Kocsmazaj

Na, menjek! Én is megyek, megetetek. Nekem is kell a héten csinálni fát. Én meg kiganézok. Csak a gyerek nem akar kijönni. A durva anyját! Lusta, mint az állat. Annak idején ilyen nem volt. Naná, hogy nem volt. Hogy a gyerek nem akar kijönni. Annak idején a gyerek azt csinálta, amit mondtak neki. Naná. Ha csak egyet visszaszólt, már kapott is egyet a pofájára. Naná. Régen nem ilyen volt a gyerek. Az még gyerek volt. Ez már nem is gyerek. Na menjünk. Ez a gyerek már nem is megy sehova. Hát hova menjen? Nincsen semmi se. Nincsen egy hely, ahova menjen. Régen bezzeg voltak helyek. Emlékszel a klubra? Az igen. Az hely volt. Odajárt a Mayer is. Emlékszel a Mayerre? Amikor megivott két korsó rumot. És meg se látszott rajta. Megbírt az inni hármat is. Biztos az. Az még volt valaki. Ma már ilyen Mayerek nincsenek. Áh! Na menjünk. Én is megyek, megetetek. Nekem meg ki kell mennem az erdőbe a héten. Ganézni is kellene. Persze mink sem vagyunk már olyanok. Milyenek, te húgyagyú? Olyan apák, te majom. Mint a mieink voltak. Hát az biztos, hogy nem vagyunk. Akkor egy apa még apa volt. Az biztos. A fater állandóan tojást zabált. Nyersen. Ütött rá lyukat a tetején, megsózta, megborsozta és kiitta. Kiivott így négyet, ötöt egymás után. Vagy fölvert három tojást, megsózta és megette. De nem sütötte meg. Megette úgy, nyersen. Megivott kél litert naponta. Szódát nem ivott, mert az marta a belit. Sovány volt, 35 kiló. És mégis az apa volt. Persze, hogy az volt. Na menjünk. Én is megyek, megetetek. Be kell hoznom azt a rohadt fát. Nekem is ki kéne ganéznom. Ráadásul a fa is alig ér valamit. Milyen fa, te húgyagyú? Hát ami kinn van az erdőbe, te majom. Az biztos. Az enyém is úgy ég, mint a papír. Pedig gyertyán. Annak kellene égnie rendesen. A mai fa már nem olyan, mint a régi volt. Tönkretette a sok sav, az alom, meg mit tudom én mi. Ez a mai már nem is fa. Na menjek. Én is megyek, megetetek. Azt hiszem holnap megyek ki. Vagy holnapután. Ki kéne ganéznom, a fene ott egye meg. De hát a szőlő sem olyan már. Meg a gyümölcs sem. Az biztos. Apámnak még ekkora barackjai voltak, ni. És nem permetezett soha. Nem is tudta, mi az. Most meg háromszor lefújom, azt semmit sem ér az egész. Az biztos. El van rohadva minden. Na menjek. Én is megyek, etetek. Meg kell csinálnom a motrot is. Vár a fa. Engem meg a gané. Ebben a hónapban már háromszor kellett szétszednem. Régen nem ilyen volt egy motor. Az biztos. Az apámnak volt egy BMW motorja. 42-ben behívták. Nem az apámat, a motort. Ő azt mondta, a motort egyedül nem engedi. Bevonult ő is a motorral. Nem ő tehet róla, hogy az SS-hez került. A motort oda sorozták. A motort. Ezért aztán az apám ült hat évet. A motor miatt. De az olyan is volt. A motor. Az motor volt. Na menjek. Nekem is haza kell vinnem a kenyeret. Ökörvárit vesztek? Vegyen az ökör olyat. Az semmit sem ér. Az biztos. A Kiskovács-féléből veszünk a kisboltban. Annál már jobb az ökörvári. Az a Kiskovács sem süt már olyan kenyeret, mint az apja. Az biztos. Na ja, a nagy Kovács. Az övé még kenyér volt. Az biztos. Tudjátok, milyen volt a kenyér? Kenyér. A haja vékony volt neki, a belseje pedig nem porladt szét öt nap után sem. Mikor a Kovács megrakta a kemencét, már gyülekeztünk a szagra. Aztán kikotorta a hamut, és betette a kenyereket. Aztán amikor kivette, hát alig bírtuk el. Két kézzel alig bírtuk. A kenyeret. Amikor anyám szelt egy karéjjal, azt alig bírtuk fogni. Az volt a kenyér. Istenem, és az íze. Az nem lehet semmivel összehasonlítani, annak még olyan íze volt, mint, a… nem is tudom milyen íze volt… Kenyér. Az. Jól mondod. Kenyér íze volt. Pontosan. Az nem hazudott. Az már igaz. Az kenyér volt. Nem mint a mostani. Ez nem is kenyér. Porlik. Foszlik, szakad. Föl van fújva, mint a luftballon. Szemét. Nem kenyér. Áh! Na menjek. Én is megyek, megetetek. Szerintem holnapután megyek ki. Az a gané kibírja reggelig. És emlékszel a Kovács lovára? Hát hogyne emlékeznék. Az ló volt. Az ló. Mint egy állat, akkora volt. Azt ha befogtuk, akkor az ment. De rúgott is, mint az állat. Meg harapott. De volt is ereje aztán. Annak volt. Az ló volt. Ma már ilyen lovak nincsenek. Áh. Egyáltalán ma már nincsenek lovak. Semmilyenek. Na megyek, megetetek. Lehet, hogy holnapután mégis ki jön a gyerek is. Az a rohadt gané. És milyen szépen halt meg a Kovács. Az biztos. Szedte ki a kenyeret, megtántorodott, asszongya, a durva anyját, ezt még kiveszem, és kivette az utolsó kenyeret is és csak aztán esett össze. És már vége is volt. Hát igen. Akkor még meg tudtak halni az emberek. Akinek meg kellett halnia, az meghalt. Nem vergődött. Nem úgy, mint mostan. Vergődnek évekig. Szétrohadnak, szétfolynak az ágyban. Régen fogták magukat az emberek, meghaltak és kész. Vagy megfujtották üket. Az biztos. Mindenkinek jobb volt. Akkor még jobb volt az is. A vége. Az biztos. Na menjek. Én is megyek, megetetek. Kimegyek szombaton, hátha jobb idő lesz. Lesz a frászt. Emlékszel tavaly ilyenkor, mi volt? Mi volt. Idő, te húgyagyú! Milyen idő? Az biztos. Az idő volt Nem úgy, mint most. Az biztos. Na menjek. Én is megyek, megetetek. Vagy kimenjek vasárnap? Ki kell ganéznom, nincs mese.