De megéri

A hét elején betette lábát az RTL stúdiójába Szijjártó Péter, ami különleges esemény, mert a magyar kormánypárti kultúra és ízlés messze a politikai haszonszerzés után következik: csakis domesztikált közeg domesztikált riportereivel állnak szóba, ott túl nagyot nem hibázhatnak. A köztévében nincs reszkír. Ha mégis ilyen veszély adódna, talán segítségükre sietne a riporter. Ebből a szimbiózisból termelődött ki politika és média taszító szüleménye, a miniszterelnök péntek reggeli rádióinterjúja, majd tessék végighallgatni egy ilyet. Most azonban a Szijjártó-interjúról van szó. Minden elismerés a riporteré. Kéri Barna az ügy természeténél fogva igyekezett minél többet kiszedni a magyar külügyminiszterből, de ez sajnos lehetetlen vállalkozás: ez a politikus üres. Határozottan állíthatom, soha egyetlen önálló vagy ahhoz közelítő gondolata nem volt. Egyetlen háromperces interjúban képes ötször elmondani, hogy a „miniszterelnök világossá tette”, továbbá aláhúzta, sajnálatát fejezte ki, síkra szállt. Ilyen emberrel nem lehet beszélni, mégis, volt egy pillanat, ami gondolattalan válaszaihoz képest meghökkentő volt. Riporteri kérdésre azt válaszolta, hogy nem hallotta még azt a Majka-számot, amit amúgy három nap alatt, az adás idején már nyolcmillióan hallottak, és ilyen szempontból kilépett a zenei világ kereteiből, ha tetszik, ha nem, belefolyt a politikai életbe. Szijjártó azt válaszolta, ő a Neotont szereti, de hát nyilván nem ez volt a kérdés.

Amúgy ez a nem láttam, nem hallottam, nem tudok róla, nem értek hozzá, nem új szöveg a Fidesz környékén. Emlékezetes pillanat volt 2006. szeptember 19-én hajnalban Orbán Viktor nyilatkozata azzal kapcsolatban, hogy éjféltájban tüntetők fölgyújtották és elfoglalták a Magyar Televízió akkori székházát. Orbán azt válaszolta, későn érkezett haza külföldi útjáról, fáradt volt, nem tud mit mondani. Ezt kellett volna elhinni kedves mindnyájunknak: az ország rendszerváltás utáni legnagyobb zavargásáról nem tudott az ellenzék vezére, mert fáradt volt, gyorsan akart ágyba kerülni. Ez élettanilag nagyon is érthető. Eltérő időben, különböző megnyilvánu­lá­sok, de hát egy tőről fakad mind: elzárkózni, felelősséget nem vállalni, szemtől szemben nem vitatkozni. Mondani a paneleket, íme, az egyik legújabb Orbán-szülemény: ő azért nem áll szóba ellenzéki vezetőkkel, mert Brüsszelben ezek gazdáival vitatkozik. Közbevetőleg, ez most lehet, hogy kevés lesz, mert „ezek” most egy kicsit a nyakára nőttek, és ezt Orbán is érzi. Két dolgot remél, nem biztos, hogy bejön: egyrész azt reméli, hogy Trump valamiképp megváltoztatja a világot, és ez neki (nem Magyarországnak: Orbán Viktornak) kedvez, másrészt 2026 még messze van, a vá­lasztásokig változhat a trend, Magyar Péter szekere sem fut majd így, mint most. Még nem tudni, mitől gyengül el, de reméljük, lesz ilyen – gon­dol­ja a kormányfő. Mindez az 1994-es MDF-re emlékeztet, a „nyugodt erőre”, a „biztos kézre”. Csak vigyázat, ebből lett a 9,84 százalék. Mintha a mostani kampányfilmnek is ez lenne az alapgondolata: lám, a koronavírust is milyen jól megoldottuk. A kormányban kell bízni: sikeres volt, és szakszerű.

