Lefolyás

Valamiért nagyon bünteti a népet az idén az Úr.

Nem vett Medárdot ilyen komolyan tán még soha.

Az a legnagyobb baj a vízzel, hogy lefelé folyik. Hogy lefelé pusztít az is.

Az, ki odafenn van, könnyebben vészeli ezt is át. Hogy napok, hetek óta esik, zuhog, ömlik, özönöl a víz az égből. Hogy csurig teli van, s nincsen ideje száradni, akár a vízben ázó szivacs, olyan már a föld.

Akinek lenn áll a háza, az már hetek óta vízben él. És lenn annak van háza, ki lejjebb van amúgy is. Aki a leginkább lenn maradt, az nem tudott téglaházat építeni magának az elmúlt ötven évben. Annak maradt tömésből a fala. Az pedig a vizet, amilyen könnyen beszívja, olyan nehezen adja ki magából. Ha kiadja egyáltalán.

Tél óta csak gyűl a vályogfalban a nedv.

Csak még egy nagy zuhé kell, cseppnek a pohárban.

Hét végén Sárbogárdra lezuhant ez a csepp.

Sűrű, sötét, nehéz szagú vízben áll most a határ. Rohad a kukorica, a napraforgó, a maradék gabona.

A főút két oldalán itt is, ott is, vízben áznak a kertek. A sárbogárdi gazdáknak fele lett tótulajdonos. Ki szivattyúz, ki lavórral, vederrel, mericskével meri a vizet. Küldik lentről azt tovább, lefelé.

Ahova pedig amúgy is több jutott, hisz oda mindig több jut a bajból. Lenn, a Tinódi utcai házak szobáiban méter magasan állt a víz. Nyolc tömésház rogyott térdre szombat virradatra. A többi is reped, roskad, félig-egészen vízben áll.

Vasárnap délelőtt a nép, a tűzoltó, a hivatal embere az utcán komoran spekulál. Mondják, hogy most már a dolog istenes. De tegnap a csikónak csak a feje látszott ki az árból. Fulladt a malac, a baromfi.

Vasárnapra levonult az ár, de — a lenti részeken — a víz csak jön tovább. Ha nem odafentről, hát alulról. Tízméterenként csinos szökőkutak lövellik föl a szennyvizet szakadatlanul. A mocskos lé beborítja a kerteket, beivódik a falakba, a bútorokba, a ruhába, a bőrbe.

Ki teheti, szülőkhöz, rokonokhoz hurcolkodik át.

Két család a hatalmas tornaterem két sarkában kuporog laticeleken. A futballkapufa tövében egy asszony három gyerekkel és kétöklömnyi cicával várja, hogy valami segítség is érkezzen odafentről, ne csupán a víz.

Bächer Iván