Nyugaton is karriert tudott csinálni a Kádár-korszak New Yorkban meggyilkolt sztármodellje

 Talán ő is hirdethetné a vele sokszor fellépő, nála pár évvel idősebb Pataki Ágival együtt, hogy „a szépség sokáig tart, ha vigyázunk rá”. Persze az is lehet, hogy örökre megragadt volna Amerikában, és végleg Sarah de Lantos maradt volna. Hiszen ő volt az egyik első magyar modell a Kádár-korszakban, aki a nemzetközi divatvilágban is sikereket ért el. De meggyilkolták nem sokkal a harmincadik születésnapja előtt. Ma sem tudjuk biztosan, ki tette. Az övé volt a három vérben ázó holttest egyike, amelyre 1985. januárjában rábukkantak egy lepukkant New York-i lakásban.

Szekszárdon született 1955. február 7-én. Katonatiszt volt az apja. Oda ment a család, ahová az apát vezényelték. Sokszor költöztek. Piroska nemigen tudott kortársakhoz, barátokhoz kötődni. Nem volt túl vidám a gyerekkora. 14 éves korában felfedezték a kortársainál magasabb, dekoratívabb – kosárlabdázó – lányt. A híres Zalaegerszegi Ruhagyárnak, Közép-Európa akkoriban legmodernebbnek számító ruhagyárának tinimodellje lett. Majdnem minden héten fellépett a gyár bemutatóin.

Érettségi után jelentkezett a Magyar Divat Intézet kétéves manökenképző tanfolyamára, és azt el is végezte.

Fotómodellként is dolgozott. Még húszéves sem volt, amikor 1975. január 8-án feleségül ment Kustos Lajos építészhez.

1976 őszén megjelentek róla az első képek az Ez a divat című lapban. Az olasz Pinori cég ruháit mutatták be Pataki Ágival.

Az Ez a divat elkészítette vele az első interjút: „Én most maneken vagyok, ez a foglalkozásom, az örömöm, a szenvedélyem. Pillanatnyilag nem is akarok mást csinálni. Lantos Piroska mondja ezt, a legnyúlánkabb magyar maneken. Kosárlabdázó termete van, de a sportolók erőteljesebb izomzata nélkül. Karcsúsága tehát légies, rendkívüli hajlékonysága, lágy zenei mozdulatai folytán valahogy kedvesen, fiatalosan ünnepélyes.” 

Magassága, hosszú lábai, arisztokratikus megjelenése és szakmai tudása biztosította számára a sikert.

Ebben az évben a jugoszláv tengerparton, Hvarban, a MODEFEST nemzetközi divatfesztiválon, ahol 24 ország 77 manökenje vonult fel, Lantos Piroska lett a második. Párizsban egy sminkversenyen harmadik helyezést ért el. Erről mondta azt a fent idézett interjújában, hogy a párizsi siker „egy csapásra elfújta a félszegségem. Ezen a bemutatón sellőt alakított. A párizsi lapok úgy foglalkoztak vele, mint egy filmszínésznővel, aki most bukkant fel.” Azért a halálának körülményeiről megjelent hosszú tényfeltáró cikkben is úgy emlékeznek rá ismerősei, mint aki igazából szégyenlős és önbizalomhiányos maradt sikerei éveiben is.

1977 elején az Ez a divat „Ki lesz az év manekenje?” versenyének hármas befutójában ő szerepelt Pataki Ági és Tálas Katalin mellett. Már ekkor is az ország első manökenjei között tartották őt számon, és a nemzetközi divatvilágban is megtanulták már a nevét.

Az arisztokratikus megjelenés nem volt kifejezetten előnyös a Kádár-korszakban. A lapok igyekeznek őt szerény, hétköznapi magyar lányként bemutatni. Az Ez a divat azt írja róla, hogy „boszorkányos ügyességgel alakítja a ruhatárát”, hogy ne kelljen sokat költenie. El is mondja, miként lehet egyetlen tűszúrás nélkül, tekeréssel, csavarással több funkciós ruhát előteremteni.

Megírják róla, hogy szeret főzni, varrogatni, kötögetni. Hétköznap leginkább ő is farmert, trikót visel, a divathullámokból kimarad.

