József Jolán

Aki nem akarja, hogy halála után magánélete ne maradjon semmi, aki ódzkodik attól, hogy életének minden apró mozzanata, intim perce, féltett titka az utókor kíváncsiságának tárgya legyen, az ne barátkozzon költőkkel, ne legyen rokona, szeretője, szerelme, anyja, apja, gyermeke azoknak soha.

Mert különben jaj neki.

Nem csupán neve marad fönn, ha tetszik, ha nem, de az idő múlásával fény derül minden csínytevésre, hazugságra, bűnre és drámai vétekre — ha követett el ilyent.

József Jolán, a költő idősebbik nővére is titokzatos, titkolódzó, rejtőzködő, örökösen szerepeket játszó, s nemegyszer füllentő asszony volt — s mi végre? Életének és személyiségének majd minden mozzanata nyitott könyvként tárul föl az utókor előtt.

Különösen, ha az a könyv Valachi Anna a Papirusz Booknál tavaly megjelent József Jolán, az édes mostoha című nővér-monográfiája.

Kérdezhetnénk: mi szükség van erre, minek belemászni, -vájkálni mások életébe, ott vannak a versek, hagyjuk a rokonságot békén.

De hát nem úgy van az.

József Jolán benne van az első József Attila-versben — a kugleresben — és benne van az utolsóban is.

És a kettő között benne van mindegyikben.

Ma száz éve éppen, 1899. január 16-án született Ferencvárosban.

A magyarul, románul, szerbül és tótul egyként rosszul beszélő apáról egyedül neki maradtak emlékei.

Ezt a kámforrá vált részeges szappanmunkást kereste egész életében mindhárom József gyerek. Őt kutatták szerelemben, férjben, testvérben, barátban, társaságban, mozgalmakban, Pártban, versben, könyvben, pszichoanalízisben, halálban.

József Jolán tizenévesen családfenntartó lett, nem csupán nővér, de anya is és nő is — a leendő költő számára minden nőknek örök archetípusa.

A koraérett prolilány és az egész család fölemelkedése a Mester utcai Világ moziból indult: itt lett Jolán tízévesen cukorkaárus, majd jegyszedő, itt kapott munkát a másik két gyerek is, itt töltötték délutánjaikat, itt leshettek bele egy másik világba, itt ébredt — vagy inkább álmodott — rá az ambiciózus, kitörni vágyó és nagyon csinos kamaszlány arra, hogy ezen a világon vannak csodák, sőt szinte csak azok vannak.

És végül is így is van: hisz nem csoda-e, ha a szappanfőző és a mosónő tömegszállásokon tengődő gyerekéből pár év múlva úrinő legyen, finom irodalmi szalonok központja, élete végén pedig nem csupán megbecsült újságíró, de ünnepelt írónő is.

Jolán férjről férjre lépdelt fölfelé a társadalmi rangok grádicsán.

(Valachi Anna idézi a korabeli — Nagy Lajos feleségének, Szegedi Borisnak tulajdonított — mondást. „Jolán nem férjhez megy, hanem férjhez jár.”)

Négy férjet fogyasztott, s’mind a négyhez hozzáhasonult. Az elsőnek még maradt Jocó, a második Lucie nek szólította, a harmadik már egy Lolával küzdött, a negyedik pedig Jolánként szerette. Négy férfi, négy név, négy különféle asszony, aki persze mégiscsak egy-ugyanazt akarta mindig: kitörni, fölemelkedni, kitűnni.

A moziban megismert első férjnek, a tornatanár Pászti Elemérnek, akitől 16 éves korában gyermeket is szült, gyorsan kiadta az útját. Kitudódott ugyanis, hogy az egyébként roppant féltékeny férfi a harctéren más nőkkel is kapcsolatba került.

A gyermek meghalt nyolc hónapos korában, s József Jolánnak — az egész családot becsülettel vállaló, ám csapodárnak bizonyult férjtől szerzett kellemetlen betegség folyományaként — nem lehetett többé gyereke.

A második férj közismerten Makai Ödön volt, egy alapjában véve becsületes zsidó ügyvéd, aki — alighanem — még az első férj időszakában feltűnt Jolán és a család életében.

