Élet és Irodalom,
LXVIII. évfolyam, 49. szám, 2024. december 6.
KOVÁCS ZOLTÁN
Lehet finnyáskodni, lehet elhűlni azon, amit kedd este a hírműsorokban látni lehetett: a kormánypárt kommunikációs igazgatója és a legnagyobb ellenzéki erő vezetője csak szörnyű stílusban képes kommunikálni egymással. Elsősorban azért, mert a kormánypárt nem hajlandó tudomásul venni, hogy váratlanul fölbukkant ellenfelének kijárna a normális és kulturált közéleti-politikai vita, aminek kereteit nem kell kitalálni, mert extrém berendezkedésű államok kivételével naponta gyakorolják, ez a természetes. Annyiban azonban Magyarország is egyre inkább extrém, hogy a közpénzekkel bőven kitömött, eredetileg közcsatornaként működő televízió és rádió közelébe sem jut ellenzéki ember, stúdióiba a lábát be sem teheti. Övék a közpénzen tápoltatott ún. köztévé és közrádió, meg a jobbára állami pénzekkel jóltartott, az utcát látványosan megtöltő szervezetek, elsősorban is a Civil Összefogás nevű közpolitikai szemfényvesztés. Vezetőjük eleinte azt akarta lenyomni a politikai érdeklődését már-már elvesztő nép torkán, hogy a felvonuló tömeget vidékről fölutaztató, ingyenvirslis akciókat egyéni befizetésekből fedezik, mígnem az Átlátszó.hu 2016-ban kiderítette, hogy bizonyára van ilyen tétel is, de van egy félmilliárdos Villamosművek-befizetés is, ami a szervezetet fönntartja. Az erre irányuló CÖF-kérelem pont olyan sunyi és aljas, mint az egész rendszer CÖF-östül, közrádióstul, hogy egyszerűsítsünk: kormányostul. A kérelem első bekezdése: „Kérem Elnök-vezérigazgató urat, hogy célkitűzésünk megvalósításához járuljon hozzá 508 millió forinttal. Az összeg lehetőséget adna arra, hogy javítsuk a közgondolkodást, kidolgozzuk a civilitika alapjait, segítsük a lakossági üzenetek széles körű terjesztését, amelynek fontos része a természet megóvása, az emberi élet fenntarthatósága, az energiatudatosság és az energiabiztonság témaköre is.”
Nincs benne szó békemenetes kormány melletti tömegek buszoztatásáról. Egy politikai szerveződmény. Amikor Matolcsy György pikszisben volt még, Londonban járt, 2012-ben. A kormány „gigászi harcáról” kérdezték angol banki ismerősei. Megkérdezték, miként álltak ellen a magyar kabinetet ért gyilkos támadásoknak. „Mondtam nekik, kell hozzá egy miniszterelnök, egy frakció, egy kormány, egy nemzet, egy nép, egy békemenet. Azt mondták, ők ezt nem értik. Megebédeltünk, hazajöttem” – számolt be londoni kalandjairól. Mindezt csak annak illusztrálására, mennyire civil szervezet a CÖF.
