Dáridó Donalddal

Viharos év elé nézünk, az időjósok egymásra licitálva riogatnak. Bár Magyarország a bokréta Isten kalapján, az epicentrum mégsem itt várható, hanem Washingtonban. Jön Trump, és mindent felforgat, a föld fog sarkából kidőlni. Fújkáljuk kicsit azt a zabkását, nem eszik olyan forrón!

Mindenekelőtt forduljunk megértéssel az amerikai nép felé. Hát ezek hülyék! – kiált fel választás után az ember, értve ezeken a birka népet. Amely megszavazta azt az idótát, aki igazoltan lódított, rágalmazott, a magánélete szemölcsös, üzleti pályafutása botrányos, a stílusa pökhendi és a nőkkel is szörnyen bánik. Khm! Talán ma már jobban érti a tisztelt ellenzéki közönség, hogyan sorolja ezeket a szempontokat egyre hátrébb a választó, amikor nagyon kormányt akar váltani.

Mielőtt Trump hajmeresztő szavai köré felrajzolnánk az armageddont, idézzük fel korábbi rémtetteit. Amikor megígérte, hogy megszünteti az Obamacare-t, a szegények egészségbiztosítását…, és nem szüntette meg. Amikor kijelentette, hogy hermetikusan befalazza Mexikót, és ezt kifizetteti vele…, és nem falazta be, az pedig nem fizetett egy pesót se. Megígérte, hogy lecsukatja Hillary Clintont…, de még egy igazoltatás sem történt. Azt is belengette, hogy kitiltja Amerikából az összes muszlimot. Nem tette.

Trump részben egy zenebohóc. Amikor a cigány azt húzza, hogy „nád a házam teteje, rászállott a cinege”, az nem szó szerint értendő. Semmi értelme hazáig követni, és rámutatni, hogy hiszen ez panellakás, cinege meg sehol. Egyszerűen ezt kérte a közönség, hát eljátszotta.

Magyarországot közvetlenül három stratégiai ügy fogja érinteni abból, ami Trump teendőlistájából kiolvasható: a NATO, Ukrajna és a vámok. Figyelem: Magyarország és Orbán Viktor nem stratégiai ügy.

Az Egyesült Államok kilépése a NATO-ból abszurd gondolat, de nem a bazári nepper szemszögéből. Kellően magas árat mond, amiből tud engedni, ha a kuncsaft is hajlandó. Mert kétségtelen, hogy az áru többet ér, mint amit eddig Európa adott a közösbe. Az európai védelmi kiadások összege is nevetséges, de még inkább a felhasználásuk. Ennek tényleg az a kényelmes állapot az oka, hogy ha bármi gond van, akkor majd Amerika harcol, mi meg küldünk száz katonát meg takarítószereket. Németország különösen lezüllött, de a töb­bieknek sincs mivel dicsekedniük. Nem is lesz, amíg zsebhatalmak fényesítgetik az operetthadseregeiket, és fel nem áll a közös uniós haderő, standardizált felszereléssel, egységes irányítással. Szerencsére nemrég maga Orbán Viktor is emellett kardoskodott – vagy legalábbis ezt a nótát húzta. Ha Trump nyomása ezt elősegíti, azzal Európa nagyhatalom lesz.

Hátborzongató, de Ukrajna megmentése elsősorban Trumpon és a csapatán múlik. És valószínűleg csalódást fog okozni azoknak a szerencsétleneknek, akik ma egyszerre rajonganak érte és Putyinért. Lássuk be, a demokrata adminisztráció – Európával karöltve – súlyosan elcseszte ezt a háborút, amiért ukrán vérrel kellett fizetni. Vékony sugárban csöpögtették a hadianyagot, épp csak annyit, hogy lassítsák az oroszt. Tessék, nyolc tank! Itt van hat darab rakéta, de nem szabad ám átlőni vele a határon! Hónapokat tökölődtek, hogy jaj, mi lesz, ha átlépik a vörös vonalat, amit Putyin rajzolt. Aztán tyúklépésekkel átlépték, nem történt semmi, és kezdték elölről a vakarózást. Mi lett volna, ha Ukrajna a háború elején megkap pár száz tankot és vadászgépet, néhány ezer tüzérségi rakétát és mondjuk ötszáz cirkálórakétát abból a jóféle ezerkilométeres fajtából? Ha legalább tavaly megkapja őket? Béke, az lett volna. Igazságos béke, ukrán győzelem és amerikai dicsőség.

Hazai szerelmesei azt várják Trumptól, hogy puszilja meg Putyint és engedje át neki egész Ukrajnát. Ez szinte kizárt – az új amerikai elnök nem világraszóló vereséggel kívánja kezdeni a kormányzását. Hogy a stábja képes lesz-e helyesen számolni és ügyesen tárgyalni, hát, az bizony okot ad az aggodalomra.

És ugyanez a vidám cimbalomjáték várható a védővámokkal. Ezek aligha kerülhetők el teljesen, és akármekkora haver Orbán Viktor, Magyarország meg fogja érezni őket. Hiába írják törvénybe a kedvünkért, hogy vámmentes a halászlékocka meg meg a makói szőttes, ez az autógyárainkon nem segít. A nemzeti burzsoázia pedig sajnos nem termel, hanem lop.

Nem alaptalan a félelem, hogy nem Trump, hanem a köré gyűlt őrültek okozzák majd a nagyobb bajokat; mindenekelőtt Elon Musk vagy Robert F. Kennedy. Az élő isten se merne jósolni e téren. Nemcsak mert ezek tényleg holdkórosak, hanem mert Trump első ciklusában is láttunk ilyen kebelbarátokat óbégatva távozni, például Steve Bannont. Ebben a csárdában nem szimfóniákat játszanak.

Donald Trumpnak ez az utolsó ciklusa a hatalomban, és az utolsó esélye, hogy beírja magát a történelemkönyvbe. Ő is tudja jól, hogy erre nem a kampányban előadott nótákkal van esélye, hanem azzal, amit véghezvisz. Újraválasztáson már nem kell aggódnia – van esélye akár bölcsen is cselekedni. Nem jóságból persze, csakis becsvágyból.

Mi azért jegyzetelhetünk és aggódhatunk. De csak módjával. A bohóc nem hülye: a gázsiért és a tapsért játszik. Nem fogja egy vicc kedvéért kitörni a nyakát.