Villanyrezsó

Papp Mihály grafikusnak — számítógépes grafikus! — öregedvén, mind több elve lett.

Így szokott lenni ez — az öregedő ember elelvesedik. A sok elv közül, melyre Papp szert tett, az egyik elv a tűzhelyekkel volt kapcsolatos. Papp elve az volt, hogy mindeneknél jobb a fával fűtött, enkézzel épített, de legalábbis építtetett, kombinált kályha-kemence-sparhelt, amelynek van tűztere, sütőtere és öntöttvas platnija is. Ezután következik a hagyományos, szintén fával hevített sparhelt, közönségesen Salgó típusú. Városban ilyen szerkezetet üzemeltetni bajos, ott mégiscsak az immár évszázada hagyományosnak mondható gáztűzhely állítandó üzembe, de ha egy mód van rá, annak sütője villany legyen. A gázsütők többsége — mindenekelőtt a Narancs tűzhelycsalád tagjaira érvényes ez — szinte képtelen kis lángon sütni, ilyen alkalmatosság csak végső esetben kerülhet konyhába, legfeljebb nem süt az ember annyit.

Csak villanyrezsó, az nem jöhetett szóba soha — Papp Mihály elvei szerint.

A villanyrezsó az minden konyhai művelethez alkalmatlan ugyanis — gondolta ő sokáig, nagyon sokáig.

A villanyrezsó az goromba, engedetlen, szeszélyes. Az nem melegít föl semmit se rendesen, de ha valamit mégis, azt rögtön oda is égeti. A villanyrezsó legföljebb egy teát fölmelegíteni jó — de egy komolyabb húsleves már el nem készülhet rajta soha. Gondolta, vallotta Papp Mihály.

Akinek nem volt villanyrezsója soha.

Volt viszont neki mindenféle más tűzhelye. Falusi házában kemence-sparheltje olyan, hogy annál jobb már nem is képzelhető, városi lakásában pedig jóféle gáz-villany kombinációja. Nem is panaszkodott Papp Mihály már, azt gondolta, hogy ezek a főzőalkalmatosságok, amelyeket megszokott, kiismert, amelyek kezesek voltak már neki egészen, amelyeknek ismerte minden erényét, hibáját, szeszélyéi, kiszolgálnak neki abban a néhány évben, ami hátravan még.

Aztán történt valami.

Papp Mihály váratlanul arra lett figyelmes, hogy hurcolkodik, hurcolkodik megint, odahagyja megszokott falusi házát, faluját hűtlenül, odahagyja tűzhelyestül, s oda pesti lakását is, a pompás villanysütővel, mindezt azért, mert valami csoda folytán egy új és minden eddiginél szebb és számára alkalmasabb helyre lelt. Új helyre, új házra, új rezsóra.

Ami rezsó villanyrezsó.

Nem örült ennek Papp Mihály, de hát öregedő ember lévén, tudta, hogy valamit valamiért, az élet már csak ilyen, folyton mérlegelni kell, miközben éli azt az ember, ez most jó, de ennek a jónak ára van, ez most elég rossz, de fakad belőle tán jó is egyszer, így szaszerolgatunk, egészen addig, amíg végre egészen biztosan egyértelművé nem válik minden.

Megadón kezdett ténykedni tehát a villanyrezsóval új helyén Papp Mihály, ez az ár, gondolta, különben is később, majd, ha megéli, ki lehet cserélni gázra, ne adj isten, lehet építeni is kemencét.

Régi helyektől való búcsúzás, komolyeladósodás és vég nélküli hurcolkodás, barkácsolás, mesterekkel való vesződés, bútorok tucatjainak, papírok, könyvek ezreinek ide-oda deponálása közben, mellett és után, hogyan tudna törődni az ember holmi rezsóval? (Aki tudja, az tudja, milyen ez a hurcolkodás, aki meg nem tudja, annak megírom hamarosan, nem kell aggódni.)

Villanyrezsóval kezdett, ha nem is új életet, de új helyet Papp Mihály tehát, oda is égett jó néhány főztje az elején, s lettek olyan langyos vízben szétázott tésztái, galuskái, hogy maga se hitte volna. De eltelt pár hét, és kezdte kiismerni a rezsót. Kiderült, hogy mást és mást tud mind a négy platnija, az egyik, a jobb első, a legnagyobb, amelynek közepén egy kis rézszem csillog, pillanatok alatt forral fel bármit is, míg a bal hátsó, közepes platni úgy tudja egyes vagy feles fokozatra állítva egész finoman gyöngyöztetni a húslevest, ahogy a Nagy Húsleves Könyvben van megírva az. Lassan megszokta, hogy a kávéfőzés közepe táján már nullára zárhatja a kapcsolót, a platni még sokáig meleg marad, kikotyog bőven a fekete lé. Megszokta, hogy a platnikra lehetőleg azokkal azonos átmérőjű lábasokat helyezzen. Kiismerte tehát lassan Papp villanytűzhelyét, de ami hökkentőbb — bár magának se merte bevallani — meg is szerette lassan azt, mind több előnyét ismerte föl, hogy pontosabban szabályozható, hogy tisztább, hogy nem képződik annyi kosz a falon, a plafonon felette, és sorolhatnánk tovább, aminthogy Papp Mihály sorolja is, övéinek a betévedőknek sorolja vég nélkül előnyeit a villanyrezsónak s őszintén nem érti, hogy lehet, hogy mások fát hasogatnak palackot csöveznek veszélyes gázokkal játszanak amikor főzni ott a villany, és — ez Papp-nak szilárd elve már — annál jobb nem kell, nem lehet, s nem képzelhető.

Bächer Iván