Makai Ödön nem sokat: mindössze egy szépen induló tudományos és egy anyagi sikerrel kecsegtető pénzügyi karriert, továbbá egy terebélyes, meleg és nem utolsósorban jómódú családot áldozott fel a Józsefekért.

Német Andor szavai szerint Jolán jobb testvér volt, mint feleség.

Jolán apportként két testvérét vitte a házasságba és a Lovag utcai polgárlakásba, elüldözve onnan egy döbbent anyóst is.

Cserébe viszont — a botrányt enyhítendő — Jolán álnéven megy Makaihoz, akit Attilának doktor úrnak kell szólítania, Eta pedig a cseléd szerepét kapja egy jő időre.

Az ügyvédnek nem csupán a család köszönhet sokat, de a magyar és a világirodalom is.

Makai — miután föltűnt neki, hogy a prolifiúcska színjelesen abszolválja az elemi iskolát — íratja be József Attilát Makóra, ami köztudomásúlag eldöntötte a fiú további sorsát.

A makói évek alatt a nővér érző — és irodalmi színvonalú levelezést folytató — gyámanya is lett egyben. Anya, testvér és nő egy személyben, aki öccsének nemegyszer ismételt öngyilkossági kísérleteivel is példát mutatott.

A — Juhász Gyulával is kiegészült — makói patrónus társaság döntötte el aztán, hogy József Attila tanulmányait Szegeden folytassa, ahonnan Horger úr jóvoltából Bécsbe, majd Párizsba kényszerült.

A húszas évek végére már-már összecsiszolódott volna a család, Makai és a három testvér együttese, amikor párját ritkító botránysorozat rengeti meg az addig, ha akadozva is, de működő rendszert.

Előbb Makai családja jött rá, hogy Ödönnek nemcsak, hogy nem úrilány az asszonya, de noch dazu goj is.

Ez még nem lett volna baj, ha Jolán nem tartott volna szeretőt. De tartott.

Még ez sem lett volna elháríthatatlan probléma, ha Ödön nem keresett volna vigaszt más asszonynál. De keresett.

És még ezt is szokványos fejleménynek minősíthetnénk, ha a szóban forgó asszony nem lett volna a feleség húga, vagyis Eta. De bizony, hogy ő volt.

És még ezt is meg leheteti-volna emészteni valahogy, ha Eta nem került volna áldott állapotba a nexus következményeként. De — kell-e most már mondani — abba került.

És ha ehhez még azt is hozzávesszük, hogy Makait alighanem felesége beszélte rá Etára, akkor elmondhatjuk: szép kis skandalum támadt itt a világválság előestéjén.

De mindenre van megoldás: Makai Ödön leköltözött Hódmezővásárhelyre — a két nővel. Hogy hogyan oldotta meg a dolgokat, az nem tudható, mindenesetre „nem lehetett könnyű dolga” — ahogy azt Németh Andor megjegyezte.

Vásárhelyen a Szentesi utcai Makai–József-ház pillanatokon belül a helyi társasági élet központja lett, egymást érték a Jolán által levezényelt bálok, műsoros estek, műkedvelő előadások, kabarék, felolvasások.

Gyakran és szívesen időzött és szerepelt az öcs is itt.

A Gát utcai mosónő lánya még az autókázásra is rákapott.

Majd — miután minden lehetséges babért learatott, ami Vásárhelyen megtermett — Jolán hirtelen otthagyta az alföldi városkát és Lovag utcai lovagját is — Etának. (Akit a Makai gyerekek, vagyis Eta gyerekeinek további sorsa érdekel, annak ajánlható Molnár Gál Péter kolléga írása a Mozgó Világ tavaly augusztusi számában.)

József Jolán férjhez ment Bányai László íróhoz, aki irodalmi pályáját eleve elfeledve kezdte, úgy is folytatta és úgy is végezte be szegény — ráadásul tehetség hiánya okán teljes joggal úgy.

