla száz, dobozos sör kétszáz), és szakadt sörsátor helyett mondjuk, kisvendéglők (kellemes hangulat, szolid árak, birkapörkölt) vannak, ahol az Állatkertben nem fázik halálra az elefánt, a Vidám Parkban csövesek és harmincéves flipperek helyett ravasz és megunhatatlan játékok villognak, és ahol nincsen autó egy szál se, csak fű, fa meg bokor. Fektessenek be vagy adják el, mindegy, csináljanak jó Városligetet! Ezért lehetne tüntetni.

De azért, hogy megint menjen ezerrel a forgalom, át a liget közepén? Nem túl okos dolog. És akkor még nagyon finom voltam.

Uj Péter