Rakott karfiol

Arról nincsen mit mondani.

Meg kell főzni a rózsáira bontott karfiolt csupán, kivajazott tepsibe, jénaiba teríteni gusztusosan, illőn, olajon pirított prézlivel meg kell szórni jól, nagyon-nagyon sok sózott tejfellel leöntve a sütőbe kell tolni, és ott megsütni szépen.

Kész. Ennyi. Slussz-passz. Nincs róla mit mondani mást.

Egyáltalában nem rossz eledel, noha van nála jobb is. Ilyenkor, ősszel különösebb költségbe sem kell vernünk magunkat érte, igaz: egy jó lecsós-kolbászos rakott krumplival jobban jövünk ki. Ilyenkor a karfiol is a legszebb formáját hozza, szép, húsos, kemény és hófehér, s csak hébe korba találunk sárgásat, plöttyedtet, koszost. A rakott karfiol elkészítéséhez különösebb tehetség, jártasság, készség nem szükségeltetik, de azért el lehet szúrni, de nagyon, ki nem találkozott volna már agyonsózott, csonttá száradt, feketére égett, ronggyá ázott rakott karfiollal?

A rakott karfiol megvan bár hamar, de azért nem árt rászánni annyi időt, amennyit megkíván, a rakott karfiol nem munkaigényes, de azért van vele gond elég, a rakott karfiol nem jár nagy fölfordulással, de azért van mit seperni, elmosni utána.

A rakott karfiolhoz nem kell különösebb szellemi erőfeszítést sem kifejteni, megpihenhet kicsit az agy, a fantázia, a kreativitás, a rakott karfiolt nemigen lehet variálni, bolondítani, legfeljebb egy kis sonkát lehet tekerni a rózsák tövire, vagy fokhagymával lehet bolondítani, esetleg lehet citromhéjjal szórni, besamellel önteni, paradicsomosra csinálni, hússal keverni, mindenféle zöldségekkel vegyíteni, darált dióval megszórni, mákkal hinteni, borssal, szerecsendióval, gyömbérrel, babérral, majoránnával, rozmaringgal fűszerezni, tejszínnel lágyítani, reszelt parmezánnal vadítani, lángoló konyakkal megdöbbenteni — de mást nemigen lehet vele csinálni. Mindezek tetejében a karfiol roppant egészséges étel, csak ha egy kicsit eszünk a kelleténél többet belőle, akkor fúvódunk fel tőle rémesen.

Végezetül pedig a rakott karfiolról pillanatnyilag a legkomolyabb tudományossággal van megállapítva, hogy — bár a koszorúerek meszesednek tőle, de — biztos ellenszere a ráknak, úgyhogy most együnk sokat belőle, amíg ki nem derül róla — márpedig a legkomolyabb tudományossággal ki fog derülni róla — hogy éppenhogy elősegíti annak kifejtését.

Igaz, hogy akkor meg a szívre lesz jó.

Bächer Iván