Apák napja

Úgy mondják, apák napja van ma.

Ha az van, hát legyen. Oly mindegy. Az apa problematikáján mit sem változtat egy nap. Se nem ront, se nem jobbít. Nem oszt, nem szoroz. Nem ad hozzá, le sem von.

Bajos dolog az apa. Kezdődik azzal, hogy míg anya csak egy van, addig apa lehet több, számos, sőt, számtalan.

Ráadásul ahány apa, annyiféle. Persze, azért tipizálni lehet.

„Gyerekek, ha jól viselkedtek a héten, szorgalmasan tanultok az iskolában, mindig megeszitek az ebédet, szót fogadtok anyátoknak is, akkor jutalmul vasárnap apátok elmegy a lóversenyre” — mondta volt Heltai Jenő két alomból való majd fél tucat gyerekének, és ígéretét betartva valóban el is ment vasárnap a lóversenyre, és minden áldott hétköznapon elment reggel, és csak éjfél után kettőkor, háromkor tért haza. A legenda szerint gyerekei megkérdezték: „Mama, ki ez a nagydarab bácsi, aki kéthetente eljön hozzánk és megver minket?” „Az az édes apátok, gyerekek” — mondta Vali néni vagy utódja, és mindennek dacára Heltai Jenő jó apa volt, ez dokumentálva van.

Egyébként a békebeli, hogy azt ne mondjuk, polgári apának jellegzetes archetípusa volt ő.

Kevéssé van irodalmilag megörökítve még az úgynevezett emancipált vagy agyonemancipált apa, aki a gyereket naponta óvodába ösztökéli, piacra, boltba jár, cekker nélkül nem is mozdul, konyhában tüsténkedik, fröccsre egy százast kuncsorog, ha mer, a leckét kikérdezi minden este, ő mondja a mesét is persze, hisz el nem megy sehova soha, lefekszik inkább jó korán.

Össze van zavarodva ez az apaügy. Ez is.

Nem tudja az ember, ha apa, mit tegyen.

Verje-é az asszonyt, vagy ne verje?

Járjon-e a kuplerájba, vagy ne járjon?

Tartson-e szeretőt, vagy ne tartson?

Végezze-e a dolgát, na jó, azt végezze mindenképpen.

De mi van, ha nincsen dolga? Márpedig van pár százezer magyar apa, akinek munkája nincsen momentán. Nekik milyen nap ez a mai? És a többi?

Nehéz ügy, az apa. Nehéz ügy és ősi ügy, ami nincsen rendesen megoldva, évezredek óta nincsen.

Mert vannak igen jól dokumentált apák: egy lübecki kereskedőház feje, példának okáért. Egy óbudai páncélszekrény-készítő. Szépen reánk maradtak egy frankfurti udvari tanácsos apának mindennapjai. Egy zsidó nagykereskedő Egerből, olyan is volt apa. Vagy annak az író fia, akit annak a fia — a „keresztény fia” — írt meg becsülettel. De mostanság is lett fiú által dokumentálva derekasan egy apa, nem is egy, de mind jó nevű.

És milyen apa volt Krúdy Gyula? Akinek barátjának és szállásadójának a felesége volt a szeretője elébb, majd aztán annak a lánya inkább. Szép dolog, mondhatni, ejnye-bejnye. És mégis, a Zsuzsa lány hogy szerette ezt az apát.

Nehéz ügy ez, az apa.

És akkor még nem is beszéltünk a mostohaapákról.

Bächer Iván