hvg.hu, 2025. január 23.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Az oroszországi exkommunista diktatúra magyarországi ügynöke nem arra készül, hogy a 2026-os választásokon legyőzze Magyar Péter pártját, hanem arra, hogy ne lehessen 2026-ban jelentős erőt képviselő ellenzéki pártra szavazni. A diktatúrapárti, magyarellenes, „szuverenista” sajtó már tavaly tavasz óta hirdeti, hogy Soros György teljesen átvette az irányítást Magyar Péter pártjában. Ha Orbán Viktor szerint 2025 legfontosabb külpolitikai célja a Soros-hálózat kiirtása Európából, és Magyarország lesz „valószínűleg az első ország, amely kiszorítja a Soros-birodalmat”, akkor ez csak azt jelentheti, hogy a 2026-ban esedékes választások idejére nem lesz Magyarországon legálisan működő, a választásokon való részvételre jogosult Tisza Párt Magyarországon.
Mivel a Tisza Párt szavazatait a maradék ellenzéki blokk is megkaphatja, ezeket a Tisza Párt álcáinak, klónjainak, a Tisza-pártiak búvóhelyének fogják majd minősíteni, mint egykor a horthysták búvóhelyének a Kisgazdapártot, és ezen az alapon őket is ki lehet zárni a legális közéletből és nyilvánosságból. Ha kell egyáltalán erre hivatkozni, hiszen a többi ellenzéki erő is Soros ügynökének minősíttetett saját jogon már akkor, amikor Magyar Péter még a sorosozó hadak katonája volt.
Nem csupán a pártokról van szó, hanem minden civil szervezetről, amely a diktatúra kiépítésével, a jogállam elpusztításával szemben valamilyen ellenerőt képvisel. Továbbá minden érdekvédelmi szervezetről, minden tudományos kompetenciát, szakértelmet hordozó intézményről és csoportról, amely ellenvéleményt képviselhet és azokat alátámasztó kutatásokat, elemzéseket végezhet, ilyen adatokat gyűjthet és hozhat nyilvánosságra a kormány állításaival szemben Magyarország társadalmi, gazdasági, kulturális, politikai helyzetéről, a közlekedés, az egészségügy, a közoktatás állapotáról, a bűnözésről, a korrupcióról stb.
A kiszorítandó sorosista hálózat részeként fel kell számolni valamennyi kommunikációs csatornát, a médiának valamennyi elemét, amely a fentebb sorolt pártok, civil szervezetek és egyebek közleményeinek, nézeteinek teret ad. Például nekem, például itt.
Nincs semmi, amit ne lehetne a Soros-hálózat részének állítani, hiszen ezeknek az állításoknak sohasem volt tárgyi referenciájuk, sohasem igényeltek igazolást.
Kívül esnek azon a világon, amelyben a tényállítások ellenőrzésének helye van. Immáron a leghatalmasabb közösségi médiumok is lerázták magukról a tárgyi valósággal való szembesítés igáját. A tárgyi igazság, a megragadható tények elvesztették értéküket.
Magyarországon éppoly széles körben lehetne tízezrek kirúgását, bebörtönzését, elűzését igazolni Soros György nevével, mint lehetett például Fethullah Gülen nevével Törökországban.
Eddig mintha magától értetődőnek tekintettük volna, hogy az ellenzék kriminalizálása, kizárása a választásokból, a börtönök feltöltése politikai foglyokkal, a független nyilvánosság felszámolása nálunk nem következhet be annak ellenére sem, hogy a politikai hatalom magyarországi birtokosai olyan hatalmakkal állnak a legszorosabb viszonyban, olyanokat tekintenek szövetségesüknek, harcostársuknak, amelyekben mindez megtörtént, és azokat gyalázzák, azokat tekintik ellenségüknek, amelyekben mindez nem történhet meg.
A Soros-hálózat, a Soros-féle világuralom magát a polgári demokráciát jelenti, valamennyi emberi és politikai joggal együtt, amelyek csak polgári demokráciákban érvényesülnek. Ahogy egykoron (és sokak számára most is) a zsidó világuralom jelentette ezt.
Mi tenné lehetetlenné, hogy Magyarország Fehéroroszországhoz hasonlóvá váljon? Az erőszakszervezetek, a rendőrség, a katonaság, a kommandósok ellenállása, kiállása jogállam mellett? Külföldi beavatkozás? Milyen beavatkozás? Katonai? Nyilván senki nem gondolja komolyan sem ezt, sem azt.
Az egyetlen tényező, amely visszatarthatná a hatalmat attól, hogy komplett diktatúra kialakításával betonozza be magát, az ország és polgárai jövője és anyagi érdeke lenne. Az EU pénze. És piaca, amelyen az ország külkereskedelmi forgalmának 80 százaléka bonyolódik, és amely magyar aktívumot mutat, ellentétben például a magyar–kínai kereskedelemmel, amelyben a kínai aktívum növekedett hatalmasra 2010 óta.
Abban is reménykedhetnénk, hogy Magyarországnak addig van jelentősége, már amennyire van, Oroszország és Kína számára, amíg az EU-n belül képviseli az érdekeiket.
Az ország és polgárai anyagi érdeke és jövője nem számít. Az uralkodó elit lopási, felhalmozási és fényűzési lehetőségei a szegény országokban is biztosítva vannak. Sőt, ott vannak biztosítva igazán. Másrészt Magyarország vezetője azzal a feltételezéssel élhet, hogy a polgári demokráciák nemzetközi szövetsége szétesik, illetve fölé nő egy új világrend, új szövetségi rendszere, amelyben egy elszegényedő diktatúrává lerohasztott Magyarország vezetői beilleszkedhetnek, és az EU-n kívül is értékük lehet.
Azzal a lehetőséggel kell tehát számolnunk, hogy a szabad választások, a szabad közéleti, társadalmi tevékenység, a szólásszabadság kora számunkra rövidesen, még a 2026-ban esedékes választások előtt véget ér. Három és fél évtizedig tartott a szabadság, visszazuhanunk a diktatúrába. A szabadságunkat a második nyilvánosságban, a diktatúra réseiben, a legalitásától megfosztott, üldözésnek kitett ellenzéki létben élhetjük meg. Legalábbis azok, akik ezt megengedhetik maguknak.
Mindez nem bizonyosság, hanem lehetőség. Mivel a lehetőségnek pozitív árnyalata van, mondjuk inkább úgy: eshetőség. Hogy ebből az eshetőségből milyen eséllyel lesz valóság, nem független attól, hogy mit teszünk, amit és amíg még tehetünk. Hogy a veszélyérzetet mennyire tudjuk fölnövelni a veszély valóságos mértékére. Hogy mekkora ellenálló erőt tudunk mutatni. Miként tudunk fölkészülni legrosszabb esetben a földalatti létre.
A szabadságunkból, a hazánkból, a normális életlehetőségeinkből akarnak kiszorítani minket. A hazánk ellenségeiként akarnak elbánni velünk a hazánk ellenségei. Ez az a helyzet, amely az ellenálló erők egyesítését parancsolja.