Eljárási cselek­mények zajlanak

Mire ez a szöveg a nyájas olvasó elé kerül, addigra az itt érintett ügyben messze több érdekes dolog történhet, semmint bölcselmünk álmodni képes. Hogy mégis mely dolgok következnek be, azt nyilván a folyamatosan változó erőviszonyok döntik el, azokat pedig senki emberfia előre nem láthatja, így a küzdelem részvevői sem, sőt talán ők a legkevésbé. Tovább megyek, még az se tök tiszta, hogy valójában ki ki ellen harcol, és miért. Annyi tudunk, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség január 16-án reggel háromnegyed kilenckor jelentette meg honlapján azt a közleményt, amely szerint „egy folyamatban lévő nyomozásában a mai napon összehangolt eljárási cselekményeket hajt végre. A nyomozó főügyészségen bejelentésre indult büntetőeljárásban jelenleg több helyszínen – köztük az Integritás Hatóságnál – zajlanak eljárási cselekmények.”

Ez a szöveg így kellőképpen enigmatikus, mondhatni, hátborzongató. Társadalmi-politikai életünk legfelső régióiban, ahová a mi bávatag pillantásunk soha be nem hatol, a jelek szerint szűnni nem akaró küzdelem, egyfajta teomachia folyik oly erők és hatalmak között, amelyeknek a nevét a magunkfajta közember a szájára venni se hajlandó. A főügyészség nyomoz az Integritás Hatóságnál, amely viszont Rogán Antal hivatalában nyomoz, és így tovább, vagyis sötét ügyről van szó, annyira sötétről, hogy azt az egyszerű gyalogos elképzelni se tudja, de jobb is így neki. Mindenesetre kissé fura, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség szükségesnek érzi a nyilvánosságot az ő – meglehetősen bizalmas természetű – munkálódásáról valami módon tudósítani. Annak ellenére is, hogy a nyilvánosság ilyen természetű igénnyel – ismereteink szerint legalábbis – eddig nem lépett elő, sőt gyaníthatóan nem is igen törekszik ilyesmire. Az pedig, hogy a nyomozás éppen az Integritás Hatóságnál (a továbbiakban IH) indult, annál az állami szervnél, amelynek legfőbb feladata a korrupció elleni kérlelhetetlen harcban van megjelölve, önmagában véve semmit se jelent, tovább megyek, a politikai kommunikáció általában se jelent semmit, vagy amit mégis, az kódolva van, nem nekünk szól, hanem a frász tudja, kinek.

Közben viszont telt-múlt az idő, leírtam a fönti két bekezdést, és mit ad Isten, ezalatt újabb gyanúsítottak bukkantak elő. Olvasom, hogy Biró Ferenc IH-elnök mellett a feleségét is gyanúsítottként hallgatták ki a HVG értesülése szerint még csütörtök este, így már két gyanúsítottja van a korrupciós botránynak, amely éppen a kormányzati, állami korrupció ellen fellépő hatóságot érinti. Az ügy lényege pedig abban áll, hogy Birónak, akit a hatóság vezetőjeként a miniszterekével azonos juttatások illetnek meg, munkahelye egy felső kategóriás autót bérelt, de az ügyészség gyanúja szerint Biró egy másik hivatali járművet is béreltetett közpénzen, és ezt a szintén felső kategóriás autót többnyire a felesége használta magáncélra, noha arra ő nem volt jogosult. Mindent egybevetve, az elnök az IH-nak csaknem tizennégymillió forintnyi kárt okozott, ami, lássuk be, nem szép dolog. Ne csodáljuk hát, hogy a Központi Nyomozó Főügyészség evvel összefüggésben több helyszínen is „eljárási cselekményeket hajtott végre”, legalábbis a főügyészség közleménye szerint. (Remélem, hogy a föntebb idézett „eljárási cselekményeket hajtott végre” kifejezés az olvasónak is legalább annyira tetszik, mint minekünk. Szerintem gyönyörű.)

A kép tehát kellőképp zavaros ahhoz, hogy a normális észjárású újság­olvasó számára emészthetetlen legyen, meg egyébként is. Gondoljuk át még egyszer. Van egyfelől az Integritás Hatóság néven ismert és szeretett központi költségvetési szerv, amelynek elnökét a miniszterrel azonos juttatások illetik meg. Ennek megfelelően – egyebek mellett – hivatali gépkocsi személyes használatára jogosult, azt meg is kapta. A KNYF megalapozott gyanúja szerint a hatóság elnöke emellett egy másik autót is béreltetett az Integritás Hatóság kontójára, ezt többnyire az elnök felesége használta magáncélokra, nyilván piacra járt vele. Ennek a másik autónak a havi bérleti díja kezdetben nagyjából félmillió plusz áfa volt, később viszont emelkedett. Vagyis az elnök csaknem tizennégymillió forint vagyoni hátrányt okozott, állítja a főügyészség, és evvel még nem jutottunk a végére.

Nem bizony, mert például az érdemdús Nemzeti Kommunikációs Hivatalról eddig egy árva szó se esett, noha kellett volna. Kiemelt fontosságú intézményről van szó, melynek hiányában megszűnne a nemzeti kommunikáció, Mária országa elnémulna, tél volna és csend és hó és halál, bár ami azt illeti, ennek egy része már eleve megvan.

Viszont a nemzeti kommunikáció valójában nagyon is működik, kormányzatunk eszelős összegeket költ rá a pénzünkből, nyilván azért, mert megéri. Gondoljunk bele, az állami szereplők kommunikációs és rendezvényszervezési feladataira 2015 és 2023 között összesen 1360 milliárd forint ment el, ennek a jelentős részét kormánypropagandára fordítottuk. Nagy kék plakátokról, televíziós és online hirdetésekről van szó, amelyek a kormány üzenetét közvetítik. Ezek roppant fontosak, mert az egyszerű magyar ezeket látván okosodik. Ránéz a plakátra, annak az üzenetét felfogja, talán meg is érti – nem azonnal, de ami késik, nem múlik –, kormányzatunk céljait magáévá teszi, és érettük késedelem nélkül harcba száll. Képességeinek megfelelő hatékonysággal persze, ám annál lelkesebben. Nem csoda, hogy a közpénzből fizetett népbutítás az utolsó kilenc és fél év alatt több mint kétszázmilliárd forintunkba került. Mint ismeretes, a plakátkampányok egy bizonyos Balásy Gyula üzleti érdekeltségébe tartoznak, a százmilliárdos megrendeléseket az ő cégei szokták megkapni az NKOH-n keresztül, megélnek belőle. Tavaly április elején volt valami vizsgálat Balásy cégeinek egyes szerződései miatt, miután a Szabad Európa belső dokumentumokra hivatkozva arról írt, hogy a kommunikációs szerződések némelyike túlárazottnak tűnik, sőt az óraszámokkal és a darabszámokkal is trükközhettek, de hát kérdezem én: barátunk a Szabad Európa minekünk?

Nem, a Szabad Európa nem a barátunk, ezt már a Kádár-korban megtanultuk, evvel együtt hallgattuk tovább, mert a Kossuthnál azért érdekesebb volt valamelyest. Viszont Balásy Gyula sem a barátunk, tovább megyek, hovatovább nincs a közszereplők között egy árva lélek, akire a vadászgörényünket nyugodt lélekkel rábízhatnánk, sőt a szomszéd csipás kandúrjával se szívesen hagynám őket négyszemközt, hacsak meg nem volnék győződve arról, hogy konfliktus esetén a csipás kandúr, amelynek tudtommal még neve sincs, garantáltan győzedelmeskedik.