Nagy hiba volt ez a reklámfilm, a járványkezelésre ugyanis mindenki úgy emlékszik, hogy sikertelen volt, és szakszerűtlen is, különösen az eszközbeszerzéseket tekintve. Ráadásul olyan sebeket tép föl, amik valamennyire már gyógyultak. Ötvenezer halott, és a kezeléshez tartozik még a súlyos korrupciógyanú, amit máig nem tisztáztak. Komoly kommunikációs melléfogásnak látszik úgy belefogni a sikerpropagandába, hogy a kormány meg az illetékes apparátusok még csak meg sem kísérelték eloszlatni azt a sok kételyt, ami a lakosságban a járvány idején megfogalmazódott. Amikor kiderült, hogy valószínűleg irreálisan magas áron vettük a gépeket, a magyar kormányfő annyit volt képes mondani, veszélyhelyzetben nem az ár a fontos, hanem az emberi élet. Milyen igaz! És mennyire üres. A kormány ennek a mostani, rosszul sikerült kampánynak a bevezetésére nyolc-tízmillió forintot költött, de csak feleannyian kattintottak rá, mint a Magyar Péter-féle, ellentétes tartalmú kisfilmre, aminek nem is volt bevezetése. Így hiába vár Orbán 2026-ra, helyzete nem javul, hanem romlik.

„Liberális ellenfeleink az állítják, Magyarország elszigetelődött” – mondta Orbán a Lámfalussy-konferencián néhány napja, és úgy folytatta, az unió rossz viszonyban van az Egyesült Államokkal, rossz viszonyban van Kínával, és szankciókat hoz Oroszországgal szemben. Mi viszont, mondta, rendezzük kapcsolatainkat az Egyesült Államokkal, jóban vagyunk Kínával is, és rendezett a viszonyunk Oroszországgal. „Vagyis, ki van elszigetelve?” – tette föl a kérdést, és meg is válaszolt rá: mi a történelem főutcáján haladunk, míg Európa sáros mellékutakon jár.

Nem biztos, hogy a kormányfő reményei igazolódnak. Aligha képzelhető, hogy az USA védővámot jelent be az európai termékekre, kivéve Magyarországot, mert Orbán jófiú volt a Biden-kormány idején. (Arról nem beszélve, tagállamként nincs is önálló vámpolitikája.) Ezt remélheti a kormányfő, bár naivnak látszik. Az Oroszország elleni szankciók vétózása is kérdéses, ha Trump egységes fellépést remél Putyin rendszere ellen. Legutóbbi megnyilatkozásai azt mutatják, Orbán már nem akar többet, mint saját törzsi választóit megtartani. Aztán ez elég lesz, amire elég lesz. Főemberei badarságokat beszélnek forradalomról, varacskos disznóra meg orrszarvúra mennek Afrikában – mitől remélne többet.

Ráadásul vannak ellenfelei. Elsősorban is saját embereinek mérhetetlen kapzsisága és bírvágya. Meg természetesen a saját bírvágya is. Nincs már olyan pontja a közéletnek, ahova ne lógna bele embereinek keze-lába. Nem kell ahhoz Rákosrendező, hogy látható legyen a haveri mutyi, ami élhetetlenné teszi az ország harmadának a sorsát. Ez a mini-Dubaj-botrány három nap alatt felszínre hozta, hogy benne van mindenféle áttételen keresztül Habony Árpád, Garancsi István, és benne volt még novemberig Lázár János, ő akkor kilépett. Életszerű is, hogy az ügylet novembertől január elejéig bonyolódott a kapcsolatfelvételtől a szerződéskötésig. Hogyan úszhat meg miniszter ilyen szintű összeférhetetlenséget? Jogilag feltehetően minden „le van papírozva” – milyen mélységesen magyar kifejezés. Tartalmilag azt jelenti, azok gyomra is fölfordul, akik benne vannak. De megéri.

Hogy valami jót a végére. Néhány napja a miniszterelnök nagy bejelentést tett. Videójában családokhoz érkező milliárdokról beszélt, pedig annyi történt, a befektetők megkapják a nekik járó hozamot. A jó hozam pedig részben a tetemes inflációnak köszönhető. Orbán végül különösen jó hírt közölt a magyarokkal: a pénzüket arra költhetik, amire csak akarják.