Viszont Bányai jóval fiatalabb volt Lalánál — ez volt Jolán harmadik férjhez pászított harmadik neve ugye —, aki így afféle pótgyermekhez jutott egy időre, és akit az új ember oldalán új szenvedély kerített hatalmába: a kártya.

A költőnek ekkor igaz párja volt éppen — Szántó Judit.

Nemcsak a testvérek ősi rivalizálása, szétválaszthatatlanul összefonódó imádat-gyűlölete érdemes tanulmányozásra, hanem például a József Jolán–Szántó Judit viszony is, Az egymással mélységes lelki rokonságban álló két asszony, majd később a két „özvegy” ki nem állhatta egymást, de persze egymástól sem szabadulhatott meg soha. Együtt ültek a szanatóriumi ágy szélén 1937 őszén, és Judit ott ült Jolán halálos ágyánál is 1950-ben. Hiába utálták egymást — össze voltak-vannak kulcsolva ők halálig, és túl azon is most már.

A harmincas évek derekán egy időre háromfele szakadt a három szétszakíthatatlan József gyerek.

Ebben az időben viszont új családtag kopogtatott a családban: a pszichoanalízis.

Az anya helyett anya, nő helyett nő Jolán az új társsal nem járt jól: kapott ebből kifolyón apait-anyait, elég legyen csak az Iszonyat című kedves testvéri megemlékezésre utalni.

József Attila betegségének elhatalmasodása idején bajosra fordult a két nővér sorsa is: 1937 tavaszán meghalt a közös férj. Makai Ödön, és Jolán saját külön bejáratú férjét is elveszítette éppen.

1937 tavaszától rettenetes hónapok következtek, míg végül októberre újra együtt volt a három József testvér összezárva a kényszerből fönntartott rémes panzióban, Szárszón.

A nővér-anyától ekkor már kétségbeesve menekülő költőt a figyelmes barátokból és tudós orvosokból álló grémium összezárta a két — amúgy is rémes állapotban lévő — József lánnyal.

A mélylélektani motiváció pedig ekként hangzott: havi 3000 pengő. Ennyibe került Hatványnak a szanatórium ugyanis.

A költőnek persze meg kellett halnia — de a kuruzslók egyáltalán nem kísértették meg a lehetetlent: cinikusan odadobták betegüket a tehervonat alá.

A költőből, miután megtöretett testét letakarták a térképpel, három nap alatt országos géniusz lett — a két nővérből pedig bűnös asszony.

Nem volt persze egyik nővér sem az.

Ember volt Etus is, Jolán is.

Aki pedig 1937 decembere után új, ki tudja már, hányadik új életét kezdte el. Pár hónap alatt megírta könyvét — gyarlóságaival, elhallgatásaival, hazugságaival együtt máig érvényes és jó könyvét — és országos hírű író lett egy csapásra.

Öccse halála után az unatkozó, kékharisnya, kártyázó, hivatásos feleség igaz szakmára lelt: újságíró lett Bajcsy-Zsilinszkynél, mégpedig kiváló.

Elszakadt harmadik férjétől és negyedikre lelt, aki Jolánnak szólította végre, és aki társa lett 1944-ben is, amikor a József lányok körúti panziója üldözöttek tucatjainak lett búvóhelye.

Aztán a felszabadulás után a kommunizmus, pontosabban a kommunistaság. Átíratódott a mű, József Attila Életéből lett A város peremén. Lett jó könyvből pocsék. Füllentéseivel, hozott anyagaival együtt is igaz könyvből velejéig hazug. A nővér megpróbálta a Párttörténetbe beleszuszakolni öccsét. Föltűzte ennen mellyére annak Kossuth-díját. Elkezdte a költő temetgetését, amely mindmáig nem bírt abbamaradni. Jolán odabújt még Rákosihoz. Aztán rákos lett és meghalt ötvenévesen.

A tudomány és a közvélekedés évtizedeken keresztül haragudott József Jolánra.

Pedig nem kell haragudni rá, a nővérre, aki immár visszavonhatatlanul része a műnek.

Nem kell haragudni a nővérre, aki — öccsével ellentétben — maga próbált csalni, kibékülni.

Őt is csak anya szülte.