Huszonöt éves korában a Képes Újságban ezt nyilatkozta: „– Még egy pár évig szeretnék a pályán maradni. Az azonban biztos, hogy még a harmincadik születésnapom előtt abbahagyom… – A szakmában ez a felső korhatár? – Ugyan, dehogy. Hiszen egy harmincéves nő még fiatal. Csakhogy a magánéletemre is gondolnom kell, gyereket szeretnék és lehetőleg fiatalon.” Akkor még senki sem sejtette, miként hagyja majd abba a harmincadik születésnapja előtt…

Arra a kérdésre, hogy mik még a céljai a pályáján, ezt felelte: „Szeretnék a manökenek bizonytalan helyzetén változtatni. Mi ugyanis nem tartozunk sehova, nincs hivatalosan bejegyzett munkahelyünk, sem fix fizetésünk. Ha betegség miatt nem dolgozunk, nem jár a táppénz, és a gyermekgondozási segély sem. Ha például rajtunk kívülálló okok miatt nem jelenik meg a divat- vagy reklámfotó, amelyen dolgoztunk, akkor a munkáért sem jár fizetség. Ideje lenne már, hogy – mint a szabadfoglalkozású művészeknek is van – nekünk is legyen érdekvédelmi szervezetünk.”

Igazából ekkor már régen külföldre vágyódott, és egészen másmilyen életet élt, mint amilyet az interjúk sugalltak.

Egész életében a féltékeny férfiakkal küszködött. Ilyenekhez vonzódott és előlük menekült.

Első házassága sem tartott sokáig. Megelégelte az építész féltékenységét, aki a karrierjére is féltékeny volt, nem akarta elengedni dolgozni. Lantos Piroska egy pofon után elvált tőle. Összeköltözött Kamarás András grafikussal.

1978-ban pedig megismerkedett Szenti György fotóssal, aki ekkor már az ötvenes évei közepén jár, és fordulatos életút van mögötte.

Gazdag zsidó vaskereskedő volt az apja, aki még idejében biztonságba helyezte egy genfi bankban ékszerek formájában a családi vagyont. Szenti apját, feleségét és gyermekét elpusztították a vészkorszakban. Ő megszökött a munkaszolgálatból. A háború után sajtófotós lett. Néhány évre börtönbe került. Az ’56-os forradalom után az Egyesült Államokba emigrált orosz balerina feleségével, akitől ott elválik.

Az egyik forrás, az egyik változat – a blog.hu-n található írás – szerint a hatvanas években ő már a világ divatlapjainak fényképező, igen neves fotós volt, aki az Estée Laudertől a Gucciig számos híres cégnek dolgozott. A hatvanas évektől járt haza, látogatta az édesanyját. Mindig a Bécsben tartott európai luxuskocsijával, egy Lincoln Continental limuzinnal érkezett Budapestre. Imádta a pesti nőket, igyekezett őket drágábbnál drágább holmikkal elkápráztatni. Örök szerelmet, New York-i lakást, karriert, gazdagságot ígért nekik. Sok nő kihasználta. Időközönként valósággal kifosztották, elvették pénztárcáját, pesti bérlakását kirabolták.

Patricia Morrisroe-nak a New York című magazinban megjelent írása szerint, amely a Lantos Piroskáról szóló cikkek első számú forrása, Szenti inkább egy hétpróbás csaló volt, aki ebül szerzett pénzből és soha meg nem adott kölcsönökből, valamint egy korábbi élettársától kizsarolt pénzből játszotta Budapesten a nagymenőt. Olcsó blúzokat és kozmetikumokat hozott magával és orgazdától vásárolt olcsón lopott ékszereket.

Az Intercontinentalban látta meg Lantos Piroskát 1978-ban egy divatbemutatón, és egy ismerősével azonnal közölte, hogy őrülten beleszeretett a lányba.

Budapesti látogatásai során Piroskát elhalmozta ajándékokkal, estélyi ruhákkal, bundákkal, ékszerekkel. Drága éttermekbe vitte vacsorázni, ahol a cigánnyal húzatta. Fényképek tömegét készítette róla a Dunakanyarban, a Halászbástyán, mindenhol. Ezekről azt állította, hogy a Vogue-ban fognak megjelenni, de csak New York-i lakásának falára kerültek ki.

Lantos Piroska élettársa persze szörnyen féltékeny volt Szentire.

A szülők módfelett utálták az urizáló amerikait, féltették tőle a lányukat, és amikor Szenti azzal utazott el, hogy New Yorkban szervezi az esküvőjüket, és majd visszajön Piroskáért, a katonatiszt apa, akinek jó kapcsolatai voltak a Belügyminisztériumban, elintézte, hogy Szenti ne kapjon magyar vízumot. Valószínűleg azért sikerült ezt elérnie, mert a magyar hatóságoknak sem tetszett ez a Magyarországon csencselő és feltűnést keltő gyanús fickó.

