hvg.hu, 2024. december 7.
RÉVÉSZ SÁNDOR
Húsz évvel ezelőtt ezekben a hónapokban zajlott a narancsos forradalom Ukrajnában.
Az elnökválasztás második fordulóját pofátlanul elcsalták. Vlagyimir Putyin lelkesen, rohanvást gratulált az ukrán szuverenitás kedvére való ellenségének, az orosz elnök csicskásának, Viktor Janukovicsnak. Hatalmas tüntetéseket, ülősztrájkokat, állampolgári engedetlenségi mozgalmakat, általános sztrájkot szerveztek országszerte. Ukrajna legfelső bírósága megsemmisítette a választás eredményét, és a megismételt választásokat a valódi győztes, Viktor Juscsenko nyerte.
2007-ben és 2011-ben tömeges csalások döntötték el az oroszországi választások eredményét. 2011-ben Putyin el is vesztette volna a választásokat a nagyarányú csalások nélkül. A csalások tényét és jelentős mértékét külföldi megfigyelők, többek között az EBESZ megfigyelői is megerősítették. Mihail Gorbacsov volt szovjet elnök és pártfőtitkár a választások eredményeinek el nem ismerésére, új választások kiírására szólított fel 2011-ben. A választási csalások ellen tiltakozó, rendkívüli léptékű tüntetésekre 2007-ben is, 2011-ben is rendkívüli karhatalmi erődemonstrációval válaszoltak. Tömegével fogtak el, vadásztak le és ítéltek el tüntetőket.
Azóta Oroszországban olyan diktatúra épült ki, amelyben már nincsenek is valóságos többpárti választások, ahol a diktátor kényétől függ, hogy egyáltalán ki indulhat a választásokon.
Venezuelában, Belaruszban, Grúziában a demokrácia helyreállítására hivatott ellenzék akkor sem győzhetett, amikor győzött. Belaruszban a hatalmas és heroikus tüntetéssorozatot borzalmas megtorlások követték, miután Putyin megvédte diktátor- és csalótársa, Janukovicshoz hasonló csicskása, Aljakszandr Lukasenka hatalmát.
És mi lesz Magyarországon, ha a demokrácia helyreállítására hivatott ellenzék győz 2026 tavaszán? (Tételezzük fel, hogy ilyen az az ellenzék, amelynek a győzelmére most – egyelőre – esély mutatkozik.)
A magyar diktátorjelölt a világ legnagyobb országait uraló diktátorok felé nyitja ölelő karját. Saját érdekei miatt zárja le a magyar határt a Brüsszelből eredő pénzfolyam előtt, pedig ebből milliós nagyságrendű összeg jutna fejenként minden magyar állampolgárnak, és azt az ország fejlesztésére lehetne költeni. A brüsszeli támogatások nem jönnek, saját vállalkozásainak támogatására, a saját érdekeit szolgáló beruházásokra viszont sok száz milliárd forintot költ évente.
A magyar diktátorjelölt a grúz választások után rohant a választási csalók kebelére, hogy feltétlenül elsőként érjen oda, törvényesnek hazudni az ordító törvénytelenséget.
Magyarországon a kampány irreális feltételei, az ellenzék és a kormány rendelkezésére álló kampánypénzek közötti nagyságrendnyi különbségek, az ellenzéket célzó támadások, a pályát alaposan megbillentő választási törvények elegendőek voltak ahhoz, hogy itt ne kelljen a választási csalások közvetlenebb formáihoz folyamodni.
Mi lesz, ha most nem lesz elég?
Mi tartaná vissza az orbáni hatalmat attól, hogy kövesse azokat a diktátorokat és diktátorjelölteket, akikre felnéz? Lehet, hogy másfél év múlva elszabadul az erőszak, politikai alapon kerülnek emberek börtönbe, és az elkövetkező hónapokban a megfélemlített ország megtanulja, hogy a szavazata mit sem ér a hatalommal szemben. Elindulunk az orosz-fehérorosz típusú diktatúra felé vezető úton?
Lehet, hogy nem lesz ebből semmi, mert ellenzéki győzelem sem lesz, amit el kellene csalni? Lehet, hogy az ellenzék győzelmét elfogadják, és Orbán Viktor az ellenzéki oldalon pihenteti majd a fenekét másfél év múlva. Minden lehet.
Olyan nehéz elképzelni, hogy Magyarország a felsorolt országok sorsára juthat! Magam is megijedek a következtetéstől, amelyre a fentiek vezetnek. Lehet, hogy Magyarország mégis más.
De ha mindannak dacára, amit a magyar diktátorjelöltről és az ő preferenciáiról tudunk, csupán 10-20 százalék esélyt adunk annak, hogy megteszi, amit a hozzá közel állók, rá hajazók megtettek, akkor is számolni kell ezzel a lehetőséggel. Amikor az élet bármely területén óvintézkedéseket mérlegelünk, akkor 1-2 százalékos eséllyel bekövetkező szerencsétlenségeket is igyekszünk kivédeni. Sőt!
Még van 16-17 hónap a választásokig. Van idő gondolkodni, felkészülni. Tudatosítani a választásokat figyelemmel követő nemzetközi szervezetekben, hogy mire készüljenek. Különösen erős ellenőrző apparátust kell biztosítani. Meg kell fontolni, melyek lehetnek az ellenállás, a tiltakozás leghatásosabb formái. Fel kell készülni ezek megszervezésére. El kell érni, hogy súlyos politikai tényezők az EU-ban figyelmeztessék Magyarország basáját az esetleges következményekre. Olyanokra, amelyeknek visszatartó erejük van – ha vannak még ilyenek.
Nem biztos, hogy mindez ér majd valamit. De ne utólag vegyük számba rossz lelkiismerettel, hogy mi mindent nem tettünk meg, amit megtehettünk volna.