Népszabadság, 1999. április 15.
ÍZ-LELŐ
BÄCHER IVÁN
Szvoboda Bélánénak nem könnyű a dolga. Együtt él ugyanis fiával, menyével, két unokájával, s a háztartást ő viszi. Sokfelé kell figyelnie, ha konyhai ügyekben általános tetszést aratva akar eljárni.
Itt van például a paradicsomos krumplileves esete. Annak ilyentájt jön el Szvobodánénál a szezonja. Annak alapja a sonkalé ugyanis, amelyből ő lefagyaszt minden húsvét után három-négy porciót gondosan.
Az első dobozt aztán egy-két héttel húsvét után előveszi, és miután fölengedett kicsinyt, egy lábasba belekoppintja s fölteszi a rezsóra.
Míg a lé felolvad, megpucol, s apróra kockáz egy kilónyi jóféle burgonyát. Beleveti a lébe azt. Mellékel szemes borsot, leveskockát, babért, valamennyi vízzel felönti. Mikor már majdnem puha a krumpli, egy csokor összemetélt friss petrezselymet szór az egészbe.
Idáig egységesen járt el, innentől azonban Szvobodáné paradicsomos krumplilevese ágazódni kezd. Először is kétféle rántást készít, amíg a krumplilé puhul.
Az egyikhez, a menyének és két elnevelt unokájának valóhoz, olajon megpirít lisztet, felönti és belekanalaz egy kis dobozka paradicsomkonzervet.
A fiának viszont egy kis fej hagymát aprít hevített libazsírba, mikor már a hagyma pirul, három gerezd fokhagymát is utánanyom, s úgy teszi hozzá a lisztet, majd, ha kész a rántás, a paradicsomot. Mikor a krumpli megpuhult, kettészedi a levest. A kisebbik — fiának szánt — adagba belekockáz egy öklömnyi főtt sonkát, nem sajnálva a zsírosát sem belőle, és belehajít egy szép kis csípős paprikát. Átforralja az egészet, majd a libazsíros rántással sűríti.
A másik, nagyobbik adagot a finom, vékony rántással forralja át Szvobodáné, majd kétfelé veszi. A fél leves egyik felébe egy pár virslit főz. A kisebbik unoka, a nyolcéves Dezső ugyanis nem eszik meg olyan kosztot, amelyikben virsli nincsen. Dezső porcióját aztán a tányérban még egy evőkanál tejfellel komplettírozza.
A másik fél leves felét kétfelé veszi a derék gazdasszony megint. Az egyik felet turmixgéppel összepasszírozza, kis kethcuppal színezi, és úgy adja — csöpetnyi nyers petrezselyemmorzsalékkal élénkítve — a kisebbik gyereknek, Jenőnek, aki allergiás a tejre.
Az utolsó adagot aztán tejszínnel elkevert tojássárgájával teszi a menye kedvére valóvá.
Így főzi az ő paradicsomos krumplilevesét Szvoboda Beláné négyfelé. Ő maga nem eszik ilyenkor, egyrészt nem ér rá, annyit kell mosogatnia, másrészt — bár szinte mindig mindent megeszik, de — a paradicsomos krumplilevest a maga részéről speciel nagyon utálja.
Bächer Iván