Valamikor ekkortájt volt Lantos Piroskának egy megszakított terhessége.

Szenti a továbbiakban csak a haldokló édesanyja meglátogatására kapott egy kétnapos vízumot 1983-ban, de már csak a temetésre ért haza. Itthon kereste évek óta nem látott szerelmét, de ő akkor már rég eltávozott az országból.

Lantos Piroska 1981. november 26-án hagyta el végleg az országot. Párizsból telefonált az édesanyjának, hogy nem megy haza. Az anyja sem tudott róla, hogy elutazik. Hosszú idő után ekkor kapott váratlanul kiutazási engedélyt. Élettársa, Kamarás András is utána mehetett, és még kinti megbízást is kapott egy magyar vállalattól. Hogy miért voltak ilyen kegyesek hozzájuk a magyar hatóságok, rejtély. De Zalatnay Sarolta is azt mondta Lantos Piroskáról Morrisroe cikke szerint, hogy Piroska élete csupa rejtély, senki sem ismerte őt igazán.

Két évig élt Párizsban. Nyolc hónap után megkapta az állampolgárságot és Sarah de Lantosra változtatta a nevét. Miközben kint volt vele a magyar élettársa, feleségül ment egy francia ingatlanügynökhöz, Erik Polet-hoz, akiről állítólag szintén kiderült, hogy egyáltalán nem volt olyan menő üzletember, amilyennek mutatta magát, és igazából semmi köze nem volt ahhoz a tengerparti villához, amelyet fényképen a sajátjaként mutogatott.

Mindenesetre a magyar élettárs és a francia férj kölcsönösen féltékeny volt egymásra. Polet fel is jelentette Lantost és Kamarást mint magyar kémeket, és a két magyart alaposan ki is hallgatták a francia rendőrök. Semmilyen bizonyíték nincs rá, hogy kémek lettek volna, de a meglepő páros kiutazási engedély arra utal, hogy legalábbis valamilyen megállapodás lehetett a magyar belügy és Lantosék között.

Mindenesetre a féltékeny férfiak és a rendőrségi kaland elég volt hozzá, hogy 1983 vége felé Sarah de Lantos telefonáljon Szentinek New Yorkba, hogy mentse ki őt Párizsból. Szenti vitte is a szerelmét amint tudta New Yorkba, ahol lett már neki időközben egy másik magyar felesége, akit csak névleg vett el jó pénzért, hogy a hölgy megszerezhesse a zöld kártyát.

Sarah de Lantos 1984. március 7-én érkezett New Yorkba. Szinte azonnal beindult a karrierje. Lapok címlapjain és számos katalógusban szerepelt. Olyan neves márkák modelljeként jelent meg, mint a Carolina Herrera, az Ungaro vagy a Guy Laroche. Néhány hónapi munkával megkeresett 50 ezer dollárt, mai pénzben nagyjából 35 millió forintot.

Szenti körülugrálta, Piroska menedzserének próbálta beállítani magát. Ágyba vitte a reggelijét, dédelgette őt, de az általa New Yorkba átmentett modellnek igazából már nem volt szüksége rá, semmit nem tudott nyújtani neki a 62 éves és továbbra is „őrülten” szerelmes férfi.

Piroskával ellentétben Szentinek nem ment jól. Munkája nem volt. A családi vagyonhoz nem jutott hozzá, mert a genfi banknál lévő széf számát nem tudta, a személyét azonosító dokumentumokat nem fogadták el, és ez idő tájt vesztette el végleg a perét a genfi bankkal szemben. Reménye sem lehetett rá, hogy anyagi helyzete alapvetően megváltozik.

Szenti ismerőse, Ungvári Tamás ezt írta az Új Tükörben: „Amikor tavaly /1984-ben R.S./ összefutottam Gyurival New Yorkban, már nem járt különleges márkájú kocsin, már nem volt stúdiója, és az Ötödik sugárút elegáns lakásából is átköltözött a szerény Tudor City Plazába, az ENSZ tövébe. Hitelkártyáit nem újították meg a bankok: ‘túlhúzhatta’ őket a töméntelen ajándék vásárlásakor. Se pénze, se állása, s férfikorának is alkonyán járt. Olyan magányos volt a magány városában, New Yorkban, mint a Boveri koldusai.”

Lantos egy kis időre visszautazott Párizsba. Itt találkozott Kamarással és régi barátnőjével, Gramiss Ágnessel, aki Magyarországon az Országos Atomenergia Hivatalban dolgozott bizalmas beosztásban. A rendőrség újra kihallgatta a manökent és Kamarást.

