hvg.hu, 2025. február 6.

TÓTA W. ÁRPÁD

A fideszes média ma már csak a hülyéknek szól. Szabadság nélkül ennyi telik.

Ezt már nyilván ukrán hrivnyáért írjuk. Sőt, innentől minden kellemetlen hírért az ukránok felelősek. Az éj leple alatt lepapírozták József főherceg palotáját az Orbán-családnak, kivakolták, lambériázták, és narancsfákat ültettek köréje. Mindezt napszemüvegben és ballonkabátban. Hogy lejárassák őt. Körülbelül itt tart a Fidesz és környéke, és ez a kotta ma számukra kötelező.

Ukrajna részéről természetesen elfogadhatatlan lenne, ha le akarná járatni Orbán Viktort. Hallatlan! Az viszont tök érthető, hogy a Fidesz kiterjedt masszázsszalon-hálózata naponta közli az ügyfélkörével, hogy Zelenszkij egy népirtó agresszor, aki eleve meg akarta támadni a Szovjetuniót. Már 1941-ben is meg akarta, mégpedig az Azovsztal alatt kifejlesztett amerikai biofegyverekkel.

Sokkal jobb bőrben a pártmédia sose volt. Akkor sem, amikor tíz éve Simicska Lajosból előböffent, minek is tartja Orbán Viktort. A párt médiatere azelőtt is tolta a legképtelenebb rágalmakat, a pereket rendezte közpénzből, és hajtotta a verklit tovább. Úgy gondolták, keresztülhazudják magukat az igazságig, de Sziszüfosz sose bírta felhajtani a galacsint az igazság ormáig, cserébe szaros lett nyakig.

Nincs más választása, mint büszkén viselni, mestersége címereként.

Simicska kiugrása annak a néhány újságírónak jelentett esélyt, akik szerettek volna már lezuhanyozni. Újra emberként nézhettek tükörbe, láncaikat veszítve. Hamar véget ért a kegyelmi időszak, Simicska éppoly dicstelenül vonult vissza, ahogy élt.

A lojális sajtónak semmi gondot nem okozott kiátkozni őt milliárdos oligarchaként – noha pár hónapja még a kezéből ettek. A szeparatisták viszont megtanulták a farkasok dalát, eléldegélnek az olvasókból, pályázatokból, talált pénzekből. A Magyar Hang és a Válasz Online fontos és értékes részei a megmaradt szabad sajtónak. Jelentőségüket jelzi, hogy kicsinységük ellenére a teljes kormányzat aktívan gyűlöli őket. Mára a fideszes média egyöntetűen, hézagmentesen süllyedt alá a tablettásborok termékcsoportjába.

A legalja clickbait, ormótlan, pillanatig sem hihető hazugságok, bögybogrács, kocsisoron felszedett funkcionális analfabéták nyökögése – ez a kínálat, és ez természetesen körberajzolja a párt közönségét is. Azok maradtak csak, akiket nem zavar, hogy országos botrányok maradnak ki a hírek közül, akiknek nincs egy napi memóriájuk sem, hogy észrevegyék az ellentmondásokat. Mától a szankciók a békét szolgálják, a zuglói nagymecset imádnivaló fejlesztés, és mi mindig Óceániával álltunk háborúban.

Az állampárt már az érettségizetteket is undorral veti le magáról, gyanús alakok ezek, figyelnek és tanulnak, nem lehet megbízni bennük.

Gondoljunk bele, mit fogyaszthat, honnan tájékozódik vajon az néhány kitartó fideszes, aki tanult, könyveket olvas, járt már színházban és van hobbija az alkoholizmuson kívül. Nincsen számára hely. Mármint a párt ökoszisztémájában nincs.

Otromba csalás minden második cím, alapvető hírek hiányoznak, félhülye, műveletlen haszonállatok csorgatják nyálukat a billentyűzetbe, és a zárlatokból lesznek a cikkek. Amik aztán szőrén-szálán eltűnnek, ha véletlenül a szerző meg az elektronok tánca arra jutott, hogy Menczer „Buflák” Tamás megnyilvánulásai nem feltétlenül ízlésesek.

Ezt kéne neki elfogadni és a szívébe zárni, valamint elhinni, hogy az a párt, ami sajtóként ezt a bomló selejtet adja el, minden másban viszont profi. És vasutat, egészségügyet, ingatlant meg ipart tökéletesen képes fejleszteni. Ez nem működhet. A művelt fideszes súlyosan veszélyeztetett faj. Vagy direktben meg kell fizetni, vagy óhatatlanul átsodródik a normalitásba – oda, ahol ugyebár a jótollúak megírják azt, ami van. És akkor már még feltűnőbb lesz, mennyire diszfunkcionális a kormánypárti média. Amely ráadásul százmilliárdokból ennyire silány.

Mert azok a százmilliárdok úgyis megérkeznek, nem kell hozzá kreatívnak, eredetinek, hitelesnek vagy legalább középszerűnek lenni. Csak lojálisnak. A pártszolgálat az alacsonyan csüngő gyümölcs, amit minden hülye leszakíthat, a Bufláktól az utolsó hülyegyerekig, aki az állampolgársági vizsgán elhasalna magyarból.

Olyan trópusi sziget ez, ahol a lótuszevőknek nem kell semmit tenniük a boldogságért. A víz túlpartján viszont szorgosan készülődnek a vikingek, akiknek tervezni, fűteni, küzdeni kell a túlélésért.

Nincs ebből kiút, mert az szabadságot igényelne; azt, ami itt senkinek nem jár a Kedves Vezetőn kívül. És amint a láncok elszakadnak, amint lehetővé válik az őszinte beszéd, a kritikákból és különvéleményekből napokon belül kirajzolódik a kellemetlen igazság. A felismerés, a magyarázata annak, hogy miért kell ilyen ember alatti életet élniük: O. 1. G.