HVG, 2024/47., 2024. november 21.
TÓTA W. ÁRPÁD
Amikor elkezdték a Tisza Pártot a Fidesz fölé mérni, postafordultával jött a tagadás: ez mind nem igaz, még csak a közelében sincs, a kutatók hazudnak. Tessék, itt a Nyalifali 2000 Bt. mérése, abban magasan vezet a Fidesz! Ám később megjött az érdemi reakció is, és az azt mutatja, hogy a veszély bizony valós, és a saját mérések is alátámasztják. Ezeket persze nem hozzák nyilvánosságra, de nem is kell. A félelem tapintható.
Amint az ember kinyitja a telefonját, özönlenek a mémnek szánt, bombasztikus videók, üveghangon kerreg a Megafon. Nemcsak a jól ismert elkövetők, hanem olyan arcok, akikről eddig nem tudtunk, és jobb is volt úgy. Betanított munkások a hordó aljáról, amint műfelháborodással, cirkuszi gesztusokkal játsszák el, mennyire megsemmisítő lebukás, micsoda botrány: azt mondta, büdös! Azt mondta, nem bírja az újságírókat… akiket a kormányunk konkrétan üldöz.
Nem fontos már, hogyan mondják el – elég végigpörgetni a klipeket, és fejben számolni a számolhatatlan milliókat, amiket ezekre költenek. Ezek a kampányok talán jólesnek a megmaradt híveknek, de legalább ugyanennyien az érdemtelen és értelmetlen pénzszórást látják bennük. A propaganda könnyen önveszélyessé válhat. Minél látványosabban drága, annál inkább.
És jönnek a fizetési listáról a többiek végtelen sorban: a beszédképtelen, földbuta szefós, aki saját magáról sem hiszi el, hogy neki bármi alapja van méricskélni a transzparens újságírást, már azon kívül, hogy egyelőre ezt is kénytelenek vagyunk kifizetni. Ő megmérte, hogy a sajtó nem tartotta elég sokáig címlap tetején a büdösügyet. Azt nem merte megmérni, hogyan járnak el az őt megszólaltató kiadványok bármilyen botránnyal, Borkaitól Beséig. De mindegy ez is. Az ország értesült a felvételekről, tudomásul vette, hogy Magyar Péter kimondta: büdös. És szarik rá. Van más gondja.
A lejárató kampányok vissza tudnak ütni. Ez akkor történik meg, amikor maga a lejáratás felháborítóbb, mint amit sulykol. És ez a csapda most készen áll.
Az egyik serpenyőben az van, hogy egy ember magánbeszélgetésben bunkón fogalmaz, mint ahogy mindannyian szoktunk. Lehet ebből még több is, de a helyzet és a forrás ugyanaz. A másikban viszont jóval bizarrabb a rakomány. A nagyszabású és egyben nevetséges hadművelet, hogy a közpénzből kitömött vállalkozónál létrehoz a kormány egy parkolót levetett nőknek. És a már körberajzolt százmilliók, amiket elkölt az ellenfele lejáratására; nemcsak a pillanatnyilag kifizetett hirdetésekben, hanem a közmédián és a KESMA-n keresztül is. Nekünk nagyon-nagyon sokba kerül, hogy Magyar Péterről megtudjuk, hogy büdöst mondott. Irdatlan pénzünkbe. Nem azt látjuk, hogy büdöst mondott, hanem hogy naponta tízmilliókat költünk félhülye felolvasókra, akik ezt ismételgetik.
Azt látjuk, hogy ebben a beteg rendszerben az iskola, a kórház, a mozdony, az egyetem, a kultúra, a főváros, a rokkantnyugdíj, a beteg gyerek mind megvágható költség – a büdösözésre viszont végtelen pénz van. És ez annál irritálóbb, minél kevesebb pénz van a tárcákban. A hatalom saját magára költ, szemérmetlenül – minden máson pedig fillérezve spórol.
Ez nem normális elosztása a közvagyonnak. A dühödt támadásokra elvert százmilliók már nem azt mutatják meg, milyen szörnyű az, aki büdöst mond vagy kiakad a médiára. Hanem hogy ez az egész rendszer, ahogy van, büdös. A szája különösen. Undorító lények lakják.
Amíg a minyonjai közpénzt égetnek nevetséges vádak terítéséhez, a rezsim vezetője önfeledten sütkérezik Donald Trump narancsszín fényében. Jó lóra tett – mondja. A jó ló szembefordult a médiával, a közízléssel, a tényellenőrökkel, és tessék, nyert: Donald Trump elnök lesz. Hiába mondták el róla, hogy adót csalt, hogy mindenkit átvert, hogy pornószínésznőkkel csalta minden feleségét, aztán dollárkötegekkel tömte be a szájukat. Hiába olvasták a fejére, hogy napkeltétől napnyugtáig folyékonyan hazudik, hogy a környezetében gyakorlatilag mindenki elmebeteg – mégis győzött. Az amerikaiak többsége úgy döntött, hogy változást akar, mert túl drága a brokkoli meg a tojás. Mindegy, milyen ember, csak csináljon mást.
Well, well, a tojás nálunk is elég drága éppen. És itt nem négy évről kellene számot adni, hanem tizennégyről. Ennyi telt? Sikerült ellopni az uniós pénzeket, és feltőkésíteni a családot? Sikerült megvenni vejemuramtól hatszázmilliárdért egy utcát? Komámuramtól az erőművet? Hát, ennél Joe Biden nemcsak többet adott, de kevesebbe is került. És mégis hogy járt, ugye.
A lejáratás folytatódik. Nincs ugyanis más. Eredményekkel nem büszkélkedhetnek, az árakat megállítani nem tudják, a korrupciót meg végképp nem – vejemuramat nem ők fogják börtönbe küldeni, hanem azok, akik leváltják őket. Értelmes érvek híján csak a mennyiségben bízhatnak, a faltól falig tartó propagandában. Magyar Péternek pedig nincs más dolga, mint rámutatni, hogy erre folyik el a pénzetek. Ezért adóztok, ezért nélkülöztök: hogy jól táplált talpnyalók védelmezzék a hatalmat – tőletek. És például ennek lesz vége, amikor ennek vége lesz.