Minden saláta

Pár napja este, lefekvés előtt Lajos Mari és Hemző Károly legújabb képes kötetét olvastam, a 66 salátát. Éjfél után két óra körül mellemre borult a könyv, és arra riadtam, hogy álmodom.

Álmomban Salátaországban jártam, ahol minden salátából volt, a föld, az ég, a hegyek és a folyók, a falvak és a városok, minden saláta volt és mindenből saláta lett, elsalátásodott minden itt, minden csak arra volt való, hogy saláta legyen belőle.

Salátaországban minden fölapríttatik és lelocsoltatik valami ecettel, például bazsalikomossal, vagy fokhagymással, tárkonyossal, málnással, csípős paprikással, rózsással avagy ciklámenessel és mindent olaj finomít meg itt, mindenféle ízű és illatú olaj, majoránnás, citromos, csípős, savanyás, rozmaringos, mentás és ánizsos olaj.

És persze mindenre fűszer kerül, ne is soroljuk hányféle fű és mindenre szinte minden, vagy legalábbis valami lé avagy szósz, tejfel és paradicsomszósz, citromlé és majonéz, olvadt sajt és babcsuszpájz kerül.

Salátaországban nemcsak abból lett saláta, amiből rendesen szokott, példának okáért nemcsak salátából, egyszeri fejesből, de a jéghegy-, a tépő, a lollo-, a radicchio-, az endívia-, a pitypang-, a ruccola-, a madár- vagy a vízizsázsa-salátából is, mert ez mind saláta saláta, ebből mind készül saláta saláta tehát, aminthogy saláta lett a többi obligát megszokottból is, a krumpliból, uborkából, paprikából, paradicsomból, hagymából, tojásból, céklából, retekből, karfiolból, sajtból, spárgából, zellerből, káposztából, répából, az összes létezhető gyümölcsözetből, mondani sem kell.

De Salátaországban minden másból, minden ehetőből, sőt alig ehetőből is saláta lehet óvatlan pillanatban. Itt bármikor elsalátásodhat a rizsa, a lencse, a bab, a hús, azon belül nem csupán a jérce- avagy a kacsának melle, de a disznócomb, a marharostélyos is, saláta lehet a rák, mindenféle hal és tengeri herkentyű, a kenyér, a szalonna, a tészta, a pájsli, a sós mogyoró, a disznócsülök, a narancsdzsem, a víz, a máj, a sör, a vér és a francia drazsé.

Aztán fölriadtam, nem tudtam visszaaludni, lapozgatni kezdtem tovább a könyvet és lepve kellett konstatálnom: ez az álom nem álom volt, hanem maga a való.

Bächer Iván