Élet és Irodalom,

LXIX. évfolyam, 2. szám, 2025. január 10.

KOVÁCS ZOLTÁN

Orbán Viktor évente egyszer kormányinfót tart, ahol újságírók is kérdezhetik. Ahogy egy kormányközeli kommentár örvendezett: ez volt a miniszterelnök ajándéka a magyar sajtónak. Ez a megjegyzés nagyon hasonlított a 2017-es szombathelyi stadionavatón elmondott polgármesteri beszédre, egy rövid kitérő.

A város első embere a tervezett nyolcmilliárd helyett egyébként tizenötmilliárd forint állami pénzből fölépített futballstadiont ajándéknak titulálta, amit a város jó viselkedésével érdemelt ki. Puskás Tivadar akkori polgármesternek a Mindenhatóig szárnyaló gondolatmenete szerint azok a városok, ahol nincs tizenötmilliárdos stadion, rosszak. A Nyugat.hu számolt be a Haladás VSE elnöki posztját akkoriban betöltő, Mészáros Lőrinc-vő Homlok Zsolt beszédéről, aki „elárulta a titkot, mit is jelent a haladás szó, megnézte az értelmező kéziszótárban: előremenetelés, erkölcsi előrelépés”. Homlok Zsolt nemcsak tulajdonosa, de cége, a közbeszerzéseken sokáig jól szereplő Homlok Építő Zrt. révén egyik fő szponzora is a csapatnak. Homlok azonban időközben elvált Mészáros Lőrinc lányától, ki is rakták a cégét az egyik nagyobb projektből. Azóta a Szombathelyi Haladástól a licencet is megvonták, a klub gyakorlatilag csődbe ment.

Újságírói kérdésre Orbán azt válaszolta, őt nem zavarja, hogy a családtagjainak, a barátainak (például Tiborcz Istvánnak és Mészáros Lőrincnek, vagy a kormányfő apjának) nagyobb vagyona van, mint neki. És bár tanácsokat nem ad nekik, azért „a mértéktartást erénynek tartja”. Ennek ellenére – mondja ő – „üzleti ügyekkel a miniszterelnöknek nem szabad foglalkoznia”. A kérdés természetesen nem az, hogy Orbánnak mennyire dagadt vagy lapos a bukszája, de az az ember, aki két évtizede felesége üzleti vállalkozásának összejövetelén olyan tanácsot adott, hogy egy állami pályázaton „ne mi nyerjük a legtöbbet”, két évtizeddel később nem mondhatja azt, hogy „üzleti ügyekkel a miniszterelnöknek nem szabad foglalkoznia”, de legfőképpen, hogy ő nem ad tanácsot. Hogy „ne mi nyerjük a legtöbbet”, úgy ragadt húsz éve Orbánra, mint szamáron a fül. Amúgy meg nem normális dolog, hogy egy kormányfő családi és baráti köréből kerülnek ki az ország legvagyonosabb emberei – a gyerekkori baráttól az apán keresztül a vőig. Az pedig taszító, hogy a kormányfő, ha erről kérdezik, emelt fővel beszél a mértéktartás erényéről. Ez a mellébeszélésnek és a pimaszságnak olyan szintje, mintha az Amerikából hazatérő Kolumbusz azt jelentette volna Ferdinánd királynak, nem történt semmi különös: mentünk, aztán jöttünk.

Ritka, hogy egy ember, aki legalább másfél órán keresztül kérdésekre válaszol, gyakorlatilag egyetlen érdemi mondatot nem ejt ki a száján, mert vagy mellébeszél, vagy a valóságtól eltérő állításokat tesz. Teheti, mert visszakérdezésre semmilyen formában nincs lehetőség, ráadásul vannak szerkesztőségek, amelyek, bár meghívottak, nem kérdezhetnek. Ilyenformán a tudósítások nem szorítkozhatnak másra, csakis a föltett kérdések, valamint a velük kapcsolatos kormányfői mellébeszélés ismertetésére. A telex.hu szerint Orbán fő állításai a következők: neki „nyitott könyv az élete”, harminc éve nyilvános a vagyonnyilatkozata, a családtagjai vagyonnyi­lat­kozatairól pedig törvény rendelkezik. (Úgy beszél a törvényről, mintha nem változtathatnának rajta.)

