Köretjáték

Mostanában ezt csinálom: csütörtökön veszek valahol egy jókora húst, megmondom azt is, hogy hol, a Csanádi utca és a Szent István park sarkán lévő húsosnál, megmondom azt is, hogy miért ott, mert ott nagyon szép a hús, megmondom azt is, hogy miért csütörtökön, mert értelmes ember húst csak csütörtökön vesz, nem maradhat titok az sem, hogy miért jókora a hús, mert több napra tervezek belőle, és elárulom azt is, hogy milyen hús az a jókora, hol ilyen, hol olyan, egyik héten tarja például, két és fél, háromkilós szép, egész darab, másik héten marha, ugyanilyen súlyú mélyvörös hátszín példának okáért.

A húst aztán fölszeletelem, ki nem verem, viszont bepácolom, vagy ami még jobb, bepácoltatom, és azt eszem-etetem hirtelen kisütve aztán napokon át.

Nincs vele munka semmi, csak a köretre van gondom, de azt szívesen vállalom, mert az egy szép gond, és csöppet se nagy.

Veszek például egy üveg zöldborsót, bontom, megfőzöm, vajjal adom, kész. Ugyanezt teszem zöldbabbal. Vagy kukoricával. Kelbimbóval. Spárgával. Brokkolival.

Persze valami savanyú jól esik mellé, uborka, saláta, cékla, mi van.

Máskor veszek egy rúd knédlit, mostanság kapható, bár minekünk szokott lenni igazi, Tótországból való, ami nem morzsolódik úgy szét, mint a honi, kiveszem a fagyasztóból, engedem, hogy engedjen, fölszelem, mikroban megmelegítem, nincs kész, mert valami zaft is kell rá, kerítek, vegyesgyümölcs-befőttet zaftosítok példának okáért egy kevés pudingporral, vagy pár fej gombát aprítok, párolok, felöntök és liszttel besűrítek, vagy mit tudom én.

De jó a gyümölcs is a húshoz, bárminemű gyümölcssaláta, összevagdosott, félig rohadt banán, alma, fehér lepedéktől szabadított fölkezdett befőtt.

Máskor meg paradicsomot karikázok hármat, szórom sóval, cukorral, kis olajjal és oregánóval, és azt adom a hús mellé. De ha kedvem szottyan arra, akkor rósejbnit sütök, vagy krumplipürét csinálok, vagy rizst párolok, vagy veszek egy nagy fej zellert, föl kockázom, vajon puhára párolom, sózom, cukrozom, borsozom, kis húslét elfőzök róla, tejszínnel meglöttyintem, és úgy. Néha ezt variálom sárgarépával, kis krumplival.

Ha az időm engedi, vagy ha megcsinálja más, elsőrangú a fűszervaj is a húsra, az ember elkeveri a vajban a fűszert, amit talál, petrezselymet, zellert, zsályát, bazsalikomot, turbolyát, rúddá formázza, lehűti, és aztán rákarikázza a forró hússzeletre a végén.

Jó a húshoz a franciasaláta és persze a mindenféle csuszpájz, lencse, bab, zöldbab, borsó, sárgaborsó, kelkáposzta az nem, de a káposzta nagyon is, párolva vagy salátának.

De loccsantottam már a húshoz lecsót, tettem tököt, adtam almát, dobtam dinnyét, raktam retket, hagytam hagymát.

Magam egyébként a húst csak magában eszem, legfeljebb kis mustárral, de legalább jól elvagyok, gazdag, színes és változatos az életem.

Bächer Iván