Igen ám, de a kormányzat résmentes elzárkózása ebben az évben megszűnt. Orbánnak az Európai Parlamentben már nyáron is le kellett nyelnie, hogy egy levegőt szívjon Magyar Péterrel, aztán nem sokkal később emberei, élükön személyesen a miniszterelnökkel, döbbenten látták, hogy ugyan a kommunikációs főcsatornák továbbra is az övék – ez számukra amúgy is szimpla rendészeti kérdés –, de mintha az utca kezdene elveszni. Az őszi tömegrendezvények azt mutatták, Orbán egyre inkább bezárkózik saját közegébe. Október 23-án a Millenáris Park inkább hasonlított zárt körű nagygyűlésre, mint országos ünnepre. Arra Magyar Péter rendezvénye emlékeztetett: többen voltak, és nyitott volt. Aztán eljutottunk novemberig, ami a Fidesz vezetőinek megmutatta, az már kevés, hogy Orbán nem ejti ki fő riválisának a nevét. Mekkora tévedés! Nem tudni, ki találta ki ezt a taktikát, rossznak bizonyult. A közvélemény-kutatások a kormánypárt és a Tisza Párt között jelentős Tisza-előnyt mutatnak. Erre jó az ilyenkor bejáratott mondat, hogy „nem közvélemény-kutatásokat akarunk nyerni, hanem választásokat”, de nem jelent semmit. A Fidesznek az a reménye, hogy ez a politikai megindulás olyan lesz, mint a fekete nővér melletti szimpátiatüntetések vagy a pedagógusok melletti országos kiállás, mert magától elgyengül – ez a remény és a hozzá kapcsolódó párttaktika látványosan becsődölt. Magyar Péter stabilizálta a helyzetét valahol a Fidesz magasságában, rendületlenül járja a vidéket, és mondja a beszédeit. Legújabban a Fidesz mintha megkísérelné visszafoglalni az utcát, talán ennek volt nem túl sikerült mozzanata, hogy Magyar nyakára küldték a kulturálatlan beszédmódjáról eddig is ismert Menczer Tamás kommunikációs igazgatót.
Mennyire rossz döntés ez is! Magyar viszi a gyermekotthonba a mikuláscsomagokat – nyilvánvalóan részben propagandaszándékkal, de mégiscsak ajándékról van szó, Menczer pedig már a kapuból kiabál: „Eddig tartott! Vége van, kicsi!” (Nem mellékesen, azt nem tudhattuk, hogy a Fidesz kommunikációs igazgatója ennyire fontosnak tartja, ki mekkorára nőtt. Miért fontos ez?) Magyar válaszolt is, nem is. Nehéz eldönteni, mi a helyes válasz, ha valaki ordítani jön oda, azzal a szándékkal, hogy bizonyítsa, ő az, aki nagyobbat képes bömbölni. Amennyire a híradók alapján megítélhető, ez kontraproduktív volt, más kérdés, hogy az ugyancsak közpénzekből élő kormánypárti Nézőpontban ez tetszett. Elemzőjük Néhány gondolat a mai Menczer–Magyar csörtéről címmel közölte a véleményét, pontokba szedve. „Menczer Tamás megállította Magyar Péter verbális ámokfutását. A magyarok túlnyomó többsége hosszú ideje várta már, hogy valaki egyszer szembeszálljon a Tisza Párt elnökének elfogadhatatlan kirohanásaival” – írja például az elemző a Nézőpont Facebook-oldalán. De mit jelent vajon a „magyarok többsége”? Az elemző maga állapította meg? De akkor miért népszerű ez az ember, arról nem beszélve, hogyan került oda Menczer?
Az elemző a 2. pontban azt állapítja meg: „Már rég itt volt az ideje, hogy valaki élőben is szembesítse Magyar Pétert mindennel, amit a féléves politikai pályafutása alatt elkövetett. Jól láthatóan Magyar Péter nem tudta kezelni a számára kellemetlen helyzetet, így az sem meglepő, hogy a szembeállása kudarcba fulladt.” Vajon mit kellett volna Magyarnak tennie? Még hangosabban üvölteni? Erre vonatkozóan az elemző hallgat.
Pillanatnyilag az látható, hogy a Fidesz mindeddig nem talált fogást Magyar Péteren. Közben az sem segíti Orbán helyzetét, hogy látnia kell, Magyar a közhangulatot jeleníti meg, szimpatizánsainak emelkedő aránya ugyan nem biztos, hogy Magyar Péter feltétlen híveinek a számát mutatja, de valószínű, hogy Orbán táborának a csökkenését. Másfelől ez azt is jelenti, a Fidesznek nem biztos, hogy Magyar Péter a legnagyobb baja, hanem Orbán Viktor: vezetésével a Fidesz története nem más, mint az övékétől eltérő véleményen állók lehetőség szerinti kizárása a közéletből. Főemberei kitalálnak valami pozitív tartalmú elemet – ezek lettek ők maguk –, mindenki más hazaáruló. Leírni is rossz, hát még megélni.