HVG, 2025/7., 2025. február 13.
TÓTA W. ÁRPÁD
Minden közpénztolvaj tudja, hogy kátyúzni csak trehányul érdemes. Akkor ugyanis pár év múlva megint lehet. Ugyanilyen meló Soros kiseprűzése is: tessék-lássék hadonásznak egyet a partvissal. Abból látható, hogy keményen dolgozó kisemberek, és hogy a helyzet nagyon komoly, az ellenség keze folyton beteszi a lábát.
Ennyi ennek az értelme; minden janicsár elmondhatja, hogy mekkora harcban vannak, amiben személyesen ő maga is akkorát vitézkedik, mint Orbán Balázs a Corvin közben. Újra hasznosnak mutathatja magát az összes kenyérpusztító, a sor végén Kocsis Mátéval, akinek értelmi képességeit élénk színekkel festi le a tény, hogy Szentkirályi Alexandra ad neki tanácsokat, majdnem kétmillióért havonta. És hogy ő ezt ki is fizeti.
A megvalósítás tehát nem is kívánatos, és ez nagy szerencse. Eleve gond lenne, ha nem maradna itthon Soros-hálózat. Most még legalább a kisegítő osztályban el tudják mesélni, hogy lehetne itt jobb kórház, meg fűtés az iskolában, meg lopni se lenne muszáj ennyit, de hát Soros. Nélküle azt kéne mondani, hogy ennyit tudunk, laboratóriumi körülmények között, szélcsendben.
Ezenfelül nem is olyan egyszerű ezt valóra váltani, mint belemondani a kamerába a söprűzést. A szuverenitásvédelmi elhárítás nehézségeiről írtunk már itt, a problémák változatlanok. Elég körülményes lenne törvénybe írni, hogy magyar cég vagy egyesület nem fogadhat külföldi utalást. A többi már csak cégjogászat. Beleírhatják akár név szerint, hogy az Egyszarvú Alapítvány nem kaphat támogatást senkitől, de akkor majd kap a sturovói Jednorožec s. r. o., és megrendeli az országos pusziparádét a magyar alapítványtól százezer euróért. Ugyanez a sajtóval – maga a közmédia is vesz meg elad külföldre anyagokat. És idézzük fel újra a százmilliókat, amiket a magyar állam fizet külföldi civilek és újságok támogatására, természetesen a pártérdekkel összhangban. A saját elveit sem tartja be.
Emlékezzünk emellett a jogalkotási bohózatra, ami az úgynevezett melegpropaganda elleni fellépéssel járt. Ma sem tudjuk, kinek kéne eldöntenie, mi a lefóliázandó; be lehet-e engedni a gyerekeket a könyvesboltba egyáltalán, és hogy mennyit lendít egy könyv eladásain, ha fólia kerül rá. És hogy mi a helyzet a tantervben szereplő melegekkel.
Ahhoz, hogy elérjék, amit meghirdettek – a Soros-hálózat kisöprését –, alapvető uniós jogokat kellene felfüggeszteni, miközben már az eredeti szuverenitásvédelmi törvény ellen is gyülekeznek a keresztény világ lovagjai. Az a legvalószínűbb, hogy az új eresztés se való másra, mint uszításra, listázásra, két perc gyűlöletre. Épp hét éve hirdették ki a Stop Soros törvénycsomagot. És most megint ott tartunk, hogy meg kell őt állítani. Eszerint nem jött össze. Ebben semmi új nincs.
Abban viszont igen, hogy az ellenségképfestésben partner a titkosszolgálat is, meg a szottyadt zsömléért megvehető Jobbik. A totál képtelen vád, miszerint mostantól ukrán pénzből működik az ellenzéki nyilvánosság, máris hasznosult a Direkt36 videója ellen. Nyilván egyszerűbb leukránozni a készítőket, mint azt elmagyarázni, hogy amit látunk, az nem egy köztörvényes rablóbanda bűnlajstroma. Hanem magasztos építkezés, ami majd ezután fordul termőre. Viszont egy ilyen listán már egy Watergate nem oszt, nem szoroz, szóval nem meglepő, ha a gumitalpúak is beszállnak énekelni a reklámdalt.
Mindennek a bemutatása, leleplezése nem az ukránok érdeke, hanem a magyaroké, beleértve a megtévesztett kormánypárti közönséget. Hiszen tőlük is lopnak, csak ők be vannak állva, és ezért nekik nem fáj. A probléma az, hogy a közjóra fordítható közpénz felett pont az a banda diszponál, amelyik el akarja lopni, és nem szeretné, hogy ez kiderüljön.
Ezekben a pénzügyekben lesz változás, de az független attól, mit bohóckodnak ezek a seprűvel. A megmaradt sajtó természetesen – ahogy Rákóczi kurucai vagy a korai Fidesz – használta a rendelkezésre álló segítséget, benne az amerikai pályázatokat. Ezek nélkül nehezebb lesz. Ismerve az Európai Unió reakcióidejét, ennek pótlása évekbe telhet; hiszen ez az unió körülbelül tíz év alatt vette észre azt is, hogy itt lopnak, és nem azért, mert senki sem szólt.
Innentől még inkább a magyar választók felelőssége, hogy befektessenek a jövőbe, és megfizessék az újságot, amit olvasnak. A statisztikák szerint nem lenne itt forráshiány, ha mindenki megértené, hogy a sajtó nem ingyen van. Ingyen a propagandát osztogatják, mert annak az árát simán csak kilopják a közösből – pont azért van, hogy ezt elfedje.
Minden előfizetés, minden adomány egy koporsószög. Milliók veszik a lapot, csak túl sokan szokták meg, hogy ingyen van. És minél inkább hajlandók megfizetni a fenntartását, annál ütésállóbb lesz a többség, amely ma már nem áll a kormány mögött. Aztán lehet keresni az előfizetők között a beépült ukránokat. Meg az áldebrecenieket.
Ugrál a seprűnyéllel a lába közt, nyihog hozzá, és lovasrohamnak képzeli magát. Együtt sírunk, de főleg együtt nevetünk. Túl fogjuk élni őket. Aztán jó kézbe kerül a csúzli. Meg a seprű.