Népszabadság, 2000. május 20.
HÉTVÉGE
BÄCHER IVÁN
Ezt a három képet szereztem pár hete, most asztalomon vannak, nézem őket szakadatlanul. Unokatestvéremnek segítettem örökölt lakását kipakolni. A Liszt Ferenc téri lakás Lilly nénié volt, nagyapám testvéréé. Lilly nénire emlékszem, de csak egy kicsit. Középtermetű, egyenes, szigorú arcú öregasszony képe rémlik fel a sejtelmes petróleumlánggal melegített kávéslombik két varázsgömbje mögül.
Miután az én apai nagyszüleim 1971-re meghaltak, megszűntek a vasárnap délutáni öregzsúrok, és Lilly nénit nem láttam többet. Pedig sokáig élt, már javában kutakodtam a családi múltban, mikor még jó erőben volt, készültem is hozzá, de lekéstem. Ő volt az utolsó Bächer gyerek az ötből. Mellesleg unokatestvéremmel sem találkoztam vagy harminc éven át. De ővele nem késtük le egymást legalább. Csak éppen kérdezni nincsen már kitől, egyikőnk se tud többet a másiknál.
De most, hogy együtt pakolásztuk a képek, papírok százait, ezreit, azért sok minden kiderült. Lilly néni és ura, Vili bácsi akkurátus emberek voltak, gondosan eltettek minden ellehetőt.
Vili bácsi mérnök volt, tipikus polgári jómódban éltek a két háború között. E módról nem kell kérdezni. Vili bácsiék anyagi helyzete hátborzongató pontossággal dokumentálva van. Papír maradt minden bankbetétről, váltóról, képről, arany- és ezüsttárgyról, és hat gépelt oldalas listán a Liszt téri lakás teljes fölszerelése felsoroltatik, az előszobában lévő 3 db turistabottól kezdve, a dugóhúzón, a 7 kombinén, az 1 db lanton, szájmosópoháron, fogkeféken, 24 keménygalléron, a papagáj kalicka állványon, a 604 könyvön, a 4 pingpongütőn át a kiürült paradicsomos- és befőttes- üvegekig. A házparancsnok és a házfelügyelő aláírásával hitelesített lista 1944. június 21-én vétetett föl és a többi hasonló dokument is ebből az évből való. (Szerepel a listán 2 hibátlan férfikalap és 3 kopott — elképzelem, ahogy Vili bácsi állt a szekrény előtt, és spekulált, melyiket vegye vajon föl, a hibátlant vagy a kopottat, melyik megy jobban a gettóhoz.)
Persze a bőröndök, dobozok, dossziék inkább a jó idők emlékeit őrzik. Lilly néni gyermekkora is konszolidáltnak volt mondható, az öreg Mór kereskedő volt, az Andrássy út 10.-ben volt lakásuk, telhetett nyaralásra is.
Az első képen azonban nem szerepel a kis Lilly, mert ezt a lapot neki címezte, alighanem elemista osztálytársa.
A képen a bélyegző elmosódott, a bélyegen körbefutó fölirat azonban jól olvasható: Kaiserlich Königlich Reichischepost.
A fotográfus igencsak patinás neve is föl van tüntetve a hátoldalon: Photo-Manufaktur E. Jellussich. Ahházia-Fiume-Lovrana-Cirkvenice.
A szöveg ennyi csak: Köszönjük a kártyát, megismertek? Csókol Erzsi. A címzés pedig. Tek. Eisemann Erzsi és Bächer Lilly k.a. Siófok, Dombay villa.
A képhez nem kell kommentár, ugye. Én órákon át tudom nézni ezeket a kerek, kissé bárgyún Jellasics mester parton fölállított masinájába mosolygó arcokat, a fürdőruha-költeményeket és a korabeli strandsapkacsodákat.
A kis Lilly Siófokon nyaralt tehát, ahogy illett, de máskor megfordult Abbáziában ő is, tanúsítja ezt számos fennmaradt kép, és a nyaralásokról nem kellett asszonykorában sem lemondania.
Ez a fürdődobozos kép például Belgiumban készült 1927-ben. Úgy látszik, akkor az volt szokásban, hogy a fürdőkabint betolják a vízbe. Nem tudtam eddig, most már ezt is tudom.
A harmadik kép, amit elkunyoráltam, ez a gyönyörű láb. Gábor állítja, hogy ez a láb bizony az ő öreganyjáé, Lilly nénié. Csak éppen akkor lett lekapva, amikor Lilly néni húszévesforma volt.
Előbb megrendített a közlés, aztán megnyugtatott. Ennyi az egész.
Nézem a képet, Lilly néni lábát.
Így öregedve, kopik szemérmem, és bevallom, őszinte tisztelője vagyok a női lábnak.
Ha egy gusztusos — és melyik nem az? — női láb van a közelemben, a legritkább esetben tudom megállni, hogy egy kicsit meg ne simogassam azt, esetleg pihentetem is a kezemet azon, így valahogy kicsit biztonságosabban érzem magam ebben a világban, amit egyébként jobbadán idegennek, ellenségesnek és hidegnek érzek.
Vannak, akik ismerik már ezt a rossz tulajdonságomat, és nem is adnak rá sokat, de néha azért előadódnak félreértések, problémák, differenciák Ilyenkor aztán szörnyű lelkiismeret-furdalás kerít hatalmába, haragszom magamra, miért kell ez, ott van az asszony, a kutya, a macska, igazán van kit-mit simogatnom, miért kell még csinálni zűrt, kavart.
Most nézem e lábat, Lilly néni lábát, Lilly néniét, nézem ennek a nekem fekete, szemüveges, csuparánc öregasszonynak a lábát, ezt a pont százéves lábat, Lilly néni 1900-ban született ugyanis. Százéves ez a gyönyörű láb, amit nem fogok megsimogatni soha, csak nézni, nézem hát, nézem, és miközben nézem, lassan semmivé párolog szívemről minden lelkiismeret-furdalás.