Élet és Irodalom,
LXVIII. évfolyam, 50. szám, 2024. december 13.
SZÉKY JÁNOS
Hazánk egyáltalán nincs elszigetelve. Nem elég, hogy Orbán tiszteletét tette Trumpnál és Musknál Mar-a-Lagóban, várhatjuk a politikai és üzleti összeborulás gyümölcseit, különös tekintettel az európai autókat kiszorító vámokra, de Budapesten járt például a kazah elnök is, teljes nevén Kaszim-Zsomart Kemeluli (Kemel fia) Tokajev. Ennek keretében megállapodás született a kőolaj- és földgázipari, valamint a hús és toll célú víziszárnyas-tenyésztési együttműködésről.
Másnap, november 21-én, a Nemzeti Bank V. Eurázsia [sic] Fórumán a magyar miniszterelnök beszédet mondott, amelyben nyilvánosságra hozta legújabb őstörténeti felfedezését. „Tegnap azzal köszöntöttem a kazah elnököt, hogy a Magna Hungaria, a folyók összefolyása valójában ma egy kazah terület, ami az Urálnak a keleti oldalán található. Onnan érkeztünk, és közben ízig-vérig nyugati, európai néppé váltunk. Mi vagyunk az élő eurázsiai gondolat.” Fura érzés élő eurázsiai gondolatnak lenni, talán nem is egészen kellemes, de azt mindenképpen meg kell jegyeznem, hogy Julianus barát valahol a Volga középső folyása mentén találta meg Magna Hungariát 1235-ben, a mai Kazahsztán területe viszont ettől keletre van, s akkor már – 1235-ben – a mongol birodalomhoz tartozott (kazah etnikum pedig még nem is létezett). Julianus éppen a Volgán átsandító mongol veszély miatt látta jobbnak, ha sietve hazajön.
A magyar miniszterelnök tehát lehet, hogy örömöt akart szerezni Tokajevnek, de színtiszta ostobaságot beszélt, ám megtehette, mert a) kazah vendégei úgysem néztek utána, b) akik pedig magyar részről érthetnek Közép-Ázsia történetéhez, azok vagy észre sem veszik ezt a részletet, vagy a nagy türkösdi közepette nem tartják fontosnak szólni. Mindegy, mostantól Magna Hungaria Kazahsztánban volt.
Orbán nem tudhatta, hogy Tokajev már nem egészen jó elvtárs. Kilenc nappal később történt ugyanis, hogy a kazanyi Jövő Játékai figitális (fizikai/digitális) sportesemény megnyitóján Putyin gyakorlatilag orosz ajkú országnak nevezte Kazahsztánt. Tokajev erre ékes kazah nyelven válaszolt: „Kurmetti Vladimir Vladimirovics, eny aldimen, Szizge zor rizasilik bildirgim keledi.” A világ legnagyobb rablógyilkosa tolmácsgép után kapott. Kazahsztán ugyan nem szabad ország, de államfőjében, az IMO-n végzett egykori szovjet diplomatában ezek szerint több önérzet és nemzeti dac van, mint Magyarországnak a szuverenitásra oly kényes miniszterelnökében, a kötelességtudó gyakorisággal Moszkvába repülő külgazdasági és -ügyminiszterről nem is beszélve.
