Elfújja a szél

Dicső fajunkat újabb halálos veszedelem, ezúttal antibiotikum-rezisztencia fenyegeti, evvel az információval Dame Sally Davies, Anglia korábbi tisztifőorvosa hozakodott elő, ő pedig bizonyára nem a levegőbe beszél. Szerinte hamarosan eljő az az idő, amikor a legszimplább fogtömés is élet-halál kérdésévé magasztosul, ennek összes vonzataival. Ráadásul mindez nem valamifajta átokként, hanem dicső fajunk prométheuszi munkálkodásának eredményeképp fog a nyakunkba szakadni, sőt némelyek szerint már oda is szakadt.

A probléma lényege abban foglalható össze, hogy az európai polgár az antibiotikumokat nem közvetlenül, tehát nem a saját, jól megfontolt döntése alapján fogyasztja, hanem barmai révén veszi magához. Antibiotikumokat szórunk a tehenek, a tyúkok és a birkák elé, így ugyanis olcsóbb, mintha növekedésserkentőket vagy a betegségek terjedésének megelőzésére szolgáló profilaktikumokat adnánk nekik. További előnye ennek a módszernek, hogy barmaink, tyúkjaink és birkáink, ez irányú felkészültségük hiányosságaiból fakadóan, nemigen tiltakoznak. Mindezen változások eredője pedig, ha minden igaz, szükségképpen a végítélet, vagyis dicső fajunknak valamely általunk kezelhetetlen eseménysor általi eltakarítása leend.

Hogy utána mi lesz, azt nem tudhatjuk, már csak azért se, mert az a mi partikuláris nézőpontjaink szerint nem lesz értelmezhető, egyébként pedig nem is ránk tartozik. Mindenesetre egyre többen gondolják úgy, hogy amennyiben a föntebb vázolt módszerek és eljárások révén nem sikerül önmagunkat a föld felszínéről eltakarítanunk, akkor a mesterséges intelligencia fogja – vélhetőleg aggályos precizitással – abszolválni ugyanezt. Az AI a mi teremtményünk, vagyis többé-kevésbé tudjuk, mit várhatunk tőle, illúzióink vele kapcsolatban aligha lehetnek.

Evvel együtt a legfrissebb hírek szerint Sam Altman, az OpenAI vezetője bejelentette, hogy a vállalat új célt tűzött ki maga elé, amennyiben a „szuperintelligencia” fejlesztése felé fordul, jelentsen ez a szó bármit is. A Tech­Crunch szerint az OpenAI már tudja, hogyan kell létrehozni a mesterséges általános intelligenciát (AGI), és most egy még földrengetőbb cél felé halad.

Ambiciózus nekibuzdulás, szó se róla, más kérdés, hogy maga a szuperintelligencia erről miképpen vélekedik, pontosabban fogalmazva, milyen szerepet szán önmagának abban a világban, amelyet eddig a magunkénak gondoltunk, s amelyre vonatkozólag a szuperintelligencia véleményét ez idő szerint nincs szerencsénk ismerhetni. Talán nem ártana föltennünk neki néhány ártatlannak tűnő kérdést, bár valószínű, hogy evvel már nagyon is el vagyunk késve. A szuperintelligencia nyilván attól szuper, hogy a mi csökött agyunknak a teljesítményét többszörösen felülmúlja, és persze nyilván általunk elképzelhetetlen gyorsasággal tanul, s a mi céljainkat, elképzeléseinket, zavaros jövőképeinket pedig leszarja.

Nem mellékesen az ő helyében mi se tennénk másképp.

Vele kapcsolatban nem az a kérdés, hogy átveszi-e a hatalmat és létrehozza-e a saját egyszemélyes diktatúráját, hanem hogy ennek a megvalósítását mikorra tervezi. Kapkodnia nem kell, semmiről sincs lekésve, egy évvel előbb vagy később, számára egyre megy, az örökkévalóságnak dolgozik. By the way arra azért kíváncsi volnék, hogy az „örökkévalóság” fogalma jelent-e számára bármit is, és ha netán igen, akkor micsodát, de hát csaknem teljesen bizonyos, hogy az efféle tartalmatlan és értelmezhetetlen fogalmakkal vacakolni semmi kedve nincs, spekulatív maszlagokkal pedig eo ipso nem foglalkozik. Hogy akkor mégis mit csinál üres óráiban, az nem tudható, szerintem valószínűleg zenét szerez, de olyat, ami nem hangokból áll, hanem az Isten tudja, miből. Olyasvalamiből, ami számunkra érzékelhetetlen, amit ésszel föl nem érhetünk, ami számunkra semmit nem jelent. [L]elkekkel lelkesülni / lelkem hiába vágy / lelkeknek egyesülni / nincsen menyasszonyágy, a többit lásd Babitsnál Egy szomorú vers cím alatt.

Nem kizárt, hogy dicső fajunkat a szuperintelligencia törlésre már kijelölte, és most a saját virtuális ujjával a szintén virtuális Delete billentyű felé közelít.

Utána üresség lesz, csend és sötét.