Spagetti

Tohn Elly vezető asszisztens az itáliai gasztronómiának nagy tisztelője, különösen a spagettiről tud szinte mindent, egész kis könyvtára gyűlt össze a spagetti tárgyköréből, még három olasz nyelvű szakácskönyve is van, sőt az azokban lévő recepteket meg is érti többé-kevésbé, lévén hogy latinból érettségizett annak idején.

Tohn Elly minden szombaton spagettit készít övéinek — urának és két kamasz fiának akik alig várják már a szombatot ezért.

A múlt szombaton is, példának okáért, mikor megjött a piacról dél körül, gyorsan föltett egy jókora lábasban főni vizet, belevetett egy marék sót, majd löttyintett rá kevés olajat Tohn Elly, aztán elnézte, amint az olajkarikák opálosan sárgállanak, csápokat növesztenek, szétterülnek a vízen.

És közben spekulált.

Milyen spagetti legyen ezen a szombaton ?

Eleinte persze neki is az obligát lehetőségek merültek föl, a milánói, a bolognai, de aztán gyorsan eszébe ötlött, hogy a gyerekek azoknál jobban szeretik a spagetti a la carbonare-ét, volt is otthon bacon szalonna, amit apróra vágva kell kisütni, és aztán tojássárgájával elkevert tejszínnel, majd a kifőtt tésztával elkeverni, de innen máris burjánzott tovább Tohn Elly spagettitéren rendkívül kifinomult fantáziája, sonkára gondolt, amit szintén rejtett kamrája, egy negyvendekás darabot.

Apróra vagdalt, esetleg átdarált sonkás, kolbászos, ne adj’ isten szalámis kevercs pirult, majd főtt három szem hámozott paradicsommal és egy szép cső zöldpaprikával össze képzeletének gazdag serpenyőjében, persze — jutott eszébe — egészséges dolog lenne inkább valami zöldséges spagettivel előrukkolni, lereszel sárgarépát, gyökeret, zellert, karalábét, esetleg gyömbért, amit megpárol vajon, majd meghint kis keményítővel, és azt önti a tésztára, de aztán úgy érezte, hogy ideje lenne az apróra metélt párolt tökkel elkevert tésztának is, vagy a köményesnek, amelyhez egyszerűen csak olajban kell egy jó marék köményt pirítani, s aztán abba beleforgatni a tésztát, az is igaz — eszmélt Thon Elly — hogy régen készített gyümölcsös spagettit, narancsosat például, amelyhez narancslevet karamellizál elébb, abba belevágja a gyümölcs húsát, és azt teszi a tésztára rá, aztán a vizek felé kalandoztak el az asszisztens gondolatai, a vizek lakói felé, gondolt egy kis kagylós spagettire vagy tenger gyümölcseivel elkevert tésztára, de a tejszínnel felfőzött rák — volt egy konzervdobozzal kamrájában abból is — sem tűnt fel elvetendőnek, nem is szólva a tonhalas, a pontyfilés vagy a pisztrángos spagettiről, ám ezután úgy döntött, hogy e szombati spagettijának inkább valami egzotikusabb irányt szab, gondolt elébb mogyorós spagettira, esetleg mandulásra, vagy édessavanyú spagettira, de hát nem rossz a bambuszrügyes spagetti, a sült rizsás spagetti, a hoisingszószős-csirkés spagetti, a tőkehallal flambírozott spagetti, a citromos pacallal elkevert spagetti, az uborkás májjal leöntött spagetti, a gyömbéres káposztás spagetti, a rumos aszalt szilvás spagetti, a libamájas-fafülgombás spagetti, a kaviáros-lazacos spagettiről már nem is beszélve, gondolta ezen a szombaton is Thon Elly, miközben, mint minden szombaton, most is kifőzte, leszűrte a tésztát, jól megszórta harminc deka trappistával, rálöttyintett három deci tejfelt, és harsány hangon — mert olyan hangja volt neki — bekiáltott a szobába, ahol az övéi nézték az Egy óra múlva itt vagyok című sorozatot éppen:

— Kaja van! Kész a spagetti!

Bächer Iván