Más baj is lehet a kazahokkal, türk testvéreinkkel. 2022 januárjában a nép az utcára vonult a kétmilliós Almatiban, első lépésben egy ősi lovas nomád sérelem, az autógáz (LPG) árának fölemelése miatt, de valójában az önkényuralom ellen, konkrétan azért, hogy a formális hatalmát Tokajevnek átadó régi, első titkárból lett diktátor, Nurszultan Nazarbajev tűnjön el a politikából. Tokajev a színes forradalmaktól rettegő Putyin és az ODKB (Kollektív Biztonsági Szerződés Szervezete) beavatkozását kérte. A megmozdulásokat ugyan véresen leverték, de Nazarbajev elveszítette befolyását, és Tokajev értett a tömegek szavából, átformálta a politikai intézményrendszert, mérsékelte az elnöki (végrehajtó) hatalmat a parlament (törvényhozás) javára. Ne legyenek illúzióink, de ne is jósoljunk. Hogy a reform milyen mélyre megy, milyen tartós lesz, és hová vezet, az majd kiderül. De az biztos, hogy ennek a szovjet időkben eszméletre kelt és megerősödött népnek a városi polgárai és autoriter elnöke is tisztában vannak azzal, hogy egy politikai rendszerben az intézmények – a hatalommegosztás és a szabad választások – jelentik a lényeget. Amiként azzal is, hogy mit jelent a nemzeti függetlenség.
Kíváncsi vagyok, mi lenne az a sérelem és az a cél, amiért az 1,7 milliós Budapest népe olyan hévvel vonulna ki az utcákra, hogy még az ország autoriter vezetője is megijedjen. Az említett ügyekben egyelőre csak a jámbor béketűrést látom.
Ott van például a mindent bebüdösítő hamis békepropaganda. Elviseljük, hozzászoktunk, pedig megaláz és meggyaláz. Nem vesszük tudomásul, hogy ellenünk megy. Nem tüntetési téma, nincs róla tüzes szónoklat. Trump első idevágó megszólalásain és személyi döntésein föllelkesülve az orosz állami média november 28-án tartotta fontosnak, hogy emlékeztessen Putyin júniusi békefeltételeire (az orosz elnök hangsúlyozta, hogy ezek nem tárgyalási kiindulópontok, hanem békefeltételek: 1. Ukrajna adja fel a Donbaszt és „Novorossziját” (a Fekete-tenger menti sávot Odesszával), 2. Mondjon le végleg a NATOtagságról, és fogadjon semlegességet, valamint atomfegyver-mentességet. Ez a velünk szomszédos ország brutális megcsonkítását és katonailag védhetetlenné tételét, azaz szuverenitásának megszűnését jelentené (ahogy a müncheni „béke”-alku pár hónap késleltetéssel Csehszlovákia megszűnését jelentette). Azt, hogy az oroszok belátható időn belül itt lennének a magyar határon. Én, bevallom, nem jegyeztem meg ezt júniusban, de Orbánnak tudnia kellett róla, és így rakta tele az országot az óriásplakátjaival, szövegeit meg a #béke kulcsszóval. A propaganda látványos sikerrel járt, Magyarország kirí Európából azzal, hogy a többség szerint Putyinnak van igaza, míg a kisebbség ezt adottságnak veszi, amit nem szabad bolygatni a magasztos cél, Orbán legyőzése érdekében – nem pedig érvnek a minden erkölcstől mentes rendszer és a pocsék kormányzás ellen.
A vérengző szíriai diktátort a vérengző Oroszország tartotta hatalomban, és azért nem tudta tovább tartani, mert a nem várt ukrajnai ellenállás elvonta erőit. A zömmel nem az Iszlám Állam kezén lévő területek porig bombázása Mariupol, Bucsa, Irpiny terrorizálását és lerombolását előlegezte meg. A Putyin akaratának megfelelő „béke” egy hanyatló birodalomnak azt a „jogát” hagyná helyben, hogy más országokat pusztítson, fenyegessen népirtással. Semmi köze a békéhez és a magyar szuverenitáshoz, ellenkezőleg. Minden létező kormány megbukik, csak demokráciákban a bukás békés, az ígéret pedig az, hogy a kormányzás jobb lesz. Nem demokráciában rendszerint szenvedéssel és áldozatokkal jár, az eredménye pedig kiszámíthatatlan. Ezért ajánlatos bevezetni a demokráciát, amit viszont a Moszkvának való bármilyen behódolás akadályoz. „Rossz taktikát választottál, büntetésből lépj vissza a START mezőre.”