Ha Ukrajna kiesik, Magyarországra akkor is jönni fog a gáz – véli Orbán –, Románia és Bulgária segítségével. Állítása szerint neki erre garanciái vannak. Szerinte, ha vége lesz az orosz–ukrán háborúnak, megszűnnek a szankciók, azzal pedig megszűnik az infláció, elindul a gazdasági fellendülés, és eljöhet a jólét Európában. (Hogy a háború egy megszálló és egy honvédő ország között folyik, arról nem beszélt egy szót sem.) 2025-ben olyanok fognak történni az új gazdaságpolitika jegyében, amik még sosem történtek, például a fiatalokat és a kisvállalkozókat érintő támogatások. Azt tapasztalta, hogy a kísértés mindig előjön, hogy a választási törvényt kicsit így, kicsit úgy csavargassák, de ő nem javasolná, hogy a választás előtti egy évben megváltoztassák a választási szabályokat. Így ők most már nem készülnek azt megváltoztatni. (Lehet, hogy igen, lehet, hogy nem. Biztos, ami biztos, a parlament már tavaly december 17-én megszavazta a választási törvény módosítását, amelynek értelmében teljesen átrajzolják az eddig ismert választási körzeteket, ahogy az előző választás előtt is tizenöt hónappal korábban változtatták meg az országos lista állításának szabályait.)

Mégis, a leglekezelőbb mondat azzal kapcsolatban hangzott el, vitázna-e az esetleges majdani kihívójával, Magyar Péterrel. Azt mondta: sosem fog olyanokkal vitatkozni, akiknek a gazdái Brüsszelben vannak. Mindenre ezt mondja, lassan maga is elhiszi, miközben mégiscsak szerveződik egy új ellenzék, Orbán pedig az országon belül nem vitatkozott 2006 óta. Az a nyelv, amit beszél, elavult, új vitahelyzetekben nem kipróbált. Ami a Millenárison szervezett hallgatóság előtt elegendő, nem biztos, hogy meggyőző a televíziós stúdióban. Aligha vállalja, ez már most valószínűsíthető. Sikerei újabban nincsenek, brüsszeli hadonászásai nem meggyőzőek. Az úgynevezett békemisszió a saját szempontjából teljes kudarc. Nem azért, mert most is folyik a háború, hanem azért, mert alapjában véve lejáratta magát: nem volt részletesen kidolgozott terve, ment Putyinhoz többször is, kínjában Zelenszkijhez is, békemissziója az érintettek háta mögötti egyezkedésre korlátozódott. Kijivben nem vehették komolyan, Moszkvában pedig nem vették komolyan. Első útján Putyin úgy állította be, hogy az unió képviseletében jött: Orbán először a vállát vonogatta, nem mondott se igent, se nemet, aztán hetekkel később uniós nyomásra elmondta, hogy a szervezettől nem volt felhatalmazása. Soros elnökségének ideje alatt keresztbe tett több uniós határozat megszületésének, ellátogatott a „türk” államok hegyi-karabahi ülésére, majd Kínába, végül pedig Donald Trump elnökkel találkozott annak floridai birtokán. Mindeközben újabb köztörvényesnek adott menedékjogot, de ez már nem is újdonság. Magyarország uniós elnökségének legreménytelibb eleme az volt, hogy lejárt.  Most ott tartunk, hogy sem a varsói magyar nagykövetet, sem Orbánt nem hívták meg arra a gálaeseményre, amellyel Lengyelország soros EU-elnöksége indult. Az eseménnyel szinte egy időben Rogán Antal miniszter, a magyarországi rendszerszintű korrupció főtervezője fölkerült az Egyesült Államok korrupciós listájára. Az úgynevezett Magnyitszkij-listán uniós és NATO-országokból eddig csak a politikához közel került bűnözői körök szerepeltek. Mi erre a külügyminiszter válasza: majd Trump elintézi.

Vagy nem.