Gramiss Ágnes 1984 decemberében New Yorkba érkezett. Több ezer dollár értékű ékszert örökölt, azt kívánta értékesíteni. A két barátnő közösen bérelt lakást. Amikor Szenti megtudta, hogy egy ágyban alszanak, elborította a köd az agyát. Azzal vádolta őket, valószínűleg alaptalanul, hogy leszbikus kapcsolat van közöttük.

1984. december 19-én Szenti borgőzös állapotban őrjöngve keresi a szeme elől eltűnt Lantost a városban. Üzeneteket hagy neki mindenfelé. Könyörög és fenyeget. A lány azonban, amikor előkerült, közölte Szentivel, hogy végleg szakít vele.

Szenti mindenkinek elmondta, hogy ő ezt nem éli túl, öngyilkos lesz. Némelyeknek azt is hozzátette, hogy Piroskát leönti savval és lelövi. Az elkeseredett fotós karácsonyi üdvözlőlapjaira végső üzeneteket írt azzal, hogy ez az ő utolsó karácsonya:

Életem egy borzadály, kiút nincs, így hát ez az utolsó jókívánságom.

Piroskával végül megállapodott, hogy a szilvesztert még együtt töltik Gramiss Ágnes társaságában, az lesz a búcsú. Piroska valószínűleg nem akart, nem mert kettesben maradni Szentivel.

Egy étteremben ünnepelték a szilvesztert, aztán Szenti lakásán folytatták a mulatozást a Tudor City Plaza 25. számú házban. Szenti egy barátjának adott lakáskulcsot, arra az esetre, ha hosszabb ideig nem jelentkezne. Január 4-én a barát hiába telefonált, fölment a lakásba. Ott három holttestet talált vérbe fagyva egy félig telt pezsgőspalack mellett. Lantos Piroska és Gramiss Ágnes két-két golyót kapott, Szenti mellébe négy golyó fúródott. A holttestek mellett egy 32-es pisztoly feküdt.

Nem sokáig nyomoztak az ügyben. A New York-i rendőrség számára az előzmények felderítése után egyértelmű volt, hogy Szenti lelőtte a szerelmét, annak barátnőjét, akit a szerelme szeretőjének tartott, végül önmagát.

Akik ebben kételkednek, mint például Ungvári Tamás az Új Tükör 1985. február 10-i számában megjelent írásában, arra hivatkoznak, hogy a 32-es tárába csak hét golyó fér, és a három holttestben összesen nyolcat találtak. Ezt még meg lehet magyarázni azzal, hogy a két nő lelövése után Szenti tehetett még golyót a tárba. Az azonban valóban érdekes, hogy az öngyilkosnak a halála előtt még sikerült négy golyót a mellébe lőnie egy ilyen nagy tűzerejű pisztolyból.

A kételkedők azt gyanítják, hogy a nem éppen tiszta életű Szenti valamilyen csúnya maffiaügybe keveredhetett, ennek keretében számoltak le vele és a szemtanúkkal.

Miután az első változatban a motiváció erős és egyértelmű, a másodikban annál kevésbé, talán mégis az a valószínűbb, hogy Szenti követte el a gyilkosságot és az öngyilkosságot. Ahogy ígérte.

Lantos Piroska „disszidálása” után eltűnt a magyar sajtóból. A disszidensek nem léteztek a magyar nyilvánosság számára. Piroska halála után a lapok nem írtak semmit. Ez az ügy, amellyel tele voltak az amerikai lapok, a magyar napi sajtó számára nem létezett.

Csupán ez a magánközlemény jelent meg a megyei lapban Lantos Piroska hazahozott holttestének székesfehérvári eltemetése után: „Köszönetet mondunk mindazoknak, akik drága halottunk LANTOS PIROSKA temetésén megjelentek, sírjára koszorút, virágot helyeztek, részvétükkel mély fájdalmunkat enyhíteni igyekeztek. Gyászoló család.”

Csak a szereplők egy részét személyesen ismerő Ungvári Tamásnak, illetve erős kapcsolatainak köszönhető, hogy az ő írását Lantos Piroska történetéről és tragédiájáról közölte az Új Tükör a gyilkosság után több mint egy hónappal. Azután még májusban ugyanő ismertette ugyanabban a lapban Morrisroe írását, amelyről Kocsis L. Mihály is említést tett New York-i riportjában a Magyar Ifjúság hasábjain. És ennyi. A rendszerváltásig Lantos Piroska tragikus története kiesett a magyarországi nyilvánosság látóköréből.